A szerzőről

Eduardo De Filippo 1900-ban született Nápolyban, egy híres színészdinasztia gyermekeként. Tízéves sem volt, amikor már színpadon szerepelt. 1930-ban testvéreivel, Peppinóval és Titinával megalapította a Compagnia del Teatro Umoristico I De Filippo-t, amely főleg az ő komédiáit mutatta be. A társulat feloszlása után rövid ideig filmszerepeket vállalt, s közreműködött saját témáinak filmre vitelében is.
Filmrendezéssel ugyancsak megpróbálkozott. 1944-ben megszervezte az Il Teatro di Eduardo-t, s ekkor születtek legjelentősebb darabjai is (Filuména házassága, Vannak még kísértetek, MilliomosNápoly). A nápolyi kispolgárság komédiái ezek a művek, az ő világukat ábrázolja utolérhetetlen, szinte naturalisztikus hűséggel a szerző. Filippo együttese világjáró körútján hazánkba is eljutott, így 1962-ben a magyar közönség is megismerhette Eduardo és társainak játékát. Eduardo De Filippo Rómában hunyt el, 1984-ben.

„Alaposan tanulmányoztam a nápolyiakat és így írtam vígjátékaimat. Minél jobban elmélyítettem ezt a tanulmányt, annál nagyobb volt a darab sikere Nápolyon kívül és Olaszországon kívül is. Amikor írok, hallom, hogyan beszél bennem a szereplő, beszélni hallom a népemet, és a szereplőt abban keresem föl.”

(Eduardo De Filippo)

A darabról

A kép jobb oldalán a szerző, mint Fernando a műből készült tv-játékban

De Filippo „nápolyi komédiái” a kispolgárokról szólnak. Nagy sikere annak tulajdonítható, hogy a színházi közönség közvetlen élményeit adja vissza, megannyi utalással a nápolyi élet apró jellemzőire. Híres darabjai (Karácsony a Cupiello házban, Pulcinella fia, Sik-Sik a csodálatosbűvész, Milliomos Nápoly, Filuména házassága, Vannak még kísértetek) mind tragikomédiák. Elesett hősei hiába kerülnek komikus helyzetekbe, emberségük és sorsuk már elmúlt, vagy jelenlévő tragédiái mindig ott settenkednek a nevetés körül.
„Egy vasat se!” című vígjátékában Ferdinando Quagliuolo magának követeli a munkatársa, Mario Bertolini lottónyereményét, hiszen Mario az ő apjától tudta meg – álmában – a nyertes számokat. Ferdinando azt hiszi, hogy az apja csak tévedésből jelent meg Mariónak: tulajdonképpen neki szánta az információt, csak eltévesztette a házszámot. Ellopja a nyertes szelvényt, és egy ügyvédtől és egy plébánostól kér segítséget az igaza védelmében...
A darabot De Filippo 1940-ben mutatta be, Rómában. Ferdinando Quagliuolo szerepét maga Eduardo, Mario Bertolini szerepét pedig az öccse, Peppino játszotta.

Eduardo De Filippo vígjátékát Török Tamara új fordításában (Nem fizetek! címmel) Réthly Attila rendezi színházunkban.

Eduardo De Filippo:

NEM FIZETEK!
(EGY VASAT SE!)

vígjáték 2 részben

Fordította: Török Tamara

Szereplők:


Ferdinando Quagliuolo....................................................................Gyuricza István
Concetta, a felesége...............................................................................Varga Zsuzsa
Stella, a lányuk....................................................................................Német Mónika
Mario Bertolini.......................................................................................Mózes Balázs
Lorenzo Strumillo, ügyvéd..................................................................Nyári Oszkár
Aglietiello, háziszolga.............................................................................Takács Géza
Don Rafaelle Console, pap................................................................Kelemen József
Vittorio Frungillo..................................................................................Kalmár Tamás
Luigi Frungillo..............................................................................................Kósa Béla
Erminia, Bertolini nagynénje.................................................................Horváth Zita
Carmela......................................................................................Hunyadkürti György
Margherita, szobalány.............................................................................Grisnik Petra

Segédrendező: Váradi Szabolcs

Rendező: Réthly Attila

Bemutató: 2010. április 13.

Az előadás egy szünettel 21:35-ig tart

Cziegler Balázs díszlet- és Kovács Andrea jelmeztervei

A galéria megtekintéséhez kattintson a képekre!

Kovács Andrea munkafotói

A galéria megfekintéséhez kattintson a képre!

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre

fotók: Znamenák István

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

Fotók: Klencsár Gábor

Uno, due, tre quattro

(...) Réthly Attila rendező egy abszolút kortalan olasz házban játszatja Eduardo de Filippo vígjátékát (a tágas, az érkezőket – és a távozókat – mindig hangsúlyosan mutató, tágas, ízléses, egyszerre hétköznapi és olaszos tér minden pontja játékba kerül, tervezője: Cziegler Balázs), egyfajta huszadik századi commedia dell'arte felfogásában: a humor stílusskálájának széles merítését tükrözi a produkció, a siker oka pedig az, hogy a különböző árnyalatok éppen a megfelelő mértékben, helyen és időben jelennek meg (a dramaturg munkáját érezhető összhangban végezte a darabot fordító Török Tamara és a rendező Réthly Attila). Ez alól csak a felütés, az első néhány perc jelenti a kivételt, ám Gyuricza István (Fernando) megjelenésével minden a helyére tolódik. A színpadon ugyanis mindenki Fernandóhoz képest látható, aki egyszerre egyesíti magában a jót és a rosszat, a ravaszságot és a gyerekes ragaszkodást saját igazához, a zsarnokságot és a felelősséget. Egyszerre túlzó és visszafogott, zsémbes és szerethető, harsány és szellemes. Úgy tűnik: egy igazán jó olasz vígjátékhoz egy ilyen „szervező” figura kell, és Gyuricza kedvvel, ötletesen, energikusan, összességében: nagyszerűen tölti be ezt a szerepet.
A többi színész pedig igen jól él ezzel a közeggel, Concetta (Varga Zsuzsa) életének tétje, hogy kiegyensúlyozza férjét, amíg lehet, hogy aztán – kvázi Fernandóhoz hasonlatosan – az ördög szállja meg, Stella (Német Mónika) pedig apjához hasonló kis akarnok lesz rövidesen. A szerencselovag Bertolini fennhéjázását Mózes Balázs átélhető nyomorúságra változtatja a harmadik felvonásban. Nyári Oszkár nagyformátumot majmoló Strumillo ügyvédje nagyzolásában pofára esik, képletesen és szó szerint egyaránt. Kelemen József Don Raffaele papja a földi hívságokat egyáltalán nem veti meg, miközben rendre az életre egyáltalán nem rímelő megoldásokat ad a felmerülő problémákra. Hunyadkürti György eszköztelen eleganciával komplett életrajzot ábrázol Carmela mögé. Aglietiello (Takács Géza) darabos, szögletes mulyasága mögött a biztos megélhetés, a mindenkinek megfelelés lakozik, hogy aztán megtalálja párját Margheritében, a szobalányban, akinek – Grisnik Petra jól mutatja – alaposan megvan a véleménye gazdáiról.(...)

Ugrai István (www.szinhazajanlo.hu)

A teljes cikk olvasásához kattintson ide!