Félrelépés, szívelgyengülés: szövevényes katarzis a Szigligetben

Ez történik, ha egy bohózat szövegkönyve remek színészek kezei közé kerül, és a rendező is tudja, mit akar. Mehet a műszak megerősíteni a széksorokat, mert ha ennyi ember dől a röhögéstől, az nem múlik el nyomtalanul.

Balassa Tamás kritikája a Szigligetről a sonline.hu-n

Ha valaki most tudta meg, hogy Sarkadi Kiss János eszeveszettül jó színész, már megérte. Nekik is érdemes volt elővenni a Nemzetiben négy éve, Babarczy László stúdiórendezésében nagy sikerrel debütált Szigligetet, melyet Michael Frayn Balmoral című vígjátékából Hamvai Kornél írt. Balmorál lett a színdarab műfaja, aminél sokkal mélyenszántóbb eredményt ért el a szerző a történet átíratával.

Frayn az 1917-es orosz forradalmat tette át a szigetországba, míg Hamvai ugyanezt tovább lökte a szovjetesítés idejére, 1953-ba, az írók szigligeti alkotóházába. A szerző nyelvi leleményeit már ezen a ponton ki kell hangsúlyoznunk, hiszen a Szigliget megingathatatlan egyedisége részint a szövegben van. Az ö-zést kifigurázó „költemény-kell tömény" minőségű szóvicceknek oly bőséges áradása indul meg olykor a színpadon, hogy a fal adja a másikat. Vagy a szomszéd néző.

A kritika további olvasásához kattintson ide.