"A kertben illatokkal játszottak a szagok, persze..."

A zenetanárnő (Csapó Virág) érzékeny orra nem bírja Dávid (alias főhős, civilben Nagyhegyesi Zoltán) konyhaszagát. Ezen elgondolkodom. Milyen szaga legyen annak, aki a konyhában van?  És annak, aki enni ad a tyúkoknak, akiknek később meg vérszaguk lesz, de csak azért, hogy aztán konyhaszaga lehessen az egész családnak vasárnap tizenkettő környékén?

Jó ebédhez szól a nóta-szag. De korábban kezdődik ez.

Jóval korábban. Már reggel öttől igazából, első a sülő kelt tészta- és sütiszag, aztán a répa-fehérrépa, petrezselyem és karalábé-szag, mert a tészta után jöhet a leveszöldség-pucolás. A déli harangszó-szag után meg a mosogatószer-szag. Még utána a jóllakott horkolás nyálszaga.

Szagológiai filozofálgatásba kezdek a próbán. Egy embernek élete során mennyi és milyen szagai vannak? Vagy egy helynek? Milyen helyek szagát veszem át? Menza-babgulyás? Kocsmai cigiköd? Személy vagy sebesvonat-bőrülés? Step-aerobic-terem?  Chanel No. 5? Axe-angyalok? Melyik érzésnek milyen szaga van? A félelemnek, a szerelemnek, a rock-koncertnek, a tyúkólnak, a ... gyorsan visszakapcsolódom a próbába, mert közben a tyúkok között, a hátsó udvaron megszólal a rock, és tízezer ember tombol a villogó fények alatt. Míg anyu meg mama kukoricát morzsolnak. Mi a különbség Jimi Hendrix és Szécsi Pál között? Már szagok tekintetében...

„Na, vigyél még egy kis darát a tyúkoknak." ‒ veti közbe a Tóth Nóra-nagymama-figura, de én tovább viszem a szag-vonalat. Van-e szaga az álmoknak? Álmodozzál csak, álmodozzál színeset-szagosat, te fiú a tyúkok közt. Azt teszi a zenetanárnő és a nagymama is. Meg a Jimi Hendrix is valahol messze. Mennyi a különbség az álmodozók között? Mindegy, ki hol érzi magát jobbra érdemesnek, száműzöttnek, megnemértettnek. Tök mindegy, falu-város-New-York-City, aki éppen álmodozik, az pont ugyanolyan: a tekintet fókusza kicsit veszt a konkrétságából, valamivel a tárgyak mögött pihen meg, aztán kicsit bentebb csuk a szem, és magában találja meg a horizontot, vagy egy másik horizonton magát. És pont akkor leszünk pont ugyanolyanok, mikor a legkülönbözőbbnek álmodjuk magunkat.

Úgyhogy irány a Balaton! A vízben is mindenki vizes.