Kay Pollak darabja bizonyítja, az élet értelmét bármilyen környezetben megtalálja az ember. - Vass András kritikája a sonline.hu-n.
Egy kis svéd faluban járunk, valahol messze északon, ahol a tél a nyárig tart. De járhatnánk akár közelebb is, egy aprócska zselici településen, ahol másfélszázan élik életüket messze a várostól, különleges burokban, ahová csak hetente kétszer jár az orvos, s a gyerekek busszal indulnak iskolába, s ahol a mindennapokat a predesztináció határozza meg. A gyerekkorban kialakult hierarchia, melyet senki sem bolygat, élnek a beidegződések, hatalmas korlátokat vonva az egyén köré, melyeket nem lehet megkerülni vagy átugorni.
A teljes kritika olvasásához kattintson ide.