Archivum

Múlt nélkül nem igen lehet. Mert hisz akár vele szemben, megtagadva, akár az általa kijelölt úton haladva, de mindenképp viszonyítási sarokkő az, amit magunk mögött hagyunk. Magánemberként is, intézményként meg különösen. Ezért is fontos gondozni, ápolni annak az emlékét, amik voltunk egykor. Hogy a honnan miatt legalább csak egy kicsit is sejtsük a hovát.

Színházunk emlékeit maradandóvá Litvai Nelli gondos-óvó kezei rendezték archivumi formába, hogy ne csak polcokon porosodjanak a fontos és jelentős előadások képpé-kritikába kövített pillanatai, hanem itt, honlapunkon is elérhetővé váljanak - hogy lássák, közösen emlékezzünk, az újabb nemzedéknek pedig megmutassuk, hogy mi is volt az, hogy Kaposvár-jelenség.

A jelenleg megtekinthető anyag természetesen nem teljes, folyamatosan bővül. Itt-ott, ahol rendelkezésünkre áll, rövid videó-részlettel is gazdagítjuk az emlékezést, olyan rég nem látott egykori kollégákkal, mint például Kiss István.

Fogadják sok szeretettel Nelli gyűjtését, sok féltéssel nyújtjuk át most Önöknek.

Részlet az archivumból: a Komor István rendezte Tarelkin halála

Komor István rendez

"Zsámbéki Gábor és Pogány Judit az előadásról és a rendező Komor Istvánról (A Kaposvár-jelenség című könyvben):

[…] A Tarelkin halála a későbbi nagy kaposvári sikerekkel egyenrangú előadás volt, csak ekkor még nem vette körül országos figyelem a színházat.[...]

[…] Először láttam olyan színházvezetőt, akiből a féltékenység morzsája is hiányzott. Maga köré merte gyűjteni a fiatal rendezőket, Zsámbéki Gábort, Ascher Tamást, Babarczy Lászlót, Szőke Pistát. Nemcsak hitt bennük, de tanulni is hajlandó volt tőlük. Színházi vezetőtől óriási érdem, hogy ő volt képes átalakulni, és nem akarta rákényszeríteni a maga ízlését a fiatalokra. Méghozzá ebben a korban, hiszen már negyven múlt, amikor Kaposvárra került. Komor Pistának ezek voltak az utolsó évei. Ezalatt ízlésvilága gyökeresen átalakult. Az első és az utolsó rendezésében vettem részt. A Tarelkin halálát már iszonytatóan betegen csinálta végig. Volt, hogy percekre leállt a munka, mert nem volt magánál a fájdalomtól. De ez már nem ugyanannak az embernek a rendezése volt, aki néhány évvel korábban Kaposvárra szerződött. […]"

A fenti kis képen Pogány Judit és Kiss István a Babarczy László által rendezett Ahogy Tetszik c. előadásban

További információért kattintson az Archivum aloldalra