Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

Tóth Ede: A falu rossza

„Rég megmondtam a költöző darunak:
Búcsút mondok én is az én falumnak.
Kurjantásom aki hallja – értse meg:
A faluból a legrosszabb útra megy.”

A szerzőről

Tóth Ede szobra a sárospataki iskolájának parkjában

Tóth Ede színész, színműíró Putnokon született 1844–ben. 1864-ben iskoláit abbahagyva Kisvárdán beállt Fehér Károly társulatába, ahol először színlaposztó volt, majd Lantos Ede néven kisebb szerepeket is játszott. 1874-ig nélkülözve járta az országot kisebb társulatokkal, ám sebes beszéde, visszafogott arcjátéka, igénytelen alkata miatt nem jutott jó szerepekhez, így rendezőséggel, titkársági teendőkkel foglalkozott. Éveken át rendületlenül próbálkozott az írással is, de tehetségét addig nem fedezték fel, míg 1874-ben meg nem írta A falu rossza című színművét, mellyel elnyerte a 100 arany értékű Nemzeti Színházi pályadíjat. Egy csapásra híressé vált, majd 1875-ben jelmeztári felügyelőnek szerződtették a Nemzeti Színházhoz. A sok nélkülözés azonban annyira megrongálta egészségét, hogy kifejlődött tüdőbaján már nem lehetett segíteni, s 1876-ban Budapesten elhunyt. Rövid munkásságával új lendületet adott a népszínműnek.

A darabról

Fedák Sári a Vígszínház 1921-es előadásból

A falu rosszában Feledi Gáspárnak, a falu bírájának nevelt leányába, Bátki Tercsibe szerelmes lesz egy szegény szolgalegény, Göndör Sándor. Csakhogy Tercsi ekkor már Lajosnak, Feledi fiának a jegyese, Sándor tehát a bánatnak adja fejét, elkeseredésében kocsmázni kezd, „falurosszává” züllik. Rálő Tercsire, majd később, a bírósági tárgyalás után, Feledit is megtámadja. Újból törvény elé kerül. Midőn visszatér a faluba, tovább kocsmázik, hajnalig mulat. Pirkadatkor Tercsi és Boriska (Feledi édeslánya, aki titokban, de egyelőre reménytelenül Sándort szereti) a korcsmához lopakodnak, nézik, hogy Sándor mit csinál. Leselkedésük kitudódik, újabb bonyodalmakra vezet. Boriska elbujdosik és öngyilkosságot kísérel meg, Göndör pedig, szintén elbujdosóban, megmenti. Később persze minden jóra fordul...
Tóth Ede darabját rendkívül kedvezően fogadta a közönség és a kritika egyaránt, ezzel a művel vette kezdetét a népszínmű másodvirágzása, amely lényegében egybeesett a Népszínház megnyitásával.
A falu rossza kezdettől a színház egyik sikerdarabja, s mintájára számos népszínmű született, immár a Népszínház számára, kifejezetten Blaha Lujza és Tamássy József egyéniségére szabva. Tóth Ede legsikeresebb népszínházi követője Csepreghy Ferenc volt. A műfaj tevékenységük nyomán egyre jobban eltávolodott a valóságtól, mind stilizáltabb, idillikusabb lett, és egyre nagyobb hangsúlyt kapott benne a zene és a tánc....

(Magyar Színháztörténet alapján)


forrás:www.poszt.hu (FoTóth)

Tóth Ede népszínművét Mohácsi János rendezésében tekinthetik meg nézőink.

