„Senki hát halandó embert, ki e Földön várja még
végső napját, ne nevezzen boldognak, míg élete
kikötőjét el nem érte bánat nélkül; biztosan.”
(ford.: Babits Mihály)
A szerzőről
Szophoklész görög drámaíró és tragédiaköltő volt. Kolónoszban, Athén városától északra született i. e. 497-ben vagy 492-ben, egy előkelő családban. Már korán tehetségesnek bizonyult úgy a gimnasztikában, mint a költészetben: a költői siker élete végéig elkísérte. Közel száz esztendőt élt jómódban, jó egészségben, sikeresen, s nagy népszerűségnek örvendve.
A drámairodalomban Szophoklészt tartják a klasszikus irányzat fő képviselőének. Nevéhez fűződik a drámai előadás megújítása: ő emelte a színészek számát kettőről háromra, a kar tagjainak számát pedig tizenkettőről tizenötre, és Arisztotelész szerint ő alkalmazott először díszleteket.
A legkorábbi életrajzi adatunk róla az, hogy i. e. 480-ban a szalamiszi győzelem örömére rendezett ünnepen a fiúkarban énekelt. Drámaírói pályáján első győzelmét Aiszkhülosszal szemben aratta i.e. 468-ban, Triptolemosz című tragédiájával és az elkövetkező 40 évben még több mint 100 művet alkotott, melyek közül kisebb-nagyobb töredéket leszámítva, teljes terjedelmében mindössze hét maradt ránk.
Ezek közül való a thébai mondakörből vett, a Labdakidák tragikus sorsát feldolgozó tragédiái az Antigoné, az Oidipusz király és az Oidipusz Kolonoszban című művei. A három alkotás azonban a közös témakör és az egyes szereplők azonossága ellenére sem nevezhető trilógiának. Mindhárom tragédiának önálló problémaköre, konfliktusrendszere van, s megírásuk időben is messze esik egymástól.
A darabról
Az „Oidipusz király” egy szörnyűséges bűn tettesének kiderítéséért folytatott nyomozás feszült izgalmú története, a legelső „krimi” a világirodalomban.
Thébában járvány dúl, és ez a kétségbeejtő jelen a múltból fakad. Miért küldték az istenek a városra a halálos vészt? A Kar újra a város egykori megmentőjeként tisztelt királyától, Oidipusztól reméli a megoldást. Kreón, a király sógora azt a jóslatot kapja, hogy a romlást a városra Laiosz király gyilkosának jelenléte hozta. Oidipusz átokkal sújtja a gyilkost, és parancsot ad az elfogatására. A meg nem alkuvó, keményen igazságért küzdő király nem hőköl vissza, bármilyen ijesztő lesz az eredmény. És az derül ki, hogy – bár nem tudott róla – ő maga volt annak idején a tettes: ő ölte meg apját, és ő vette feleségül saját anyját. A vérfertőzés büntetése pedig megvakíttatás. Oidipusz itt se hátrál: maga hajtja végre az ítéletet, megvakítja magát és elhagyja királyi székét.[...] Teirésziász, a jós hiába lát mindent előre. Senki se hallgat rá, nem tudja ő se megállítani a saját tragédiája felé siető hőst.
Szophoklész tragédiáját színházunkban Rusznyák Gábor állítja színpadra.
OIDIPUSZ KIRÁLY
tragédia
A szövegkönyvet Jon Fosse átdolgozása alapján fordította Krisár Csilla Mária
Szereplők:
Oidipusz........................................................................................................................Kocsis Pál
Kreón................................................................................................................Znamenák István
Teiresziasz.................................................................................................................Kovács Zsolt
Iokaszté......................................................................................................................Csapó Virág
Hírnök........................................................................................................................Szula László
Pásztor...................................................................................................................Kelemen József
Karvezető......................................................................................................Gyuricza István mv.
Kar
Csonka Ibolya, Horváth Zita, Sárközi-Nagy Ilona, Tóth Eleonóra
Némedi Árpád, Nyári Oszkár, Sarkadi Kiss János, Serf Egyed
Díszlet: Fodor Viola
Jelmez: Remete Kriszta
Súgó: Csordás Bernadett
Zene: Rozs Tamás
Ügyelő: Bors Gyula
Segédrendező: Hatvani Mónika
Rendező: Rusznyák Gábor
Bemutató: 2009. december 12.
