Híreink: Cikkek

Holnap. Már csak egyet kell aludni, és megláthatják mire jutott a társulat Eduardo De Filippo: Nem fizetek! (egy vasat se!) 1940-ben(!) írott, de az idő elmúlta ellenére csöppet sem megkopott délolasz komédiájával. Igazi örömjáték, mind színésznek és remélhetőleg nézőnek is. Talán azért, mert a szerző maga is színész volt, ráadásul a commedia dell'arte legjobb hagyományait saját korára a lehető  legkorszerűbben alkalmazó nápolyi bohóc, mégis a kellő fanyarsággal - mindannyiunk gyönyörűségére.

A fenti videó ízelítő az előadásból, egy próbából, hogy "képbe" legyenek. Fogadják sok szeretettel, és jó szórakozást kívánunk mindannyiunknak.

Ezzel együtt a megígért próbafotók is fent a térben, valamint a májusi és a júniusi műsor ide kattintva elérhető.

További információkért kattintson ide, majd a 'jegyzőség' fülre

Újabb szakaszukba léptek a bemutatásra váró előadások. Az eddig csak rajzokon-fotókon látható tervek, meganyagultak, a ruhák tű-cérna-olló, a díszletek meg a szög-kalapács alatt még, de a papírvaló után látni már, mint mutatnak majd helyükön. A folyamatosan frissülő képeket megnézhetik az előadások ajánlóiban az ember tervez fül alatt, illetve a Galériák menüpontban.

További képeket is láthatnak a Nem fizetek! próbafolyamatának néhány pillanatáról (többek közt arról a fotózásról, ami az előadásban fontos szerepet betöltő családi kép elkészültét örökítette meg), Kovács Andrea jelmeztervező meglátásaiban, a Galériák menüpontban, Nápolyt látni mappa alatt.

Természetesen nemsokára a szokásos próbafotók is elkészülnek, amiket napokon belül fel is teszünk.

Bár a májusi műsor még darabjaiban, de az egyeztetések miatt azt már bizton lehet tudni, hogy május 2-án, vasárnap 15:00 órakor lesz egy Naphosszat a fákon című előadás. Hogy mégis előre jelezzük a játék szándékát, annak oka, hogy az évadban ez lesz az utolsó lehetőség megtekinteni újra és mégegyszer a Törőcsik Mari - Kocsis Pál - Gubás Gabi - Nyári Oszkár négyes fogat és a tánckarrá-forrt válogatott színészcsapat összjátékát.

Jegyeket a szokásos módon az interneten, illetve a jegyirodában és a színház pénztárában vehetnek.

A pantha meg csak rei. És a végére néha minden egészen más lesz, néha meg teljes döbbenetre megszólalásig pont olyan, mint ahogy legelőször kitervült. Különösen igaz ez tervezői fantázia égboltkarcolgató röptére a színházi díszletek és jelmezek kiszámíthatatlan világában.

Új sorozatot indítunk útjára, remélhetőleg kellő figyelemmel és méltó ragaszkodással. Ezentúl az eddig megosztott információk mellett egy-egy készülő előadás anyagai közé feltesszük a tervezők rajzait és makett-fotóit, hogy lehetőség szerint idejekorán láthatóvá váljék a vizuális szándék, no meg nem utolsó sorban az elkészült mű utáni múltidézés örömében lehetőséget kapjuk a cserebogár összehasonlítására a cikkindító gondolat mezsgyéjén.

Fogadják hát sok szeretettel a terv-szövögetéseket, és egyúttal köszönet is  Cziegler Balázs - Kovács Andrea (Nem fizetek!) valamint Khell Zsolt - Remete Kriszta (A falu rossza) díszlet- és jelmeztervezőknek az úttörő-gesztusért.

Sűrű évelő áll Mohácsi János háta megett. Egymás sarkaira tipornak rendezései, most is épp csak befejezte Pécsett a Pintér Béla-Darvas Benedek szerzőpáros (amúgy a kaposvári egyetemistákkal tavaly már bemutatott) Parasztoperáját, máris hozzáért az évadvégünk: utolsó bemutatóként Tóth Ede népszínművét, A falu rosszát teszi rendezői életművének és választott szereplőinek martalékául. Az eddigi tapasztalatok alapján csak reménykedhetünk, hogy kő nem marad szárazon, s végül mindenki megkapja azt, amit megérdemel.

