Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

Marguerite Duras: Naphosszat a fákon

A darabról

Marguerite Duras

Marguerite Duras

Marguerite Duras a háború utáni francia irodalom vezető egyénisége volt, akit Magyarországon leginkább regényíróként és filmforgatókönyv-íróként ismernek „Szerelmem, Hiroshima”, „A szerető”, „Az Észak-Kínai szerető”, és egyéb művei alapján.
Naphosszat a fákon című darabja egy távoli, francia gyarmaton élő anyának és Párizsban élő fiának különös kapcsolatát villantja fel. Az életét eltékozló, örökké lázadó, de a kiúttalanságba lassan belefáradó fiút édesanyja váratlanul meglátogatja Párizsban. Találkozásuk, beszélgetéseik során feltárul a családjuk, és azon belül is kettejük bonyolult viszonyrendszere, kimondatlan és feldolgozatlan traumáik, emlékeik felszínre kerülésével mindketten új fényben tekintenek egymásra és magukra. A nagy kérdés, hogy ennyi idő elteltével és ennyire eltávolodva egymástól lehetséges-e még az újra egymásra találás, vagy legalábbis egymás utólagos megértése?
A darab hol finom utalásokon, hol nyers konfliktusokon keresztül vezeti végig az olvasót (illetve a nézőt) a szeretet és gyűlölet labirintusain, de nem ad egyértelmű választ – mindvégig megmarad valami kimondhatatlan titok, amely minden ember életében ott van.
A Fiú (Jacques) és barátnője (Marcella) egy olyan világot képviselnek, mely az Anya számára felfoghatatlan és elfogadhatatlan, az anyai kötődés mégis túlmutat múltjuk és jelenük konfliktusán.

A rendező

Anatoli Vasilev

Anatolij Vasziljev

Színházunkban Marguerite Duras művét Törőcsik Mari főszereplésével Anatolij Vasziljev rendezi, aki korunk egyik legjelentősebb színházi rendezője, színházelméleti gondolkodója, színházi pedagógusa. Több moszkvai színházban dolgozott (Moszkvai Akadémiai Művész Színház, Sztanyiszlavszkij Színház, Taganka Színház), 1987-ben pedig megnyitotta a „Drámaművészet Iskolája” Színházat, melyet 2001-ben az „Európai Színházi Unió” felvett tagjai közé.
Külföldi rendezései:
Comédie Française (Párizs): „Álarcosbál” M. Lermontov színműve alapján (1992).
Művész Színház (Budapest): „A nagybácsi álma” Dosztojevszkij műve alapján (1994)
Német Nemzeti Színház (Weimar): Csajkovszkij „Pikk dáma” c. operája (1996)
Szigligeti Színház (Szolnok): „Ártatlan bűnösök” A. Osztrovszkij darabja alapján (1998)
2004 óta Franciaországban él, a Lyon-i Művészeti Akadémián öt évig a színházrendezői kar vezetőjeként dolgozott, közben számos mesterkurzust tartott Olaszországban, Németországban, Franciaországban és Görögországban. Legutolsó, nagyívű rendezése 2008-ban az epidauroszi színházi fesztiválra készült előadása, a „Médeia” volt.