 

Tóth Ede után és miatt

Mohácsi István és Mohácsi János:

A FALU ROSSZA

népi dalszínmű 3 felvonásban


Szereplők:

FELEDI GÁSPÁR, gazdag falusi földmívelő...............................................Kocsis Pál
LAJOS, fia...............................................................................................Fándly Csaba
BORISKA, lánya.........................................................................................Rácz Panni
BÁTKI TERCSI, ÁRVA, Feledi Gáspár gyámsága alatt...........................Czene Zsófi
GÖNDÖR SÁNDOR, szolgalegény.....................................................Gulácsi Tamás
FINUM RÓZSI, menyecske..........................................................Sárközi-Nagy Ilona
CSAPÓ, gazdaember.............................................................................Kőrösi András
CSAPÓNÉ                                           .....................................................Csapó Virág
SULYOKNÉ             módos asszonyok...................................................Lestyán Luca
TARISZNYÁSNÉ                               ..................................................Tóth Eleonóra
EGY ÖREG PARASZT...............................................................................Tóth Géza
CSENDBIZTOS.......................................................................................Szula László
TISZTELENDŐ.....................................................................Felhőfi Kiss László mv.
DOKTOR ÚR..................................................................................Karácsony Tamás
KÓNYA, kántortanító..........................................................................Lugosi György
GONOSZ PISTA, bakter.........................................................................Kovács Zsolt
GONOSZNÉ........................................................................................Kovács Zsuzsa
CSEREBOGÁR JÓSKA, szőlőpásztor...........................................Sarkadi Kiss János
CZENE, cigányprímás..................................................................Kovács Márton mv.
ÁDUS, vén cimbalmos..........................................................................Némedi Árpád
A „MAKKHETES” KORCSMÁROS.......................................................Lecső Péter
NEJE.........................................................................................................Nyári Szilvia
JÓSKA, béres..........................................................................................Szvath Tamás
CZINTOSNÉ.........................................................................................Csonka Ibolya

Nép mindkét nemből, vendégek, cigányok, betyárok, hadseregek
Fábián Zsolt, Serf Egyed, Tóth Molnár Ildikó

Zenekar
Bodor „Teskó” Tibor, Csíkvár Gábor, Kápolnás Attila, Károly Zoltán,
Karácsony Tamás, Kovács Márton, Némedi Árpád, Serf Egyed


Díszlet: Khell Zsolt Jelmez: Remete Kriszta
Dramaturg: Mohácsi István Zene: Kovács Márton
Koreográfus: Uray Péter Világítás: Bányai Tamás
Súgó: Krisch Veronika Ügyelő: Bors Gyula

Segédrendező: Hatvani Mónika

Rendező: Mohácsi János

 

Bemutató: 2010. április 16.

Az előadás két szünettel kb.: 22:40-ig tart

Dátum Bérlet Színpad
2010. 04. 15 19:00 Főpróba bérlet Nagyszínpad
2010. 04. 16 19:00 Csiky bérlet Nagyszínpad
2010. 04. 17 19:00 Somlay bérlet Nagyszínpad
2010. 04. 23 19:00 Kiss Manyi bérlet Nagyszínpad
2010. 04. 24 19:00 Uray bérlet Nagyszínpad
2010. 04. 29 19:30 Petőfi bérlet Nagyszínpad
2010. 04. 30 19:00 Katona bérlet Nagyszínpad
2010. 05. 14 19:00 Blaháné bérlet Nagyszínpad
2010. 05. 20 19:00 Madách bérlet Nagyszínpad
2010. 05. 21 19:00 Noszlopy bérlet Nagyszínpad
2010. 05. 26 19:30 Vörösmarty bérlet Nagyszínpad
2010. 05. 27 19:00 Csokonai bérlet Nagyszínpad
2010. 05. 30 15:00 Berzsenyi bérlet Nagyszínpad
2010. 06. 01 19:00 Egyetemi bérlet Nagyszínpad
2010. 06. 02 19:00 Táncsics bérlet Nagyszínpad
2010. 06. 05 19:00 Déryné bérlet Nagyszínpad
2010. 06. 09 19:00 Komor István bérlet Nagyszínpad
2010. 06. 10 19:00 Erkel bérlet Nagyszínpad
2010. 06. 11 19:00 Ódry-bérlet Nagyszínpad
Előkészületben: A falu rossza
Dologidő
Díszletfalu

Remete Kriszta rajzfüzete és Khell Zsolt kartonpapír díszlete

A falu rossza - Remete Kriszta A falu rossza - Khell Zsolt

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

 

2010. április 17.