Az előadást szünet nélkül játszuk, és 20:45-ig tart
| Dátum | Bérlet | Színpad |
|---|---|---|
| 2009. 12. 12. 19:30 | Stúdió előadás | Stúdiószínpad |
| 2009. 12. 20. 19:30 | Stúdió előadás | Stúdiószínpad |
| 2010. 01. 07. 19:30 | Stúdió előadás | Stúdiószínpad |
| 2010. 01. 16. 19:30 | Stúdió előadás | Stúdiószínpad |
| 2010. 02. 04. 19:30 | Stúdió előadás | Stúdiószínpad |
| 2010. 02. 05. 19:30 | Stúdió előadás | Stúdiószínpad |
| 2010. 02. 18. 19:30 | Stúdió előadás | Stúdiószínpad |
| 2010. 03. 09. 19:30 | Stúdió előadás | Stúdiószínpad |
| 2010. 03. 27. 19:30 | Stúdió előadás | Stúdiószínpad |
| 2010. 04. 27. 19:30 | Stúdió előadás | Stúdiószínpad |
| 2010. 04. 28. 19:30 | Stúdió előadás | Stúdiószínpad |
| 2010. 05. 11. 19:30 | Stúdió előadás | Stúdiószínpad |
| 2010. 05. 12. 19:30 | Stúdió előadás | Stúdiószínpad |
A galéria megtekintéséhez kattintson a képre
Fotók: Znamenák István
A Galéria megtekintéséhez kattintson a képre
fotók: Klencsár Gábor
Kortalan kriminálrituálé
(...) szöveg, mozgás (kvázi-koreográfia) és zene (melyet Rozs Tamás jegyez) szerves egységéből olyan előadás épül, amely mindenféle erőszakolás nélkül vonatkoztatható a jelenkorra, de tulajdonképpen bármely korra - a Csiky Gergely Színház stúdiójában családi krimitörténetet nézünk, lineárisan, mindenféle kitérők nélkül elmesélve. Szikár és egyszerű (szinte kézenfekvő), ugyanakkor lebilincselően érdekes és mellbevágó sztori a Szophoklészé. Ha az időt, a helyet, a neveket megváltoztatnánk, ki mondaná meg, hogy a történet nem XVIII-XIX. századi kalendáriumból, horribile dictu XXI. századi bulvárújságból való? Rusznyák rendezése ugyanakkor nem avval aktualizál, hogy a Szophoklész-Fosse-féle históriát kimozdítja saját közegéből, és - teszem azt - maias kulisszákba helyezi, vagy kortársi nyelven szólaltatja meg. Épp ellenkezőleg: kortalanítja az előadást - vajon felismerjük-e mi, nézők a kísérteties áthallásokat?
A kaposvári Oidipusz király nemcsak a kortalanítás aktusával ró komoly feladatot a befogadóra. Finom kulturális allúziókkal van tele az előadás, elég csak Fodor Viola lépcsősen emelkedő, amfiteátrumra-arénára emlékeztető, de négyszög alakban épülő díszletére utalni. A színpadképnek rituális jelleget kölcsönöznek a stúdió karzatáról fehér zsinegen függő (státus)szimbólumok - csontok, sípok, harangok, pajzsok, satöbbik -, melyeket az arany maszkkal eltakart arcú műszakiak (az emberekkel játszadozó istenek?) lógatnak be, húznak fel az előadás adott pontjain. Az emblematikus tárgyak az idő előrehaladtával világosan jelölik ki a szereplők rendjét, rangját, milyenségét - a jelképek felfejtésének belső kényszere, a jelentésrétegek bővülése és/de egyszerűsödése képes folyamatos intellektuális izgalomban tartani a nézőt. (Amellett, hogy Fodor Viola díszlete látványműnek sem utolsó.)
A produkció azonban nem szorítkozik puszta szövegpárhuzamokra, áthallásokra. Rusznyák egyértelműsíti, hogy nemcsak velünk, de rólunk is beszél: mi vagyunk a thébai nép(...)
Markó Róbert (www.szinhaz.net)
A cikk további olvasásához kattintson ide!
