A Pál utcai fiúk - és egyben utolsó fejezet

Végéhez ért a Pál utcai fiúk szereplőinek bemutatása. Sok fiatalt ismerhettek meg, néhányukat már korábbi előadásokban is láthatták, néhányukat pedig eztán fognak jobban megismerni. Az is lehet, hogy lesznek olyanok, akik "rendes" tagjai lesznek a társadalomnak: orvosok, boltosok, mérnökök akár. Egy biztos, Pál utcaiak vagy vörösingesek maradnak. És ha mi nem is, egymást biztosan fel fogják ismerni az utcán legalább egy tisztelgés erejéig.

***

Kis Pásztor:  Nagy Balázs

18 éves, a Munkácsyba jár. Most szeptemberben csatlakozott a Munkácsy Színkörhöz. Emellett az MZM (Munkácsy Zenei Műhely) énekese. Öt évig jégkorongozott.

A Pál utcait, mikor kötelező volt, nem olvastam. Az évek teltével azonban már izgalmasnak tartom, ahogy a két csapat, bár esküdt ellenségek, tiszteletben tartják egymás kultúráját, szabályait, ahogy a csata törvényeit is. A vörösingesekről csak annyit, hogy úgy viselkednek, mint az újoncok a hadseregben: betartják a szabályaikat, rendet tanulnak, a hatalmi hierarchia is látható, és megvan az a szellem, ami egy katonaságnál is meglehet. Kedvenc jelenetem a csata, mert - ahogy el tudom képzelni - kívülről nagyon mozgalmas lehet: a néző figyelmét teljes mértékben lefoglalja, győzi kapkodni tekintetét egyik küzdő párosról a másikra. Az az odaadás, amit a fiúk (Pál utcaiak és vörösingesek egyaránt) mutatnak a Grund érdekében, példamutató.

A Törökmézárust, mint egy rezonőrt tudom elképzelni, mert a történet fölött áll, tudja a történéseket, és vetíti az eseményeket.

Altman: Lukács Gábor

18 éves, a Lorántffyba jár. A Vértes Elemér Amatőr Színjátszó Társulat tagja, és egy barátjával ketten alkotják a Lu-Fi Duót (a formáció nevének rejtélye a tagok vezetéknevével oldható föl), és több helyen is felléptek már.

Mikor először olvastam a Pál utcait, nem szerettem a tragédiáját. Most máshonnan nézek a történetre: jó érzés megélni, újra szabadjára engedni a képzelőerőnket. Akkor „tipikus elképzelős emberke" voltam, és sokszor játszottam katonásdit. Csúcspontnak a csatát tartom természetesen. És hogy miről szól nekem ez a történet? Arról, hogy a fantázia és a személyes kapcsolatok sokkal fontosabbak, mint például egy virtuális világ. A grundon csatázni igazibb, mint a gép előtt ülni és WOW-ozni (vagyis a World of Warcraft-tal szórakozni).


Berei: Vasas Mátyás

15 éves vagyok, a Toldi 10. b osztályába járok, vagyis drámás vagyok. Nagyon érdekel a színészet és a színházi élet. Nagyon szeretem az itteni légkört, és úgy érzem, hogy elég jól beilleszkedtünk a színházi életbe. Viszont most lépek először színpadra, leszámítva a néptáncot és a betlehemezést (lásd Cserős Petinél). Hogy mi fog meg ebben a történetben? A szabadság érzése. Mintha most sokkal több szabály között kellene élnie a fiataloknak, nem igazán tolerálják a felnőttek a gyerekek dolgait. A gyerekek meg mintha előbb felnőnének, például általános iskola nyolcadik osztályában el kell dönteniük, hogy hova felvételiznek. A Pál utcaiak még tudnak gyereknek lenni. Az egész leginkább egy álomhoz hasonlít: jó lenne úgy élni, mint a grundon. Hogy ki a kedvenc szereplőm? Csónakos, mert laza - ahogy a Törökmézárus szövegében is van -, „csalafinta csávó".