A főszereplő

Törőcsik Mari

Törőcsik Mari

Törőcsik Mari kétszeres Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas Érdemes és Kiváló művész, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének kitüntetettje, A Nemzet Színésze.
Az egyik legsikeresebb magyar színésznő, aki szerepeivel meghódította a filmes világot. Nála több nagy nemzetközi elismerésben egyetlen hazai színésznő sem részesült.
Első filmszerepeit főiskolás évei alatt kapta, ezek közül leghíresebb a Fábri Zoltán rendezte Körhinta volt. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Nemzeti Színházhoz került, melynek 12 évig volt tagja.
1979-ben a győri Kisfaludy Színház művészeti vezetője lett, majd 1980-tól 1990-ig a MAFILM, 1990-től pedig a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja volt. 1993–1996-ig a Művész Színház igazgatója, 1989–1992-ig a Magyar Színészkamara elnöke, a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense volt. 2002-tól a Nemzeti Színház tagja.
Számos színpadi szerep vált emlékezetessé általa, filmszerepei közül pedig álljon itt néhány cím: Édes Anna; Szent Péter esernyője; Két emelet boldogság; Pacsirta; Szeressétek Ódor Emíliát; Szerelem; Utazás a koponyám körül; Jó estét, nyár, jó estét, szerelem; Szamárköhögés; Csapd le, csacsi!
Rengeteg díja közül a legfontosabbak:
1976 – Cannes-i Arany pálma-díj, 1971 – Chicagoi filmfesztivál legjobb női alakítás díja,
1972 – Karlovy Vary-i Filmfesztivál legjobb alakítás díja, 1977 – Taormina,
1989 – Magyar Művészetért-díj, 1991 – Országos Színházi Találkozó legjobb női alakítás díja,
1993 – Déryné-díj, 1997 – Salernói 50. Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női alakítás díja,
1997 – Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában
Itthon és külföldön is többszörösen elismerték egész munkásságát. Életműdíjat kapott 1971-ben Sorrentoban, 1978-ban Karlovy Vary-ban, 1983-ban Cannes-ban Mandragora-díj és 1994-ben a Magyar Filmszemlén.

A képek forrásai sorrendben:
www.renaudmeyer.wordpress.com , www.gevorgmarkosyan.ru, www.kultura.hu.

NAPHOSSZAT A FÁKON

színmű

Fordította: Szeredás András

Szereplők:


Az anya........................................................................................................................................Törőcsik Mari
A Fia....................................................................................................................................................Kocsis Pál
Marcelle, a fiú barátnője................................................................................................................Gubás Gabi
Bárpultos......................................................................................................................................Nyári Oszkár


Továbbá: bárzenészek, bárvendégek
Csapó Virág, Lestyán Luca, Kovács Zsuzsanna, Rácz Panni, Fábián Zsolt, Kőrösi András, Takács Géza,      Tóth Géza
Bárány Tamás, Farkas Gábor, Kákonyi Árpád, Nagy Zoltán


Zene (W.A. Mozart: Don Giovanni című operája alapján): Selmeczi György – Kákonyi Árpád
Dramaturg: Natasa Iszajeva - Kozma András   
Mozgás és hangtréning: Ilja Kozin
Díszlet – jelmez: Antal Csaba
Koreográfus: Gemza Péter
Súgó: Kirsch Veronika Ügyelő: Székely György
A rendező munkatársa: Kozma András Segédrendező: Váradi Szabolcs



Rendező: Anatolij Vaszilijev

 

nka logo

Az előadás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

Az előadás Marguerite Duras örököseinek engedélyével, az SACD. és a Hofra Kft közvetítésével jött létre.

 

Az előadás egy szünettel, kb.: 22:15-ig tart

Dátum Bérlet Színpad
2009. 10. 22 19:00 Főpróba bérlet Nagyszínpad
2009. 10. 24 19:00 Csiky bérlet Nagyszínpad
2009. 11. 03 19:00 Erkel bérlet Nagyszínpad
2009. 11. 04 19:00 Táncsics bérlet Nagyszínpad
2009. 11. 06 19:00 Kiss Manyi bérlet Nagyszínpad
2009. 11. 07 19:00 Blaháné bérlet Nagyszínpad
2009. 11. 17 19:00 Egyetemi bérlet Nagyszínpad
2009. 11. 18 19:00 Vörösmarty bérlet Nagyszínpad
2009. 11. 28 19:00 Somlay bérlet Nagyszínpad
2009. 11. 29 15:00 Berzsenyi bérlet Nagyszínpad
2009. 12. 02 19:00 Csokonai bérlet Nagyszínpad
2009. 12. 03 19:00 Petőfi bérlet Nagyszínpad
2009. 12. 04 19:00 Noszlopy bérlet Nagyszínpad
2009. 12. 05 19:00 Ódry-bérlet Nagyszínpad
2009. 12. 16 19:00 Komor István bérlet Nagyszínpad
2009. 12. 19 19:00 Uray bérlet Nagyszínpad
2010. 01. 08 19:00 Katona bérlet Nagyszínpad
2010. 01. 09 19:00 Déryné bérlet Nagyszínpad
2010. 01. 26 19:00 Madách bérlet Nagyszínpad
2010. 03. 07 15:00 Bérletszünet Nagyszínpad
2010. 05. 02 15:00 Bérletszünet Nagyszínpad
Törőcsik Mari Kaposváron!
Előadás ajánló
Isten hozta, Mari!
Ilja Kozin
Útban a bemutató felé
Premier
Utolsó előadás