A falu rossza sikerrel koronázva mutatta meg magát a nagyérdemű előtt. S bár diadémja meg-megbillent egy-egy óvatlan, nem elégszer elpróbált momentumban, de túllépve ezeken, annál ékesebben csillogott premierje napján. Mert lássuk be, a Gonosz Pista (Kovács Zsolt) kissé hosszasan elidőzött az alagút sötétjében némi ásványvizet megkortyintva, és Feledi Gazsi (Kocsis Pál) sem orgánumával vette le lábáról a falu Finumját (Sárközi-Nagy Ilona), de mi másból születnének a kis színes egypercesek. És itt megemlékeznék egy pillanatra a kellék-ország sztahanovista dolgozóiról, különösképpen egyről, akinek szó szerint szemet szúrt az égő csipkebokor. Mert ugye ne idegenítsük el a nézőket némi pakolófénnyel. S megemlékeznék még Kirsch Verára, a legstabilabb idegzetű súgóra, akit valaha is ismertem, Hatvani Mónira, aki még a premier előadás előtti percekben is kiugrasztható székéből, és természetesen Bors Gyula ügyelő úrra, aki fúrt-faragott minden tréfát ismerve. Bevallom, hiányozni fog a Csiky hangulata, a tömény füstfelhő a büfében, ami bejárta a tüdőm legapróbb hörgőit is, és a kedves társaság, ami szívélyesen fogadott – és itt most nem a premier utáni csinnadrattára gondolok csak. Úgyhogy csókollak társulatkomám a képeddel alszom…

T.F.

2010. április 15.

A főpróbahét egyre inkább kezd átmenni egy Bud Spencer – Terence Hill féle „bunyós” film forgatásába, ugyanis egyre több pofon csattan, az esések száma pedig egyenes arányban nő a mezőgazdasági eszközök színpadi feltűnésével. Itt persze nem tesznek különbséget a nemek között, sőt, az asszonyokat még úgyse kímélik, mint az erősebbik nemet. Félreértés ne essék, a koreográfia és az akciók remek táptalajt adnak a helyzetkomédiára, hogy aztán ezt megtörve a felvonások zárásaként állóképpé merevítse a csalogány módjára összeállt falut.

A nyelvezet sajátságos. Bár a próbák elején még élt a törekvés egy újfajta dialektus létrehozására, de én inkább azt mondanám, hogy különlegessége a megcsavart mondatokban, a kibelezett szólásokban, és a szabadon dobált kifejezések egyvelegében rejlik. Egy nagy nyelvi mixtúra ez, ha megnézzük, mert a tájszólástól kezdve a szlengen át eljutunk a mindennap használatos nyelvi fordulatokig.

Ha nem doboz színpadról beszélnénk, bátorkodnék felvetni néhány alternatív ötletet a nézők elhelyezésére, mint például - Szvath Tamás mellett – a háztetőn elhelyezett létrafokokon – ugyanis majd fél felvonást ott tölt, tehát lehet kényelmes csak biztonságos nem feltétlenül, vagy a kocsmaablakba, mint hejehujázó lokálpatrióták, netán a háttérben feltűnő apró házikók lakóiként. No de ennyit a logisztikáról, várjuk az esti nyilvános főpróbát, hisz ideje volna a harmadik felvonást is egészében látni.

T.F.

2010. április 14.

ha én gólyamadár volnék

Videó

videó: Kehi Richárd

ha én gólyamadár volnék túl a tengereken laknék
ott imádkoznék hazámért hazámban a szép rózsámért
ha én levelet írhatnék arany pecsét alatt írnék
a levélbe beletenném a rózsámnak elküldeném
most akadtam egy csurgóra a csurgóban egy leányra
kinek aludt téj a szája színaranyból van a lába
mézből van a nyeldeklője ezüstből a beszélője
szeme kökény foga gyémánt az inge arany paszománt
addig élek amíg élek amíg bennem zeng a lélek
zeng a lélek zeng a szó zeng a szerelem ajtó.