Szalay: Cserős Péter Márk

16 éves, a Toldiba jár drámás osztályba, a 10. b-be. Már 12 évesen színpadon állt, méghozzá itt a Csikyben: játszott az Olivérben, és ebben az évadban a Pán Péterben, emellett a Roxínháznak is tagja, és betlehemezni is szokott (ha már a színjátszásról van szó... az egyik Vörösingessel, Vasas Mátyással együtt voltak például a Borostyánvirág Anyaotthonban tavaly). Érdekli a versírás, úszik és túrázni jár.

A kedvenc jelenetem? Az első fürdetés után, mikor Takács Géza (a Törökmézárus) felbukkan a lámpával - egyébként is ő a kedvenc szereplőm, szeretem a monológjait. A Pál utcai fiúk? Már nem annyira gyerekvilág; ez egy férfias világ, ahol vér-komolyan veszik a játékokat, viszont még sincs bennünk annyi felelősség, mint a felnőttekben. Hogy mi van a felnőttekkel? Soha nem akarok olyan felnőtt lenni, aki elfelejti, hogy volt gyerek.

Wendauer: Fröhlich Kristóf

15 éves, a Munkácsyba jár, gitározik, fuvolázik, és az énekkarban is énekel. Tagja a Munkácsy Színkörnek, 12 évesen már játszott a Csikyben az Olivérben. A színpad az a közeg, ahol élni szeretne. Már hároméves kora óta színész szeretne lenni. Ha mégsem színésznek, akkor rock zenésznek menne.

Hogy melyik a kedvenc részem? A harmadik fürdetés, mert bele tudom élni magam, hogy én ott egy kemény gyerek vagyok. Egyébként az életben nem ez a „profilom". Viszont az olyan dolgok, mint az einstand, nagyon is aktuálisak, mert engem is kaptak már el nehézfiúk este az utcán. És a grund-érzést, a csapatban létezést is ismerem a saját hétköznapokból. A vörösingesek? Kemények, de nem „rosszak", hiszen megvannak a szabályaik, és azokat igyekeznek betartani. Ők uralják az utcákat Pesten. Van önbizalmuk és tekintélyük.



Hegedűs: Bence Balázs

16 éves, a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnáziumba jár. Még nem játszott színpadon, ez az első alkalom. Béli Ádám (Boka) szerint: extravagáns frizurája árulkodik arról, hogy érdeklődik a hajszobrászat iránt. Amikor épp nem tanul, akkor lovastornázik (igen, ez azt jelenti, hogy egy mozgásban lévő ló hátán végez akrobatikus gyakorlatokat), és hat éve hegedül. Az előadásban egy láthatatlan szereplőt játszik, aki minden fontosabb pillanatban ott van a fiúk mellett.

Emellett vagyok harang, harangozó, utcai zenész, olyan figura, aki felidézi a régmúltat. Talán Nemecsek alteregója is vagyok valamennyire.



Orvos: Horváth Szabolcs e.h

23 éves, a Kaposvári Egyetem színész szakán most harmadéves (Kelemen József az osztályfőnöke). Kaposvári, járt a Toldiba, a Munkácsyba, a Református és a Katolikus Gimnáziumba is, a Déryné Színkörben szerzett színpadi tapasztalatot. Zongorázik és gitározik, több együttesnek is tagja, például az ötödéves színészhallgatók zenekarának, a Bekvart-nak (Bánfalvi Eszter Kvartett), és a Magasföldszint nevű együttesnek (lásd Richternél). Az egyetemen legutóbb a 12 dühös emberben láthatták, és játszott a K2 Színház Sziszüphoszában is.

Fábri filmjét szerettem, Geréb volt a kedvenc szereplőm, érdekelt nála a hazugság mechanizmusának működése, a folyamat, amibe keveri magát. Hogy mi lehet ma ismerős egy gyereknek a Pál utcaiból? Ha meg tudja találni magában a grund-szellemet, a grund-létezést: azt, ahogyan ő grundol, ahogyan ő bandázik. Nekem ismerős. Kiskoromban Zselickislakon mi is bandáztunk, szétromboltuk a másik bunkiját, és próbáltuk megvédeni a sajátunkat.

szf

- vége -