oidipus, kaposvár
(...)a tér a görög színházak terét idézi azzal a fontos eltéréssel, hogy itt nem karéjban ül a közönség, hanem oválisan bezárult körben (a stúdióban ez kétszintes lelátót jelent, a küzdőtér mint egy felfújható kerti medence, akkora), s a játszók így bent ülnek a nézőtéren -- a nép lent a zsúfoldában, az éppen színen levők pedig a népnél eggyel magasabban, a kvázimedenceszélen körben, az alsó nézők lába előtt. szép mértani. a színészek egységesen és semlegesen szakszerűek (ami nem jelenti azt, hogy egyformák -- mindenki másképpen dolgozik meg saját magáért -- csak azt, hogy isteniek), mégsem lesz a dologból forma-színház, hanem megszületik az az alaphelyzet, hogy a történet az üzenet. ennek az a feltétele, hogy mai legyen -- a múlt időt bárhogy megjelölő előadások ezt nem tudhatják ilyen evidenciával -- ezért thrillerként (ugye, korunk műfaja) szólal meg a darab, de az alkotók ismerik az aránymetszés elemi parancsát, így nem estek át egyik oldalra sem, szophoklész ez rendesen.(...)
nyúl (proics lilla)
a teljes cikk olvasásához kattintson az alábbi linkre:
http://nyulbeka.freeblog.hu/archives/2009/12/31/oidipusz_kaposvr/
A köd eloszlik
(...) Rusznyák nem a történet eljátszását tartja fontosnak, hanem a tragédiához vezető utat. Egyrészt azt, hogy hogyan eredményezhet mindenkinek a puszta jóakarata tragédiát, ha nem látja tisztán az okokat, a miérteket, a másik nagyon fontos értelmezési hangsúly pedig Oidipusz igazságkeresési vágyán van: akár saját élete árán is ki kell, hogy derüljön, mi történt valójában. Oidipusz egyetlen lehetősége az önpusztító igazságkeresés, ha nem ezt tenné, saját magát tagadná meg. A tragédia betetőzését az anyai szerep értelmezése jelenti: egyszer elengedte saját gyermekét, és a sors így áll bosszút rajta. Vagyis az előadás nem csupán a személyes tragédiák szintjén értelmezhető, ennél is fontosabb a problémák felszínre hozásának vágya, Oidipusz küldetésének teljesítése, illetve az eredendő bűn keresése. (...)
(...) Gyuricza István (Karvezető) mély, mikrofonon át érkező hangja alapvető feszültséget kölcsönöz a szituációnak, amelyben minden figura rendkívül alaposan kidolgozott képet mutat. Znamenák István Kreónja nem szívlelheti Oidipuszt, de a család köteléke felülírja nyilvánvaló ellenszenvét, ennek ellenére érthető, hogy Oidipusz finoman szólva is kétségekkel viseltetik iránta. Kovács Zsolt nézni képtelen Teiresziászának tudása megfellebbezhetetlen, amit eleve nehéz elviselni, a színész azonban magán is érezteti a mások által elviselhetetlen mindent látás tehetségének borzalmas átkát. Iokaszté szörnyű tragédiáját önmagára mutató iszonyodással éli meg a Csapó Virág játszotta királyné. A kétkedő, szenvedélyes igazságkereséséssel önmaga vesztét hajtó Oidipuszt játszó Kocsis Pállal a szeretet, a szerelem és az öngyűlölet hármasát járják be, döbbenetes pontossággal éreztetve a felismerés egyre szörnyűbb stációit. Mindenki koncentráltan, összpontosítva, téttel játszva teljesít.
Rusznyák Gábor és alkotótársai következetesen és céltudatosan, komplex rendszerbe foglalva építik fel Szophoklész művének minden szintjét, nagyon kevés eszközzel, szikár és alapos színészi játékkal dolgozva. A munka folyik tehát Kaposváron, hiszen ha nem ezt tenné ez a társulat, saját magát tagadná meg.(...)
Ugrai István
A teljes cikk olvasásához kattintson az alábbi linkre:
http://www.szinhazajanlo.hu/eloadaslap_kval.php?szindarabID=1822
Királykrimi és önvizsgálat
(...) – Ez egyrészt krimi, amelyben keresik a gyilkost, másrészt mélységes önvizsgálat, szembenézés a múlttal, ami ránk egyre kevésbé jellemző – magyarázza Rusznyák Gábor a próba leheletnyi szünetében. A rendező a mű legnagyobb szépségének és kihívásának egyaránt az antikvitását tartja, s hogy kétezer éve ugyanazokat a történeteket adjuk elő. Kérdés, mit lehet kezdeni az archaikus, Jon Fosse által modernített szöveggel, s a görög tragédiák elmaradhatatlan kellékével, a karral. A kisrealista hagyományok egy stúdióban oldottabban kezelhetők, teret engedve az absztraktnak, és a zene is fontossá válik, mondja.
Balassa Tamás (www.sonline.hu)
A teljes cikk olvasásához kattintson az alábbi linkre:
http://www.sonline.hu/somogy/kultura/kiralykrimi-es-onvizsgalat-274123