2010. április 7.

Húsvét hétfőn megpihenve, meglocsoltan érkeztek a színészek a mai próbára. No, nem állítom, hogy a büfé csöndjét a húsvéti családi történetek fergetege töltötte ki, de az egy napos szünidő is méltán adott okot az ünneplésre. Ki-ki hazasietett a családjához, ki pedig begubózott az esőfelhők elől egy jó kis film elé – tudtam meg kérdezősködésemben. Kölnit utólag persze senki nem hozott. Így kissé hervadozva bár, de törve nem, a reggel egy új dal tanulásával indult, ami a második felvonás fináléjaként debütál majd.

A mai próba rugalmasan telt. Khell Zsolt (díszlettervező) látogatását tette - vastag tervkupacokat szorongatva, és Fándly Csaba (leendő Lajos) is megcsillantotta kaszkadőri képességeit a Gulácsi Tamással (leendő Göndör Sándor) vívott heves küzdelemben. A színpad pedig éles lejtőt kapott, ami befogadói szempontból megkönnyíti majd a nézők feladatát, viszont aktivitásukra is hajazhat, hisz az almák repkedni, és most már gurgulázni is fognak az első sorok felé. Tán szép nyitánya lesz ez a doboz színpadnak.

T.F.

2010. április 6.

 

Videó

videó: Kehi Richárd

2010. április 5.

dologidő

- első felvonás, részlet -

Finum Rózsi Vadgalamb sírása… szellő sóhajtása,
Az én bánatomnak nincsen sehol mása?
Éjszaka nem alszom… nappal álmodozom,
Nehéz teher gyanánt szívemen hordozom.


Hát csakugyan a legutolsó vagyok?
(Boriska szimmog a házból)
Finum Rózsi, Boriska
Ha galamb lehetnék, vad erdőben sírnék,
Ha szellő lehetnék, messze elrepülnék!
De egyik sem vagyok; szegény árva vagyok.
Hejh tán nemsokára búmban elapadok!
Boriska Dehogy is vagy legutolsó. Másra is mondják, hogy rossz, pedig senki sem olyan rossz, mint amilyen. A Sándorral is hányszor beszélgettem egyszer, és nem olyan… De a világ nyelve a legjobból is mit nem csinál…
Finum Rózsi
Köszönöm, Boriska!
Boriska
Ja, nem te, a Sándor… Én rád nem szoktam gondolni.
Finum Rózsi Köszönöm Boriska.
Boriska Láttad-e ma őt? A Sándort…
Finum Rózsi
A Sáncban ivott, aztán meg nem.
Boriska Én nem tudom, de valahogy mindig szegény Sándor felejtődik az eszembe… aztán egyszerre ide nyilallik valami, meg ide … Szegény, szegény Sándor!
Finum Rózsi Hiszen ha a Bátki Tercsit neki adták volna…
Boriska Hé… dehogy is, minek! Hát az nem hozzá való! Neki olyan kell, aki illik hozzá, mondjuk magasságban is például… És akkor megváltozna.
Finum Rózsi
Dehogy változna…
Boriska Az Esvány is megváltozott… Jaj látod szegény Rózsi, miért nem maradtál hű gerlice szegény Esványhoz?
Finum Rózsi
Miért? Azé Boriska, mert olyan voltam. Mert szerettek. És szerettem én is. Mert jöttek, mert öleltek, mert sírtak, mert elhittem, mert esőben a széna illata olyan…  meg mert az apád…
Boriska  
Ki?
Finum Rózsi
Hát a Gazsi.
Boriska
Édesapa?
Finum Rózsi
Hát … azé szaladt az Esvány neki a kaszának.
Boriska Szegény édesapának is elcsavargattad a kis fejét? Tudod mi vagy te? Az utolsó! A legutolsó! A legutolsó előtti!

2010. április 1.