 

naphosszat a fákon - próbafotók

A képgaléria megtekintéséhez kattintson a képre

A fotókat készítette: Kolovratnik Krisztián

naphosszat a fákon - előadás

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre

Fotók: Klencsár Gábor


Az alábbi cikkek olvashatóak honlapunkon az előadásról:

Törőcsik Mari Kaposváron!

Isten hozta, Mari!

Útban a bemutató felé (beszélgetés Anatolij Vasziljevvel)

Ilja Kozin (színházunkba érkezett A. Vasziljev tanítványa)

„Megszerettem Kaposvárt úgy, ahogy van.”

videóinterjú Törőcsik Marival  a kaposponton. megtekintéséhez kattintson ide.

Törőcsik redivius

Aligha van Magyarországon olyan színház, ahová – ha Törőcsik Mari neve olvasható a szereposztásban – a közönség nagy része ne azért jönne be, hogy őt lássa. A színésznő tavalyi betegsége, örömteli felépülése minden bizonnyal tovább növeli az iránta érzett nézői érdeklődést, szimpátiát. Az előadás előtt a kaposvári nézőtéren erősen érzékelhető ez a lelkes kíváncsiság – a folyosókon, büfében elkapott párbeszédfoszlányokról nem is beszélve –, ami a szünetre azután átadja helyét a rendkívüli művészi teljesítménynek kijáró őszinte elismerésnek.

A neves orosz vendégrendező, Anatolij Vasziljev, akit Schwajda György a Művész Színház és Szolnok után harmadszor hívott meg Magyarországra, minden bizonnyal Törőcsik számára keresett darabot, amikor a Duras-művet választotta, hiszen – legendás együttműködésüket megalapozva – korábbi két hazai előadását is jelentős részben a színésznőre építette. A darab magyarországi bemutató, jóllehet Duras csaknem fél évszázaddal ezelőtt írta meg a drámát azonos című kisregényéből. (Hazájában, Franciaországban sem tartozik az írónő népszerűbb alkotásai közé ez a mű. Duras nevéről valószínűleg világszerte a Szerelmem, Hirosima című film jut először a nézők-olvasók eszébe.)

A darab – alig-cselekményével, ám annál kanyargósabb történeteket tartalmazó monológjaival, hosszas egymás mellé beszéléssel súlyosbított dialógusaival – nem kínál egyszerűen kezelhető alapanyagot az alkotóknak. Mindazonáltal a benne felvillanó többértelmű élethelyzetek, a megnyugtató megoldást nem kínáló családi viszonyok és a jelen–múlt vigasztalan összegabalyodása nem hagyják érintetlenül azt, aki találkozik a művel. Minden szereplő meglehetősen rejtélyes (és rejtekező) – miközben típusjátszmák zajlanak anya (Törőcsik Mari) és fia (Kocsis Pál), a fiú és Marcelle, a barátnője (Gubás Gabi), a barátnő és az anya között. Titokzatosnak és köznapinak ezt a nézői érdeklődést fenntartó tartalmi kettősségét azonban nagyban megterheli ennek írói megvalósítása. Az író ugyanis olyannyira az anya figuráját állítja – szinte monodrámaszerűen – a középpontba, hogy a többi szereplőt alig dolgozza ki. Jellemző mozzanat, hogy a csak az anya elbeszélésében megjelenő lánya képe, kettejük se-veled-se-nélküled viszonya plasztikusabban áll előttünk, mint a színen lévő szereplők között a szemünk láttára megjelenő, legalább ugyanennyire bonyolult kapcsolatok.(...)

Dömötör Adriene (www.critikailapok.hu)

A cikk további olvasásához kattintson ide!


