Kritikus díj.2011

A hét végén fényes körülmények közt megtörtént a Magyar Színházban a 2011. év Színikritikusok Díjának ünnepélyes átadója. Jelöltünk, Kocsis Pál kategóriájában Kulka János nyert, de mint írtuk, már maga a jelölés is rang, hisz Pali alakítása a három legkiválóbb közé emelte őt. Közvetlenül tehát nincs nyertesünk, de mégse maradtunk díjazottak nélkül.

Bérczes László, színházunk művészeti vezetője még a Bárkában rendezte meg az elmúlt évad egyik legsikeresebb, nehéz előadását. Már a POSZT-on se találtatott érdemtelennek, de idén Háy János (aki maga is jelölve volt a legjobb új magyar dráma kategóriában, s bár ezt nem, de a napokban Szép Ernő díjat nyert drámaírói munkássága elismeréseként - és nem utolsósorban írója a hamarosan nálunk ősbemutatandó A kéz című bítzenés szindarabnak) Nehéz című drámája Bérczes László rendezésében további két jelölést is kapott és nyert el: Lázár Kati a legjobb női  mellékszereplői, Mucsi Zoltán pedig legjobb férfi főszereplőnek járó bronz-tortaszeletet vihette haza magával (a díj tavaly óta egy bronzból megmunkált, amfiteátrum formájú tizenöt cikkből álló "színházi torta").

"Nagymamánk", Molnár Piroska is méltónak találtatott: a Nemzeti Színházban bemutatott Esterházy Péter drámában (Én vagyok a Te) nyújtott alakítása hozta meg számára - megosztva Mészáros Sára egri színésznővel - a legjobb női főszereplőnek járó elismerést.
További érintettünk Vidovszky György, aki a Kolibri Színház-beli Cyber Cyrano című előadásával lett - megosztva a Weöres Színház Jeles András rendezte Kis lordjával - a legjobb gyerek- és ifjúsági előadás kategória győztese.
És persze, de nem utolsósorban Mohácsi János a Nemzeti Színházban rendezett Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című zenés katonadolga lett az előző évad legjobb előadása a kritikusok szavazata alapján.

Szívből gratulálunk a díjazottaknak, a jelölteknek, nagyon örülünk a sikerüknek, és további sok sikert kívánunk nekik!

A díjazottak teljes listájának megtekintéséhez kattintson ide.

Tóth Marcsi tudósítása "élőben" a helyszínről:

Pelsőczy Réka 50-es évek termelési lázát idéző, harsány színű traktorokkal, pántlikás lányokkal teleszórt színpadi kavalkádja igen emlékezetessé tette a 31. Kritikusi díjátadót.
Nemcsak látványos volt a rendezés, hanem elképesztően szellemes is, amit a színpad jobb oldalán nézőként megjelenő  életnagyságú, szines hajú női bábok (a Muppet-show mindenen fanyalgó, páholyból vihogó öregembereinek modern pesti reinkarnációiként) mindenre fittyet hányó, helyenként rajongó, negédes búgása , máskor fújoló cukorkadobálása a végletekig fokozta a derűs perceket.
Csákányi Eszter és Pál András párosa remek választásnak bizonyult, természetes könnyedséggel vezették végig a nézőket az esten.
Operettszínészek (Polyák Lilla) is átadtak díjat, és Dolhai Attilának is jutott egy magánszám cigányzenekarral, és mindebben az a szép, hogy kifejeződik benne egy demokratikus színházi rendszer iránti vágy, a paletta színes, ahol mindenkinek  helye van, nemcsak a magaskultúra képviselőinek, és mindez Pelsőczy Rékától még hitelesen is hangzik.
Az esemény mondanivalója és legfőbb erénye azonban mégiscsak az a  gyengéd, intelligens fricska volt a kritikusoknak, amikor a téesz munkások (azaz a színpadon lévő színészek) egyenként elmondták miért olvasnak vagy nem olvasnak kritikát. Ha felületes a kritika az a baj, ha lehúz, hetekig tart belőle a felépülés, tanul belőle a színész, de csak azt a rossz érzést használja majd fel egy szerepnél, amit a róla szóló kritika olvasása közben érzett. Ha jó a kritika egy darabról,  a színész először elolvassa azt a részt, ahol a neve van, aztán az egész darabról szóló cikket, és a végén még harmincszor azt a két sort, amit róla írtak. És honnan tudod, hogyha, miután megismerkedsz egy kritikussal, és jóban lesztek, neked ír-e mint magánszemélynek, vagy a színészt méltatja?
Egy szó mint száz, nagy hatalom a kritikaírás, ezért úgy írj, hogy a néző inkább bejöjjön  a színházba, mintsem csalódva legyintsen egyet, és inkább elmenjen  3D-ben megnézni a Transformers 3-at.