Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

A Csongor és Tünde rejtély, amelyet lassan kétszáz éve próbálnak írók, irodalomtörténészek, színházművészek, esztéták, filozófusok megfejteni. Mese? Szerelmi románc? Színdarab? Filozófiai traktátus? Drámai költemény az emberi életútról? Csongornak kincse nincs, hatalomra nem vágyik, a tudásról azt gondolja, valójában senki nem tudja, mennyit ér és mire jó. De küzd, harcol, verekszik: keresi a boldogságot. Az égi és a földi szerelmet. Csongor keres egy életen át, ő az örök vándor. Akárcsak minden ember ebben az életben. Vagy az álmaiban.

A darab

„Meséje a' közönségesen ösmert Tündér Ilonából van véve olly változtatásokkal, millyeket a' költés' kivánatai szerint szükségeseknek vagy szabadoknak véltem"

(Vörösmarty Mihály)

„... hol van a boldogság, melyben az ember kielégülhet? Erre a kérdésre Vörösmarty oly könyvvel felel, mely kétségkívül a magyar irodalom fő művei közé tartozik, s mely a világirodalom legnagyobb filozófiai költeményei közt is megállná a helyét... Vörösmarty a népmeséhez fordul, de a meséből csupán szimbólumokat vesz, melyekbe gondolatait öltözteti; egyéb minden az övé. A drámai formára kétségkívül a Szentivánéji álom volt hatással; de költőnk, akinek nagyobb és több mondanivalója van, mint ebben a formában elférne, tágítja ezt a formát a Faust-féle drámák formája felé... Hol légiesen finom ez a vers, hol parasztosan kemény és durva: tarka, de jól simuló öltönye a mesének; és a mese ismét csak öltönye, kényelmes öltönye egy színes, reális és mégis vörösmartyasan átbizarrodott világképnek; és ez a világkép megintcsak öltönye annak a nagy lírai sóhajnak, amelyből a költemény született: Hol a boldogság? ... Ahogy otthon, gyermekkorunk álmában a mienk a boldogság, hogy azután örökre eltűnjön - hova? Tündérhonba; és egész életünkben keressük, ahogyan Csongor keresi Tündéjét. Ez a lázas, öröklő, nyomtalan keresés tölti meg az egész költeményt ezer reményével, kétségbeesésével, várakozásaival és lemondásaival."

(Babits Mihály)

„Maga a drámai költemény, ahol nem filozofikus tartalmat fejez ki, ragyog az életkedvtől és Vörösmarty különös, groteszk humorától... a költő a Csongor és Tündével a romantikus mozgalom egyik legfőbb és legnehezebben keresztülvihető tendenciáját valósította meg. Új életre keltette a mese-erdőt, melynek utolsó látogatója Shakespeare volt. Tündérek, ördögfiak, boszorkányok és kozmikus istenségek mozognak Vörösmarty színpadán, anélkül, hogy üres maszkok vagy kellemetlen allegóriák lennének. A tündérvilág otthonosan táncol Vörösmarty mágikus nyelvszőnyegén..."

(Szerb Antal)

„Vörösmarty - régi széphistóriát, vásári komédiát, ponyván árult tündértörténeteket, gyerekkorában hallott meséket és viharként gomolygó álmait egybeszőve - halhatatlan nőről és halandó férfiról ír színdarabot."

(Szigethy Gábor)

A rendező

Vidnyánszky Attila Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházi rendező, filmrendező, a debreceni Csokonai Színház igazgatója és művészeti vezetője, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház alapító igazgatója és művészeti vezetője. Munkássága során sajátos, a naturalista-realista színházi hagyományokkal és a polgári színház esztétikájával is szembehelyezkedő, különleges színpadi nyelvet hozott létre, melyet ő a „költői színház" terminussal határoz meg.
„Érzelem nélkül nincs színház. Én a pátoszt is nagyon hiányolom, és igyekszem visszalopni a színpadra, mert kiirtottuk, mert volt egy rossz pátosz. De a pátosz, mint olyan nagyon hiányzik nekem a színházból. Én azt várom a pátosztól, hogy kiragadjon, elrepítsen, megfogja a lelkemet és vigye."

(Vidnyánszky Attila)

Az ember feljő, lelke fényfolyam,

A nagy mindenség benne tűkrözik.

Megmondhatatlan kéjjel föltekint,

Merőn megbámúl földet és eget; ...

Kiirthatatlan vággyal, amig él,

Túr és tünődik, tudni, tenni tör;

Halandó kézzel halhatatlanúl

Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,

Még a hiúság műve van porán,

Még kőhegyek ragyognak sírjain,

Ezer jelekkel tarkán s fényesen

Az ész az erőnek rakván oszlopot.

(részlet a műből)

Vörösmarty Mihály

Csongor és Tünde

- álomjáték -

Szereplők:

  • Csongor, ifjú hős Váncsa Gábor
  • Kalmár, vándor Hunyadkürti György
  • Fejedelem, vándor Rátóti Zoltán
  • Tudós, vándor Kovács Zsolt 
  • Balga, földmívelő, utóbb Csongor szolgája Fándly Csaba
  • Dimitri, boltos rác  Rózsa Krisztián e.h.
  • Kurrah, ördögfi Takács Géza
  • Berreh, ördögfi  Jerger Balázs e.h.
  • Duzzog, ördögfi  Horváth Szabolcs e.h.
  • Tünde, tündérleány  Móga Piroska e.h.
  • Ilma, Balga hitvese, Tünde szolgálója  Czene Zsófia
  • Mirígy, boszorkány  Takács Katalin
  • Ledér Mészáros Sára
  • Éj  Nyári Szilvia

Tündérek, nemtők

Bede Kinga, Szakács Hajnalka, Kátai Kinga, Kiss Emma, Máté Anett, Horváth Anna,

Gonda Kata, Pallagi Melitta, Piti Emőke, Szvetnyik Kata egyetemi hallgatók

Díszlet: xxx                                                            Jelmez: xxx

Súgó: Csordás Bernadett      Ügyelő: Salamon Bernadett Mónika

Segédrendező: Váradi Szabolcs      Világításterv: Memlaur Imre

Rendező: Vidnyánszky Attila

Bemutató: 2013. április 26.

Műsor
Facebook
Instagram
Hírlevél