Homályban, fényben

Besiet az áttetsző, világos fényekkel szabdalt térbe egy törékeny asszony, s megtelik vele a kaposvári színház öblös-mély színpada. Dörgő taps szól a halál torkából visszajött nagy művésznek; sokan és sokat aggódtunk érte. Törőcsik Mari körbepillant, apró hatásszünetet tart, s már kezdi is végtelennek tetsző hosszú monológját. Lazán magára kanyarított, szürkés utazókabátot visel, ami elfedi termete hajlékonyságát s jelenléte alig észlelhető ambivalenciáját, hisz érkezik és megtorpan, itt van és még nincs itt egészen, az időből kimetszett kopogós mondatai valahonnét távolról érkeznek a játékba. A színpadot uraló plexifalak közt, a jobb oldali folyosóban álldogál szikáran, mégis mintegy keresetlen könnyedséggel, hétköznapian és jelentőségteljesen, súlyosan és pehelykönnyűen. Az áttetsző üvegtáblákon régi mozgóképek fekete-fehér filmkockái pattognak, szaladnak, tükröződnek elmosódottan, párizsi utcaképek villognak és vibrálnak a Diadalív raszteres felvételeivel, ballonkabátos járókelőkkel, szépséges autókkal tán a hatvanas évek elejéről. Az Anya önmaga életéről értekezik, meg távoli gyermekéről, Mimiről, aki nincs jelen, de hát most a fiához utazott ide, Párizsba, hogy elhalmozza a tékozló gyermeket rég megszerzett gazdagságának pazarló kincseivel. A homályos falakon túl, jobb oldalon fiatal lány álldogál utazótáskákkal, a haját igazgatja rendületlenül, később hajszárítóval fújja fölfele a hajkoronáját és hosszú, fátyolszerű sálját, közben lazán nevetgél, fölkacag, maga elé nézve mosolyog, el-elindul, de rendre megtorpan. Gubás Gabi játssza a hosszú és könnyű kacarászásokkal fel-felnevető barátnőt, Marcelle-t. Törőcsik Anyája látszólag jelentéktelen semmiségekről számol be részletezően, valamiféle családi élet és mesés gazdagság tükörcserepei és szilánkjai hullanak elénk elbeszéléséből, szó esik egy gyárról is, ahol sokan dolgoznak, s ami feltehetőleg a mesés, bár időközben megrendült jólét alapja. Közben újabb képek tolulnak elő, változik a szín, s hamarosan már egy presszóasztalkánál látjuk üldögélni a dúsan ékszerezett asszonyt, a flegma pincér (Nyári Oszkár) pezsgősvödröt hoz jéggel, pezsgőspalackokat helyez el gondosan, meg karcsú, vörös kristálypoharakat, lassan színre lép a fiú is a halványszürke háttérből, üvegfalak mértanian szabályos tükörrendszere mögül. Bordópiros csizmát visel elomló inggel, könnyű nadrággal, lófarokba összefogott hajjal, mindene csupa párizsi elegancia, ő is mosolyog rendületlenül, ha vitába keveredik valakivel, akkor is. A fiút Kocsis Pál játssza ugyanolyan könnyed, laza derűvel, mint mindenki, aki a színre lép. A háttérből finomra hangolt dzsesszzene szüremlik elő, lágy zongorahangok, mély zengésű vonósok, öblös rézfúvósok testes futamai, később előrejön egy-egy muzsikus is, hogy a színészi megszólalásokra felelgetve játssza le szaxofonos szólamát; szöveg és zene mindvégig pompás szimbiózisban lélegzik, csordogál vagy buzog a játékban. A szereplők beszéd-áriáit, monológ-kolosszusait és minimál-cselekvéseit ugyancsak a háttérből előrehömpölygő (bár)táncosok precízen koreografált dévaj táncai fonják érzéki keretbe. A mozdulatok kimértek és lusták, a testtartások, az ölelések finom erotikával átitatottak, a tánclépések lassúak és elringatóak, s valamiképp a lebegés, az illékony derű, a pillanatba feledkező önfeledtség fílingjét csempészik a játékba, valahol a valóság, az álom s a képzelet határvidékén. (...)

