Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

Vendéghétfő: FÜGE - Vádli Alkalmi Színházi Társulás: Képmutatók cselszövése

A Képmutatók cselszövése a színházról, valamint annak a hatalomhoz fűződő viszonyáról szól. XIV. Lajos korában vagyunk, amikor Molière, társulatával együtt, a Palais Royalban Párizs népét és királyát szórakoztatja. Mindaddig míg meg nem írja a Tartuffe című művét, minden jól alakul. Ezzel a darabbal azonban magára haragítja Charron érseket, aki mindent elkövet, hogy Molière-t tönkretegye. Mivel Molière a király kegyét élvezi, ez nem is olyan egyszerű feladat...

„...Képmutatók, szeretők, szereplők
Nézik a nagy kacagásban fölköhögött örömöt:
Bársony a légszomj,
Lágy cafatokban leng a torokban az undor,
Szép cafatokban lóg ki, fityeg ki a szájból a
Függöny."

(Kovács András Ferenc: Hommage a Molière – részlet)


KRITIKAI SZEMELVÉNYEK

 

Spílerek

,,Szikszai Rémusz – és egymást készség- és képességszinten értő-észlelő, abszolút értelemben társulatként jelen lévő csapata – gondoskodik arról, hogy az ember egy pillanatra se veszítse érdeklődését: nem oszt igazságot, sőt – pontosan tudja, hogy a jó színházban (ahogy az életben) nincsenek jók és rosszak; „csak” emberek vannak, kis- és nagyszerű pillanatokkal, pozitív és negatív jellemvonásokkal, tapsokkal és füttyökkel. És az egyik kijátszható a másik ellen, de egyik nincs a másik nélkül.”

Ugrai István, 7óra7, 2012. július

 

A színház mindent visz

,,Fodor Tamás, ez a kivételesen nagy színész, akiről még mindig sokan nem tudják, hogy kivételesen nagy színész, rengeteg színházi és élettapasztalatot sűrít játékába – alighanem hajnalig tudna mesélni éhkoppról, túlélésről és a hatalom praktikáiról –, de nem magát játssza, ilyesmi eszébe sem jutna.”

,,Akárhogy is, a Képmutatók cselszövése ma sem szólhat másról, mint arról, hogy ha már Molière belehal a színházba, pontosabban a színházát és a személyét ért aljas támadásba, vajon a színház maga túléli-e."

Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 2012. július

 

A komikus halála

,,A teljes rendezésben, de legfőképp az egyes szereplők megformálásában van valami erősen karikatúra jellegű. Ugyanakkor kétségtelen, hogy jól átgondolt, izgalmas, sokoldalú karakterábrázolásokat láthatunk. Ehhez többletet ad, hogy egy-egy előadó több (egymással többnyire teljesen ellentétes) szerepben is felbukkan. Ilyen Király Attila, aki hol a félszemű főtestőr képében, hol pedig a tőle merőben különböző személyiségű La Grange-ként lép elő, vagy Bercsényi Péter, aki a színésznő, a vándorszerzetes és gonosz inkvizítor megtestesítője.”

 

Kovács Natália, kortarsonline.hu, 2012. július

Szikszai Bulgakov-rendezésének az a lényege, hogy mindent a színházi társulat nézőpontjából mutat meg. Így a színház nemcsak témája, hanem közege is a játéknak. A díszletet egyrészt egy jelmeztár elemei alkotják, az ide-oda tologatott ruhaállványok különféle tereket hoznak létre, ugyanakkor egy színpadi állványzat kétszintessé is tagolja a játékteret. A tér mobilitását a tárgyak metamorfózisa is jelzi, például egy csembaló (amelyben eleinte Moirron – Kovács Krisztián – rejtőzik) könnyedén változik át XIV. Lajos vacsora asztalává, majd az Oltáriszentség Társasága összejövetelének pulpitusává, végül Molière ravatalává.

E szerepváltások szellemében bátran él az előadás a szerepösszevonásokkal is. Sőt ez lesz a produkció egyik legfőbb gondolati eleme. Molière társulatának majdnem minden tagját viszontlátjuk „világi” szerepekben, úgy, hogy a jelmezek egyáltalán nem a különbségeket, hanem a hasonlóságokat hangsúlyozzák. (Csak a kiegészítők változnak, a színészek nagyjából ugyanabban a jelmezben játsszák a különböző szerepeket.) Ezek az összekapcsolódások nyilvánvaló vagy rejtett analógiákat is egyértelművé tesznek.

Királyi játékok, Sándor L. István. ellenfeny.hu, 2012. szeptember

Az előadás - többek közti - érdekessége, hogy a szereplők közt ott találhatjuk több "ismerősünket": Sárközi-Nagy Ilona nemolyrégi- és Némedi Árpád jelenleg is tagunk, valamint az előző évadban nálunk vendégszerepelt Kerekes Éva és Kovács Kriszitán is tagjai ennek az alkalmi társulatnak, melyet a szintén vendégünk Szikszai Rémusz rendezett össze előadássá.

 

M. Bulgakov:

A KÉPMUTATÓK CSELSZÖVÉSE

fordította: Elbert János

szereplők:

Jean-Baptiste Poqueline Molière, neves drámaíró és színész: Fodor Tamás
Madeleine Béjart, színésznő: Kerekes Éva
Armande Béjart Molière, színésznő: Sárközi-Nagy Ilona
Mariette Rivaille, színésznő: Bercsényi Péter
Charles de La Grange, színész: Király Attila
Zacharie Moirron, neves hősszerelmes: Kovács Krisztián
Philibert Du Croisy, színész: Nagypál Gábor
Antoine De Sette, színész: Tamási Zoltán
Piere Vaillant, színész: Némedi Árpád
Jean-Jaques Bouton, színházi koppantó: Tóth József
Nagy Lajos , Franciaország királya: Nagypál Gábor
Marquis D'Orsigni, a „Félszemű", a királyi testőrség parancsnoka: Király Attila
Marquis De Charron, Párizs érseke: Tamási Zoltán
Marquis De Lessaque, kártyás: Némedi Árpád
Igazságos varga, udvari bolond: Tóth József
Bűvész, csembalóval: Némedi Árpád
Ismeretlen álarcos hölgy: Sárközi-Nagy Ilona
Bartholomé atya, vándorprédikátor: Bercsényi Péter
Erő Testvér, az Oltáriszentség Társaság tagja: Némedi Árpád
Hűség Testvér, az Oltáriszentség Társaság tagja: Bercsényi Péter

 

Aki mindig velünk van: Huszár Zsolt


Jelmez: Papp Janó
Díszlet: Varga Járó Ilona – Szikszai Rémusz
Maszkok: Varga Járó Ilona
Fény: Mervel Miklós
Rendezőasszisztens: Gyulay Eszter
Produkciós vezető: Kulcsár Viktória
Rendező: Szikszai Rémusz

 

Dátum Bérlet Színpad
2013. 02. 11 19:00 Bérletszünet Nagyszínpad

Vendéghétfő - Képmutatók cselszövése


Műsor
Facebook
Instagram
Hírlevél