Egy angol úr - első fejezet

Hamarosan bemutatjuk Shakespeare IV. Henrikjét a szokatlan, társulatunk számára eleddig teljesen ismertetlen munkamódszerrel dolgozó Tim Carroll rendezésében.

Hogy mi lesz a vége, az kiderül hamarosan a február 29-ei bemutatón.

Addig is olvassanak néhány gondolatot a munkafolyamatról.

Részlet a Czintos Józseffel készült interjúból.

A teljes beszélgetés az előadás műsorfüzetében olvasható.

(Tim Carrollról, az előadás rendezőjéről)

"Nagyon jó munkakapcsolat alakult ki köztünk. Talán azért, mert nagyon jól meg tudjuk érteni egymást. Nem tudom, ez hogy lehet, vagy mitől van. Az első közös munkánk kicsit furcsa volt: a Hamletet próbáltuk, akkor is nagyon sok gyakorlatot csináltatott velünk, érdekes munka volt, de kicsit idegenkedtünk tőle, mert új volt, mert más volt. Énekelni kellett a szövegeket például, vagy nem az írásjelnek megfelelően szünetet tartani. Kimentünk próbálni a játszótérre, vagy Tim lakására, és kisorsoltuk, hogy melyik jelenetet hol fogjuk játszani, én például a wc-ben próbáltam a sírásók jelenetét. Amikor a munkának vége lett - 65 előadás után -, még akkor is azon gondolkoztam, hogy miket és hogyan próbáltunk. Miért kellett nekem Poloniusként a játszótéri mászókán mászni? Talán, hogy megtanuljak jobban koncentrálni. A bemutató előtt - pénteken volt a bemutató -, azon a héten kedden kérdezték tőlem, hogy milyen a díszlet. Nem tudom - mondtam. „És a kosztüm?" Nem tudom. „De kedd este van!" Tudom. „Na ne szórakozz!" Csütörtökön tudtuk meg. De addigra annyira fel voltunk készülve, már olyan sok helyen és helyzetben eljátszottuk: az Orczy kertben, az Üllői úton, hogy nem okozott gondot. Akkor valahogy én úgy érzem, megértettem az ő módszerét, vagy ráéreztem talán. Különbözött az addigi tapasztalatainktól. Attól például, mikor egy rendező megmondja, hogy a színész bejön balról, kettőt lép, megfordul, utána jobbra lép ötöt (volt olyan rendező, aki számolta, és ha többet léptem, mint amit mondott, vissza kellett lépni). Timmel valahogy közös nevezőre jutottunk, az ő színházról alkotott képét a magamévá tudtam tenni. Talán aki először dolgozik vele, annak furcsa a módszere. De egy színésznek semmiféle színházcsinálástól sem szabad idegenkednie. Ki kell próbálni, bele kell menni. És nem csak egyszer. Talán elsőre nem sikerül, nem tiszta a kép. De egy idő után - én tapasztalatból mondom -, hogy így már hetven felé közeledve még mindig tanulok tőle, a hozzám képest fiatal rendezőtől"