S hogy miből is fog kiindulni ez az egész, azt elolvashatják a továbbiakban.

Komoly hagyományai vannak a világban annak, hogy egy színész végül tollat ragad, és színdarabot ír. A fordítottjára is van kultúrtörténeti példa, és szerencsés esetben ha a játék fénye az idő vasfogának martalékává is szelidül, maga a mű fenn marad, és hordoz is magában annyi tartalékot, hogy az utókor figyelmébe is csillant-fényül egyet.

Így járt Eduardo De Filippo Non ti pago! címmel írt, vérbő nápolyi bohózata is. Réthly Attila komédiás kedve megakadt  egy szemvillanásnyira, és azon túl a művön, ezért aztán szövetkezve Török Tamarával, újrafordították-elkészítették azt a példányt, amit ma kezdtek el felolvasni a benne játszóknak Nem fizetek! (Egy vasat se!) címmel.

A bemutatóig szűkreszabott idő áll az együtt komádiázásra, de az anyag mindenképp sok mosolyt ígér az április 13-i premieren és az azt követő stúdió előadásokon.

Alább olvashatják az évados műsorfüzet alapján összeállított ajánlót, a műsor aloldalon pedig már elérhető az áprilisi műsor is. (vagy az áprilisi műsor eléréséhez kattintson ide)

Látszólag minden egy bezárt ajtó és annak elveszett kulcsa körül bonyolódik. Ám sokkal többről van itt szó. Lévén, hogy mint már annyiszor jeleztük, minden Örkény tollának groteszk éke. (Be kell zárnom ezt az ajtót, hogy szabad legyek!) A Kulcskeresők mától nyíltan megtekinthető, sőt, kérünk is mindenkit, hogy jöjjön el mihozzánk vendégségbe. És ha szereti az Író Úr abszurd gondolatain keresztül szemlélni a világot, még nem is fog csalódni.

S ha senkit meg nem bántunk egy csöppnyi hazaszólással, kéz és lábtörést mára a játszóknak, és jó mulatást nézőiknek.

Mondják, hogy a címben emlegetett desszert ízvilágának eldöntéséhez mindenképp bele kell falatozni. Bérkóstolónk, Tornai Florina egy hete osztogatja olvasóinknak a készülő Kulcskeresőkkel kapcsolatos gasztronómiai tapasztalatait, ám eljött az idő, mikor nagyobb léptékben kell lemérni a fogyaszthatóságot. Mert végül is egy előadás nézni lesz, ezért aztán nem árt, ha előbb vagy utóbb nézők nézik.

Már tegnap este is "kvázi-közönség" előtt ment le a főpróba, ma viszont már élesben, a szokásos főpróba bérlet közönsége teszteli az örkényi mondatok keszégi világát.

Ennek örömét olvashatják Flori saját szavaival alább, illetve az összes eddigi írását a szokásos helyén.

A blog frissítve a főpróba bérlet emlékeivel.

A nézőtéren ülve egy előadásról szerencsés esetben nem az az első gondolat, hogy ami a színpadon folyik, az munka. Pedig munka. És az egész színház is az. (Persze azért, ha megfelelő tenyéren kucorgunk össze, még jó is lehet.) S mint ilyet, ezt is tanulni, művelni kell. A színház minden szintjén. S a legjobb az elmélet megszerzése után, főleg meg közben, ha a gyakorlat maga a színház.

Jelen esetben sincs ez másképp. A hamarosan bemutatásra kerülő Kulcskeresők című előadás próbafolyamatának vendégeként érkezett hozzánk a színházat Veszprémben tanuló Tornai Florina. Nem társulati tagnak, de még csak nem is a színpadra, épp ezért szeme látni lentről, külső szemmel, de annyira azért belső mégis, hogy a színházat azt tapaszalja. Hogy lásson minket kaposváriakat, kicsit a kulcslyukon keresztül mintegy. Az alábbiakban az ő eddigi tapasztalait olvashatják a próbahangulatról, és később pedig a főpróbahétről, naplószerűen.

Hétfői Frissítés:

A vasárnappal kezdődött főpróbahét naponta frissített(!) élményanyagát mától kísérhetik figyelemmel, amihez kattintsanak ide, majd a 'Kulcslyuk' fülre.