A 2. felvonás próbái végre megkezdődtek. Mondhatnánk megkésve, hisz már csak három hét van vissza a premierig, de a munkatempó és az egyre frissülő ötletek ezt behozni látszanak. A minap egy táncpróbát sikerült elcsípnem, és azt kell mondjam, Uray Péter (koreográfus) és Kovács Márton (zeneszerző) olyan termékeny csapatot alkot, hogy a tapsrendben kiemelt helyet érdemelnének a rendező úrral párhuzamban. És itt nem csak a teljesítményekre gondolok, hanem magára a megvalósulási folyamatra, és egy olyan formára, amire aztán kölcsönösen épülhetnek az előadás többi elemei. A végső összehangolás természetesen még várat magára, de a bontakozása egyre jobbat sejtet.

A próbák egy-egy humoros pillanata egyre több performance ötletet ad, pl.: Performance egy gereblyeállásról – melyet Sárközi Nagy Ilona és Kocsis Pál közös pantomimja ihletett, vagy Óda a felesekről – melynek nemcsak a feles pohár, mint fogyókellék a főszereplője, de Gulácsi Tamás (azok törőjeként) monológja is lehetne, vagy A repülő tárgyak története – melyet Mohácsi János szemléltetne, ha valami a kezébe akad. No, de ezek megvalósítása még várat magára, addig is irány a próbaterem

T.F.

2010. március 23.

A zenék és dialógusok találkozásánál egyre inkább harmónia születik, minél előrébb halad a próbafolyamat. Nem is jelenetek, egyre inkább hangulatok születnek A falu rossza próbái alatt, ahogy a textust a dallam segíti szárnyalása útján. S míg a szöveg folyton változik, aktív jelenése van, a zene ehhez a mozgáshoz igazodva, és abból kinőve megtámogatja hátulról, hogy belefolyva ő maga is főszerepet kapjon. Kovács Márton klasszisokat teremt, s bár zenei laikusként nem reszortom bírálata (még ha pozitív is), de az biztos, hogy a botfülű műkedvelők is élveznék a fülbemászó dallamokat.

Ehhez a születéstörténethez is egy elengedhetetlen adalék járul hozzá: a kávé. Bár Hatvani Móni (segédrendező) minden egyes nap hozzájárul némi örömhormonnal – étcsokoládé formájában - a próbák jó hangulatához, a kávék készenlétbe helyezése mégis nélkülözhetetlen marad. Tán épp ezért az egyre viccesebb ötletek, mint „Gyula”  (Bors, ügyelő) – a darab látens szereplője, vagy a tépőzáras padló  az almák elgurulásának megakadályozása végett. A humor természetesen nem akadályozza az eddigi maximalista tempót, de oldottságával megfűszerezi azt.

T.F.


2010. március 16.

Március 9-én beköltözött a színházba a falusi mókázás! No nem egy helyi búcsúról van szó, hanem Mohácsi János, A falu rossza című népszínmű  rendezéséről. Míg a történet maga Tóth Edéé, a szöveg leginkább a két Mohácsi keze munkája, hisz az eredeti drámát csupán kanavászként felhasználó rendező, a színészei, és saját improvizációjára, valamint testvére (Mohácsi István – író, dramaturg) eredetiségére hagyatkozva alakítgatja azt napról napra. A próbák maximalista tempót követelnek, mind a nagy létszámú színészgárda játékának összehangolása végett, mind a Kulcskeresők előadásai miatt, melyek több szereplőt lekötnek, mind pedig maga a szöveg rugalmasságának okán. A reggeli próbákat rendszerint éneklés előzi meg, hisz nem egy nótával lesz feldúsítva a színmű. A csapat azonban nagy lendülettel dolgozik, s itt kiemelném Kirsch Veronikát, a súgót, hisz egy Mohácsi rendezést lesúgni (és főleg a próba közben lejegyzetelni) olyan, mint a szakmában profivá válni…

Tornai Florina

A falu rossza próbafotók (Khell Zsolt)

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

Fotó: Khell Zsolt

 

A falu rossza előadásfotók (Klencsár Gábor)

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

Fotók: Klencsár Gábor)

Műsor
Facebook
Instagram
Hírlevél