A Pál utcai fiúk - bemutató

Ma délután összecsapnak a Pál utcaiak a vörösingesekkel a grundért. A csata kimenetele nem kétséges, de áldozatokkal jár. Nagy a veszteség. De, hogy mégse megyünk el nyereség nélkül a végén, az nem véletlen.

Az előadásról több okból is élményekkel távozhatnak - tehet erről Molnár Ferenc, az író, Vidovszky György, a rendező, de sok múlik a játszókon is. "Öregek" és a fiatalok. Színészeink és a vendégek.

Ez utóbbiakat szeretnénk e sorozattal bemutatni Önöknek - ahogy ők látják önön- és szerepmagukat.

***

Nemecsek: Merk Bálint

14 éves, a Kodály Központiba jár, három éve gitározik, legszívesebben Metallicát, Black Sabbath-ot és P. Mobilt hallgat - bár először a trombita érdekelte, a jazzes hangzás. Négy éve a Déryné Vándorszíntársulat tagja melynek vezetője Török Tamás, akinek nagyon sokat köszönhet. Szeptember óta íjászkodik is.

"Mikor a meghallgatásra jöttem, persze eszembe jutott, hogy alkatomnál fogva akár Nemecsek is lehetnék. Először csak azt tudtam meg, hogy beválogattak, az csak később vált világossá, hogy melyik szerepre. Nemecsek nagyon jó fej, mert nem árulja el Gerébet az anyjának. Valahogy már most a szívemhez nőtt. Hogy melyik jelenetet szeretem a legjobban? Amikor a Füvészkertbe beszököm egyedül, mert az egy izgalmas, szenvedélyekkel teli színészi feladat. Egyébként az is eszméletlen érdekes, ami a kulisszák mögött történik: az emberek összmunkája a változások alatt. A grund-érzés kisebb koromban megvolt a foci miatt, de ma valahogy nincsen nagyon grundélet."



Boka: Béli Ádám e.h. (TEVA-ösztöndíjas)

Ádám ebben az évadban a Csiky Gergely Színházban tölti gyakorlatát, a nézők A Pál utcai fiúkon kívül láthatják A kéz című bítzenés szindarabban, a Pán Péterben és a IV. Henrikben. A vele készült hosszabb interjú itt olvasható.

"Boka János igazából egy kis-felnőtt. Zárkózottabb, nyugodtabb, mint a társai. Megvannak benne a „vezetői erények": megfontolt, gyorsan átlátja a helyzeteket, és tud reagálni rájuk. Nem erőszakos, és nem akar mindenáron vezető lenni, de rátermett. Nincs szüksége, késztetése arra, hogy kiálljon szónokolni, bár megteszi, ha úgy érzi, a többieknek szükségük van rá, de nem pulpitusról szól, ha szól. Emberközeli vezető. Azért lesz vezető, mert van valahonnan valami belső morális, erkölcsi tartása, ami kiválasztja a többiek közül. Ami a Gerébben nincs meg, vagy csak nagyon nehezen alakul ki, az események hatására. Ugyanez megvan Nemecsekben is, de ő még túl picike és kiszolgáltatott. Nekem is voltak hasonló tapasztalataim a gimiben: hogy meg kellett szervezni egy „bandát", megtalálni a megfelelő embereket a megfelelő feladatokra, bulikat szerveztem (illegális bulikat). Aztán a legjobb helyszínünket fel is nyomták a riválisok, be is tiltották, meg is büntettek, vagyis csellel elvették tőlünk a „grundunkat". Persze újraszerveztük magunkat. És a szervezés közben nekem is megvoltak a társaim, a Pál utcai fiúk."



Csónakos: Sipos György e.h.

26 éves, Sárospatakon nőtt fel, a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumába járt, aztán Miskolcra filozófia szakra, majd Gödöllőre a Szent István Agrártudományi Egyetemen vadgazda-mérnök szakra. Aztán másfél évig volt színitanodás Pesten, de azon is komolyan gondolkozott, hogy a Karib-tenger valamelyik kikötőjében fog dolgozni. Most Kaposváron negyedéves a színész szakon, Rusznyák Gábor az osztályfőnöke.

"Nagyrészt csak azokat a kötelezőket olvastam el időre, ami addigra már megvolt, mikor feladták. Idegesített, ha valamit „kell". Persze kezdem belátni, hogy van, amit meg kell fogadni, mert van értelme. Szóval egy évvel később olvastam, mikor már nem volt muszáj. Janóra emlékszem, meg a kutyára.

Csónakos olyan ember lesz, aki nem fél. Gondolom én.  Neki van a srácok közül a legkevesebb beidegződött félelme. Szabad ember lesz. Az egyetlen, amitől tart, az a felnőttek hatalma. Ő is megijed persze, ha jönnek a Pásztorok, de akkor fogja magát, felmászik egy fára, és onnan mutat be nekik. A „kedvenc jelenetem"? Az üvegház. Mert ott kaptam egy kis lehetőséget a hülyeségre. Hogy miről szól nekem a Pál utcai? Arról, milyen, ha van egy ügyed. Mit lehet azért beáldozni, milyen áron éri meg. Ott van az a kis Nemecsek-gyerek, neki van egy ügye. Makulátlan dolgot csinál, mert ellene megy a félelmeinek. És ez mindenképp megéri, nem számít, hogy meddig él. Az számít, hogy hogyan."