Kovács Dezső (www.critikailapok.hu)

A cikk folytatásához kattintson ide

 

A színművészet magasiskolája

(...) A mégis bekövetkező, az egész estét ünneppé avató, lenyűgöző és minden dohogást-fejcsóválást elsöprő csoda Törőcsik Mari alakítása. Vasziljev még a kilencvenes évek közepén így határozta meg, mit vár színészeitől: „Az a színész érdekel, aki nem szerepalak. Már nem az érdekel, hogy a színész valamilyen szerepalakot jelenítsen meg. Személyként, költőként, személyiségként akarom látni. őt magát, és nem mást. Nem akarom, hogy a rendező akaratát teljesítse, nem akarom, hogy a színész a szerepalak rabjává váljon, sőt azt sem akarom, hogy a színész a darab rabja legyen. Amikor beülök a nézőtérre, kivételes személyiséget akarok látni, és ettől a személyiségtől felfedezéseket várok” (Polina Bogdanova Vasziljev módszeréről, SZÍNHÁZ, 2008. november). Törőcsik Mari játéka mintha csak ennek a rendezői ars poeticának a tökéletes illusztrációja lenne. Maradéktalanul teljesül mindaz, amit Vasziljev megfogalmazott: minden pillanatot uraló jelenlét, fölényes, magabiztos szövegtudás, a mozdulatok és a megszólalások személyiségen átszűrt hitelessége: a Naphosszat a fákon egy Nagy Színészegyéniség közönség előtt prezentált ünnepe.(...)

Karsai György (www.szinhaz.net)

A teljes cikk olvasásához kattintson az alábbi linkre:

http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=35503:a-szinmveszet-magasiskolaja&catid=38:2010-januar&Itemid=7

Átetsző lét

(Írta: Koltai Tamás)


(...) Vasziljevnél nyoma sincs az atmoszferikus elbeszélő modornak és a szereplők közötti, külső szemmel láttatott, de azért melodrámai viszonyrendszernek. Absztrakt, artisztikusan művi környezetbe, pilleszerűen könnyű és transzparens, hangsúlyosan fehér színnel kialakított enteriőrbe kerül a játék, amelynek központi helyét egy ajtókkal és átjárókkal kialakított, átlátszó panellabirintus foglalja el, a legbelső térbe helyezett bárasztallal és karcsú székekkel (Antal Csaba díszlete). Mindkét helyszínnek, a lakásnak és a bárnak is megfelel ez a maximális vizuális igénnyel kivitelezett jelzés, amely mögött a zongorista többnyire Don Giovanni-parafrázisokat játszik (Selmeczi György, Kákonyi Antal), a rézfúvósok és a halvány pasztellbe öltöztetett, erotikus eleganciával koreografált (Ilja Kozin) „parkett-táncosok" - a társulat néma erősségei - pedig időnként előrehömpölyögnek. A háttérben az ötvenes évek párizsi utcai forgalmának fakó filmje pereg. Ez a világos, szinte vakító, hideg és geometrikus látvány, amely mellesleg jótékonyan ellenpontozza a magyar színpadok fekete körfüggönnyel és búval bélelt örök sötétségét, éles kontúrokkal rajzolja ki a színészt. Itt aztán nem lehet, amit sokan szeretnek országszerte: maszatolni.

Törőcsiknek ez pezsgőfürdő. Egykor Major Tamásnál tanult értelmi hangsúlyait Vasziljev fölerősíti, kiélezi, végletessé fokozza. Szó sincs pszichoanalitikus, belső szerepépítésről, Törőcsik - illetve „az anya", de ez ebben az esetben mindegy - játszik, produkál, váratlan váltásokkal lep meg, galád, dölyfös vagy gunyoros nyomatékokat tesz ki, mintegy védekezésként, hogy aztán néha leejtse a hangot, és egyszerűnek, őszintének mutatkozzon. Sosem láttam őt még ennyire virtuóznak, fölényesnek és hatalmasnak; már az első monológjával (nyilván a „drámaváltozat" része, a kisregényben utalás sincs rá, bemutatkozó attrakció, tartalmilag kevés köze van a lényeghez) mint valami szólisztikus magánszámmal betölti a légteret. Mindegy, hogy mit csinál közben Kocsis Pál és a sorközépről (!) takarva Gubás Gabi. Nem mintha nem volnának jók, különösen Gubás tölti meg élettel a rendezői tagoltsággal kikényszerített mondatokat (frivolan elénekelt életrajza egyenesen kitűnő), de Kocsis is érdekesen rejti fölényes mosolyba a fiú kisszerűségét. A szakmailag perfekt bárpultos tenyérbemászó szemtelenségét pedig telibe találja Nyári Oszkár. A szétválások játékos szomorúságának kidolgozott kvartettje ez, és Törőcsik benne a prímhegedűs. A végén a földre fekszik, hátizsákja a feje alatt. Erről van szó: sehova sem megy - ő marad.


