Ahogy tetszik(1974)

(a darab olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban www.mek.oszk.hu)

Ahogy tetszik - Műsorfüzet

Ahogy tetszik - Szereposztás
*nyomdahiba, helyesen: Jacques
** nyomdahiba, helyesen: Phoebe
*** kimaradt: Amiens .... Lukáts Andor

Zsámbéki Gábor az Ahogy tetszik-ről (Részlet A Kaposvár-jelenség című könyvből és a Szkénetéka 1974-es évfolyamából, Földes Anna: A rendezőé a szó című interjúból)

[…] Shakespeare Ahogy tetszik-jét a színház felfelé ívelő korszakának egyik legjobb pillanatában mutattuk be 1974. januárjában. A kaposvári színház ezt követően még sokat fejlődött művészileg, a soron következő évadok színvonala nemcsak javult, de egyenletesebbé is vált. Ebben az évadban azonban már kialakítottuk a magunk munkamódszerét, életritmusát és tulajdonképpen eljutottunk abba a művészileg termékeny állapotba, amelyben kitűnően lehetett dolgozni, alkotni. Emlékszem a próbák kellemes légkörére, végre csupa olyan emberek dolgozhattam, akinek szívügye volt az előadás. Babarczy és Ascher is belefolytak a rendezés munkájába, majdnem úgy, mintha rendezőként hármunk neve lett volna kiírva. Olyan egyetértés volt a rendezői karon belül, annyira örültünk egymás sikerének, bármiféle előbbre lépésnek, hogy ez az összhang lehetővé tett ilyen intenzív együttműködést. Velünk dolgozott meghívott vendégként Jeney Zoltán is, aki az előadás zenéjét összeállította, illetve szerezte. Tőle származik például a zárókép rendezőileg látványos ötlete, amikor az ardennes-i erdőből visszatért társaság egy kényszeredett, néma, hosszú táncba kezd.[...]

[…] a morális mércék elérhetőségének, alkalmazhatóságának időszerű vitájába szeretnék beleszólni... az foglalkoztat, hogy vajon nem jelentenek-e az abszolút mércék egyfajta sterilitást, mint Méla Jacques-nál. Az ardennes-i erdő – a tisztaság erdeje – valójában vágykép, ami könnyen szertefoszlik. Jellemzőnek érzem, és nem ítélem el, hogy a száműzött fejedelem, akit kezdetben elbűvölt a tisztesség erdeje, végül visszamegy a kisvilág kis harcai közé. Mert a mércét nem emelhetjük magasabbra annál, mint amivel még élhetünk. De alább sem lehet adni. […]

Ahogy tetszik - Tóth Béla, Koltai Róbert

Ahogy tetszik - Pogány Judit, Kiss István

Ahogy tetszik - Pogány Judit, Andai Kati, Marton András

Ahogy tetszik - Molnár Piroska, Pogány Judit

Ahogy tetszik - Koltai Róbert, Csákányi Eszter

Ascher Tamás az Ahogy tetszik-ről (Részlet A Kaposvár-jelenség című könyvből)

[…] Zsámbéki rendezői tehetségének egyik sajátos vonása, hogy idillt tud teremteni a színpadon. Különleges lelki készsége van ehhez. Az ő színpadán a szeretetnek, az igazságnak, a becsületnek, a tisztaságnak olyan párlata jelenik meg, ami tökéletesen mentes minden hazugságtól. Pedig már nagyon is megszoktuk, hogy az idillben mindig valami hamisságot lássunk, és azt a giccsel azonosítsuk. Huszadik századi kultúránkra éppen hogy az antiidill, az idill lerombolása a jellemző. Az Ahogy tetszik-előadás legnagyobb értéke az volt, hogy az ardennes-i erdő valamiféle mágikus idilli atmoszférában jelent meg, ezekben a képekben olyan megbocsájtó, elégikus szeretet, nyugalom és boldogság áradt el a színpadon, amelynek az elemei megfoghatatlanok maradnak. Ezt a hatást Zsámbéki részben közvetlenül rendezői eszközökkel, részben közvetve a színészek játékán keresztül érte el.
Érdekes, hogy Zsámbéki Gábornak ezt az idillteremtő készségét a kritika soha nem vette észre. Holott Gábor rendezői tehetségének egyik legszebb vonása.[...]

Babarczy László az Ahogy tetszik-ről (Részlet A Kaposvár-jelenség című könyvből)

[…] Ugyanezt a stílust, játékmódot, komplex látásmódot élvezhettük Zsámbéki Gábor Ahogy tetszik rendezésében. Egy jelenetre utalnék ennek bizonyítására. Próbakő és Juci, azaz Koltai Róbert és Csákányi Eszter jelenetére. Próbakő egy hosszú, erős kötélen vonszolja be a színpadra foglyát, Jucit, aki látszólag vonakodik, de valójában azt szeretné, ha a férfi élne hatalmával, és elvenné már a szüzességét. Próbakő azonban tele van gátlással, és nem meri ezt megtenni, holott vágyik rá. A színészi játék ezúttal is két síkon ábrázolta a két figura kapcsolatát. Egyrészt elénk tárta a két ember szerelmének groteszk és mély drámáját, hogy vonzódnak egymáshoz, de mégsem tudják leküzdeni gátlásaikat, másrészt felszínre hozza a szituáció nevetségességét, humorát is, a gátlásos kamasz-szerelmes paródiáját, a bohóctréfát. Ha csak az utóbbit jeleníti meg, akkor ugyan jót mulatunk a két bohóc mókáján, de a szituáció híján van minden emberi mélységnek, érzelemnek. Így viszont elsül a bohóctérfa is, csak éppen a burleszk elemek valódi emberi drámát fejeznek ki – egyszerre hat a színpadon a humor és az együttérzés. […]

Részlet Nánay István kritikájából (Színház című lap 1974. április)

[…] A rendezői koncepciónak megfelelően néhány figura a megszokottnál hangsúlyosabb, központibb lett. Elsősorban a száműzött herceg. Szövege kevés, tehát a színész lényével, egyéniségével kellett a figurát felnövelni, és megmutatni a szabadság kettős lehetősége közti döntés. Ezért esett a választás Vajda Lászlóra, aki szótlanul, csak magatartásával hitelesítette a rendező elképzelte típust. De megváltozott Olivér és Orlandó alakja is. Olivér színeváltozását, kegyetlenségének emberi vonásait és megtérésének hihetetlenségét minden „színészkedés”, „megjátszás” nélkül tette emberközelivé Reviczky Gábor. Márton András vendégként játssza Orlandót, a mesebeli harmadik fiút, a mindenkin győzőt, a vakon szerelmest, a Ganymedesben Rosalindát fel nem ismerőt. Márton, aki a szerep minden romantikus pózát elveti, tinédzserkinézetű hős. Mutál és verekszik, titokban sóhajtozik, melegszívű, de ezt a világért ki nem mutatná. […]
[…] Pogány Judit Rosalindája is tinédzser. Nem parádés főszerepet játszik, „csak” játszik egy fontos szerepet. Vékony, törékeny, változó kedvű, de akaratos kamasz ő, aki, mint egy jó buliba, úgy indul a száműzetésbe. Jó hecc az álruhásdi, és mivel szerelmet megvallani úgysem szokás, hát még jól is jön a színlelés. [...]