Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

"Sajogtak az ujjaim, és énekeltem a Felkelő nap házát, meg olyan mosolygós arcot vágtam hozzá, mintha nem fájnának egyáltalán az ujjaim. Persze nem tudtam a szövegét, mert nem tudtam angolul, csak hogy rájzing szan, meg in nyúorlinsz ezt... Tök mindegy - mondta a haverom -, hogy mi a szöveg, mert úgyis mindenki azt érti alatta, amit kell. Tisztára a lélek számít. És ez bejön a lengyel, meg az endékás csajoknál is. Az biztos...
Az úgy megy a Balatonon - mesélte -, hogy lemegy az ember, végigsétál a parton a gitárjával, és már sorakoznak is mögötte a csajok. Mennek, amerre megy. Már a gitártokra összegyűlnek!...

- De szépen gitározol - mondta a lány és még háromszor eljátszatta velem a dédapámról szóló dalt, ami persze nem a dédapámról szólt... Most - gondoltam -, most megközelítem a kezét, persze óvatosan, nehogy azt higgye, hogy én meg akarom közelíteni a kezét. Az Avar Alsóhegyi saroktól megpróbálom leküzdeni ezt az öt-hat centit. Mentünk kb. húsz métert és én tudtam, hogy már három centi lement, de a kézhez közelebbi centik hosszabbak voltak, szóval ez csak látszatra volt az út fele. Lehetne például azzal próbálkozni - gondoltam -, hogy nekiütődik a kezem az övének, és azt mondom, hogy bocs, ő meg, hogy á semmi. Aztán megint nekiütődik...

A Ménesi Alsóhegyi saroktól aztán a Késmárki utcáig lement vagy háromszor az egész Dédapám, azon a nyelven, amiről annyit beszélt nekem a haverom, ami tisztára lélek és bejön a japánoknál is például, meg itt is Budapesten."


"Rátóti... alapvetően egyenes ívekre, tisztább és néhol egyszerűsítő olvasatra törekszik. Egy ilyen jellegű összeállítás legnagyobb tétje, hogy az írói művet közvetítse, s ne kebelezze be a színészi előadás, ergo: ne a színész személyisége domináljon. Rátóti visszafogott előadói stílusa és valószínű rokonlelke teret hagy a műnek, nem kisajátítja, hanem bejárja Háy János novelláinak világát... nem csak mondja a szövegeket, hanem mintha beszélgetnénk. Van egy csávó, épp mondjuk lent a színpadon, de az körülbelül olyan, mintha egy kocsmában, egy baráti társaságban, az utcán vállunkat átfogva mesélne nekünk az életéről."


Nagy Gabriella, litera.hu 2005. 03.22.

Háy János:

A bogyósgyümölcskertész fia

- Rátóti Zoltán önálló estje -

Dátum Bérlet Színpad
2011. 02. 22 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 04. 28 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad

A mostani, talán inkább regénynek, mintsem elbeszélésfüzérnek olvasható könyvében pedig egy lépéssel továbbmegy: már nem csak kulisszaként használja a történet(ek)nek otthont adó kort, mivel erről legalább annyi mondanivalója akad, mint a személyközi viszonyokról és konfliktusokról, jelesül a szerelemről, mely azért itt kiegészül a barátság és az apa-fiú kapcsolat prózabeli vizsgálatával is.
A téma mégsem új, hisz egyrészt egy világirodalmi toposzt jár körül, amennyiben a kamaszkor világának mondhatni tipikus történéseit fogja csokorba, másrészt egy sajátosan magyar ügyben szólal meg, hiszen mindeközben arról beszél, milyen is volt a hetvenes évek Magyarországán gyereknek lenni. Ez utóbbiban társai Garaczi László lemúrregényei - melynek beszédmódjához Háy talán a legközelebb kerül -, Péterfy Gergely A B oldal című könyve vagy legutóbb Kukorelly Endre Tündérkertje. És mint ezekben, Háy művében is hamar kiderül, hogy egy tizenéves gyereknek volt valami biztonságot adó az alföldi papucs, a Balaton-part és a parti endékás csajok, meg az úttörő- és KISZ-táborok és a lengyelországi utazgatások világában, hogy lelkesítő volt a rock and roll, az első komolyabb erősítő vagy a csillogó bakelitlemez, és persze frusztráló, provinciális és otromba a bürokrácia, a vasfüggöny és a szovjet technika uralma. Háy tehát ehhez a világhoz fordul vissza, részben nosztalgikusan, részben ironikusan, már amennyire bárki sajnálná, hogy elmúlt húszéves, és amennyire bárki röhögne húszéves kori önmagán. Mindenki élt ugyanis - mondja - a Kádár-rendszerben, kivéve persze azokat, akik előbb haltak meg, vagy később születtek - de, ha jobban meggondoljuk, ők vannak kevesebben.
Ugyanakkor a könyv nem politizál, nem próbál még véletlenül sem példázatos lenni, és még csak tanulságokat sem sorakoztat (hogy például a belső függetlenség mennyivel fontosabb, mint a törvények adta szabadság vagy hasonlók), nem operál megrendítő érzelmekkel (habár az apa és fia közötti viszony akár ezekkel is feltölthető lenne, nem beszélve a kamaszkori szerelmek viharairól - ott könnyek azért vannak!), sőt még a nevelődés vonalát sem lehetne egykönnyen meghúzni, holott a kötet az óvodáskortól a katonaévekig kíséri nyomon a kertész vidékről városba került fiának egyáltalán nem rendkívüli életét.

Forrás: hay.irolap.hu

További olvasáshoz kattintson ide




A színpadon egy szék, jobbra kottaállvány, papírlapokkal, bal oldalon gitár. "Tiszta leszek... igaz és nem / ember, isten..." Erős a felütés, bátor is kicsit, egy felnőtt férfihang beszél a megtisztulásról, az eleve tisztaságról és a sárról, miközben a novellák a gyerek- és kamaszkorba, végül a fiatal felnőtt világába visznek, ahol a tisztaság nem válik kérdéssé, hanem alaphelyzet, nézőpont, amely meghatározza a hangnemet és világlátást.
Rátóti ezen az egy helyen lebegtet be valami disszonanciát, ám alapvetően egyenes ívekre, tisztább és néhol egyszerűsítő olvasatra törekszik. Egy ilyen jellegű összeállítás legnagyobb tétje, hogy az írói művet közvetítse, s ne kebelezze be a színészi előadás, ergo: ne a színész személyisége domináljon. Rátóti visszafogott előadói stílusa és valószínű rokonlelke teret hagy a műnek, nem kisajátítja, hanem bejárja Háy János novelláinak világát.
Ám. Mégis olvasatról van szó. A szelektáló és előadó művésznek döntenie kell, merre viszi el az alapanyagot. Rátóti a humort és a szerelmet állítja középpontba, [...] Amit és ahogy mond, az nem pusztán profi, de mintha új Háy-novellák születnének a színpadon. Rátóti nem csak mondja a szövegeket, hanem mintha beszélgetnénk. Van egy csávó, épp mondjuk lent a színpadon, de az körülbelül olyan, mintha egy kocsmában, egy baráti társaságban, az utcán vállunkat átfogva mesélne nekünk az életéről. Néha megfogja a gitárját, mint a házibulikban az ügyeletes hangulatmesterek, és énekel: Bleriot Budapesten, Háztartási vers stb. Ő maga zenésítette meg az elhangzó Háy-verseket [...] De ez az est mégsem Rátótié, hanem Háyé. A bogyósgyümölcskertész fiáé. A szövegekről nem tisztem most írni, azt olvastam róluk, "kis remekek". Valahogy így, van bennük minden, amitől teljes a világ. Az előadás pedig jó. Ilyet nem szokásom állítani. Főleg, hogy borsódzik a hátam a műfajtól, nem hiszek a csodákban, és rettegek a szavalatoktól. De mit tegyek? Háy János remek írásaiból született egy jó előadás, lehet szívből sírni és nevetni. Aki nem hiszi, járjon utána!

forrás: hay.irolap.hu

További olvasáshoz kattintson ide


Műsor
Facebook
Instagram
Hírlevél