Megjelent: Élet és Irodalom, 2009. november 13.

A teljes cikk elérhatő az alábbi linken:

http://www.es.hu/?view=doc;24569




Szembesülés - NAPHOSSZAT A FÁKON

(Írta: Nánay István)


Schwajda György meghívására harmadszor rendez Magyarországon Anatolij Vasziljev. 1994-ben, a rövid életű Művész Színházban egy Dosztojevszkij-műből készült A nagybácsi álma, rá négy évvel pedig Szolnokon Osztrovszkij Ártatlan bűnösökjét állította színpadra. Most Kaposváron egy Marguerite Duras-művet vitt színre. Mindhárom bemutatójának főszerepét Törőcsik Marira bízta.

 

Megjelent: www.kultura.hu, 2009. november 5.

A cikk további olvasásához kattintson az alábbi linkre:

http://kultura.hu/main.php?folderID=1174&articleID=292410&ctag=articlelist&iid=1



Törőcsik visszatérése

Marguarite Duras: Naphosszat a fákon - Csiky Gergely Színház (Kaposvár)

(Írta: Molnár Gál Péter)

Lendületesen előrejön a kaposvári színpadon Törőcsik. Operettprimadonnaként megtapsolja a közönség. Nem a filmkilométerek főszereplőjének szól a tapsos fogadtatás, nem a „neves fővárosi művésznek.” Kizárólag Törőcsiknek. Szeretetből. Örülnek felgyógyulásának. Örülnek, hogy újra dolgozik, játszik.

Premierje éppen egy évvel halált kísértő megbetegedése utánra esett. Csipet szadizmus is van a Törőcsikre megtelt Csiky Gergely nézőiben. És ha nem bírja végig az estét? Kivág a biztosíték? Kihagy az emlékezet? Antal Csaba áttetsző japán labirintusában azonban nem megrokkant, kegyes elnézést kérő gyenge asszony tűnik fel. Dinamikusan berobban. Elfoglalja a színpadot, telejátssza a színházat. Ereje teljében.

Belekezd 25 perces monológjába. Mnemotechnikai halálugrás. Kacifántos, nehezen felfogható a szöveg, a lélektani gubancokat agyonbonyolító, Kokinkínában (ma: Vietnam) született francia Marguerite Duras modorában. Ráadásul a vendégrendező Anatolij Vasziljev az előadás kíméletlen hosszára tekintettel egyszerűen elhagyta az első felvonást. Folytatódik, úgy kezdi el, de mit folytatnak? Így is negyed tizenegyig tart a regényből (1954) színpadra menekített Naphosszat a fákon, nézőket is megviselő előadása.

Törőcsik roppant fegyelme, állóképessége és összpontosítani tudása valóságos mintabemutatót tart színészete teljes skálájából. Nem árumintavásár. Sem végkiárusítás. És semmi önmutogató vendégjáték-íze nincsen fellépésének. Összefogott, odaadó teljesítése a feladatnak. A madárcsontú, megtörhetetlen asszony kicsomagolja művészi eszközeinek gazdagságát. Nem a csillogás végett. Sem tapscsiholásért. Nem modorosság-parádét ad elő. Mondatai-mozdulatai frissen születnek - háló nélkül - a színpadon.