Barabás : Rácz Márkó

15 éves, a Munkácsyba jár. Először hetedik osztályos korában lépett fel a Zrínyiben: táncolt, még spárgázott is. Kilenc évig birkózott, de két éve abbahagyta - tanulni is kell. Angolból középfokúja van, és most készül a felsőre. Egyébként francia tagozatos, és szeretne még olaszul vagy spanyolul is megtanulni. Azért jött el a meghallgatásra, mert vonzotta ez az egész színpadi világ, ki akarta próbálni. Nem tartja magát félénknek, mindig kimondja, amit gondol, akár fáj, akár nem. Építészmérnöknek készül (ami nem összetévesztendő az ácsállványozóval!), és szeretne egyszer eljutni Dániába, a Lego hazájába.

"A szerep megalkotása közben nagy figyelmet fordítottam testi adottságaimra; mivel erős kötésű gyerek vagyok, ezért egy olyan karaktert kellett létrehoznom, aki sosem tagadja meg az ételt, minden falatnak örül - szóval szeret enni. De az elsődleges szempont az volt, hogy milyen a habitusa Barabásnak. Érdekes a szerep, bár kissé hálátlan, mert az utolsó jelenetben én vagyok az első, aki kirohan a Grundról, mert nem tudok szembenézni Nemecsek halálával. De ezt is el kell játszani."

Áts Feri: Mohácsi Norbert e.h.

27 éves, Kecskemétről jött. Rusznyák Gábor osztályába jár a Kaposvári Egyetem színész szakán, negyedéves, bár az oviban még motoros nyomozórendőr akart lenni. Aztán lassan megértette, hogy olyan szakma nincs. A Kecskeméti Református Gimnáziumon át több középiskolát is végigjárt, a „meg nem értett, deviáns zseni szerepében tetszelegve", egy-személyes forradalmat játszva. A tanárok többnyire szerették, de nem tudták jobb belátásra bírni. Két helyen érezte igazán felszabadultnak magát: a focipályán és a színpadon. A fociban és a színjátszásban otthonosan mozgott, nem kellett komolyan venni, és mégis sikerélményt jelentett. Az egyetem előtt megszerezte a színész kettő képesítést. Akkor már világos volt, hogy ezt akarja csinálni, és hogy ennél komolyabban: diplomát akar szerezni belőle. A felvételi volt az első dolog, amiért nagyon tudatosan és keményen megküzdött. A Pál utcai fiúk meghatározó olvasmány volt számára.

"Pont akkor kapott el, mikor kertes házba költöztünk, otthon is ment a bunkerépítés a húgommal; és a focipálya volt a grund. Szabadok voltunk. Ami leginkább megmaradt a könyvből, az a grund térképe, és a haditervek.

Áts Feri kamikáze, ő a vad fiú, a többiek rá akarnak hasonlítani. Annyiban jobb vezető Bokánál, hogy ő mer kockáztatni. Nagyon akarja a grundot. Van egy célja, és meg akar küzdeni érte, mindent elkövet, hogy elérje. De nem elvek nélkül, mert vannak határok, amiket felállított, azokon belül maradva viszont bármeddig képes elmenni. Csak hát annyira a csúcsra akar törni, hogy a maga által állított szabályokat is átlépi - mikor Gerébet beveszi a csapatba. Ez hiba: nem tisztességes lépés. A vereséget viszont büszkén viseli, nem szégyenül meg, mert becsülettel harcolt."

Szebenics:  Rózsa Krisztián e.h.

20 éves, Tiszaadonyból jött, most harmadéves a Kaposvári Egyetem színész szakán, Kelemen József osztályában. Öt évig néptáncolt, ha nem színésznek vették volna föl, kaszkadőrnek ment volna. Vagy pehelysúlyú boxolónak. Most viszont nagyon élvezi a próbaidőszakot és a színház légkörét.

"Mikor annak idején olvastam a regényt, Geréb tetszett legjobban, mert utáltam, hogy a történetekben mindig a jó győz, a rossz fiúk meg vereséget szenvednek a végén. A vörösingeseknek szurkoltam. Én is sokat verekedtem akkoriban, „rossz fiúnak" számítottam. Remélem, azóta valamennyit változtam. Hogy mi a fontos ebben a sztoriban? Mindkét csapat olyan helyet keres, ami csak az övék, ahol szeretnek lenni. És semmi más nem érdekli őket. Csak Nemecsek halála után gondolkodnak el. Ott már nem az a fontos, hogy mindenkinek megvan-e a dárdája, hanem hogy egy közülük meghalt. Kedvenc jelenetem? A Pál utcaiak hadgyakorlata, mert balfékek, és mindig hihetetlen, hogy ez a szerencsétlen csapat megveri a vörösinges fenegyerekeket. Most is Geréb az egyik legfontosabb szereplő, mert nagyon kemény helyzeteken megy át: mikor visszamegy bocsánatot kérni a Pál utcaiakhoz, és ők elküldik maguk közül.

Szebenics a második ember a bandában, és élvezi, hogy irányíthat. Nagyon akar hasonlítani Áts Ferire. Harcolni akar, és győzni akar (az üvegházban például nem akarja elfogni a fiúkat, mert ő a csatában akar velük majd szembenézni), a vereség után nem pedig szomorú, hanem dühös."

szf

folyt. köv.