Sosem tagadott le életkorából. Színpadon, a volt gyarmatokról hazatérő anyaként sem megért korára kacér. Nem öregíti, nem ifjítja magát. Karcsú hölgy (itt helyénvaló a kifejezés). Tudása hordozza idejét. Nem magyaráz. Ábrázol. Hangja a legszélesebb regiszterekben biztonsággal szól: a szoprán kislányhangoktól a mélységes altig. Uralja szövegtudását, a külső cselekmény nélküli színdarab lélektani gombolyításának ködös talányait, testének, taglejtéseinek plasztikus kifejezéseit. Hozzáteendő: balkeze a betegség utóhatásaként némileg béna. Évtizedek óta használt gesztusrendszerét bravúrosan áthelyezte jobbról balkezére. Szűkszavú taglejtései mutatóujja, zárt tenyere felemelésével Major gondolatokat nyomatékosítón kurziváló örökségeként lebilincselően irányítja nézői figyelmét.

Fölösleges mondani, Törőcsik játékából hiányzik a pityeregtető érzelmesség, az önsajnálkozó meghatottság. Züllött, hazug, hamiskártyás fiáért harcolva száraz, tárgyilagos, mégis érzékenyen éli meg közelítéseit, eltávolodásait, küzdelmét a másik ember teljes megismeréséért.

Megjelent: Népszabadság, 2009. november 5.

A cikk folytatását elolvashatják az alábbi linken:

http://nol.hu/kult/szinhaz/torocsik_visszaterese

 


Utazás a szimbólumok labirintusában Törőcsik Marival

Nehéz darab színésznek, nézőnek egyaránt, állította a próbák során Törőcsik Mari, de ha megérti a közönség, nagy siker lesz.

(Írta: Vas András)

Azt hiszem, a Csiky Gergely Színházban az Anatolij Vasziljev rendezte Marguerite Duras-darab, a Naphosszat a fákon előadása után sokakban ott maradt az a bizonyos ha...


Pedig a cselekmény nem túl bonyolult, a francia gyarmatokon élő anya – Törőcsik Mari – váratlanul meglátogatja rég nem látott fiát – Kocsis Pál – és annak barátnőjét – Gubás Gabi – Párizsban. Csak hát az események megjelenítése. Marguerite Duras, a háború utáni francia irodalom egyik legjelentősebb alakja bonyolult lélekábrázolással meséli el az amúgy mindennapi történetet, mely ettől válik sokak számára megfoghatatlanná. Az anya-fiú – és közvetve az anya-barátnő – dialógusokból fokozatosan derülnek ki régi traumák, ki nem mondott és feldolgozatlan konfliktusok, az emlékek bonyolult rendszere. A világi hívságokba belevesző, de egyúttal talán bele is fáradó fiú nem tudja elfogadni anyját, akinek szerinte egész kisiklott életét köszönheti. Megértés helyett újabb – nyersen és finoman ábrázolt – konfliktushelyzetek adódnak, szeretet és gyűlölet csatája zajlik a színpadon, melyet csak néha szakít meg egy kétségbeesetten a józanság felé terelni igyekvő hang.

 

Törőcsik Mari Kaposváron parádés alakítással tért vissza a színpadra

Törőcsik Mari Kaposváron parádés alakítással tért vissza a színpadra


Kérdések, vélekedések maradnak megválaszolatlanul, a legfőbb titok mindvégig kimondatlan marad. Két világ csap össze, melyek elfogadhatatlanok és érthetetlenek a másik oldal számára. Emlékek cikáznak, néha találkoznak, hogy aztán ismét szétváljanak megfejtetlenül, kibeszéletlenül, értelmezés nélkül. Pedig az anya előtt ott lebeg a cél: tisztázni minden félreértést, megszabadulni a boldogságtól-boldogtalanságtól, feloldozást nyerni.

A legfőbb titok kimondatlan mard

A legfőbb titok kimondatlan marad


Anatolij Vasziljev, az egyik legjelentősebb kortárs színházi gondolkodó szimbólumok és metaforák erdején keresztül próbálja eljuttatni a nézőt a végkifejletig. Nincs egyetlen üres pillanat, funkciótlan mozdulat, kellék a színpadon, mindennek jelentése, gyakran másodlagos-harmadlagos jelentése van. Sokszor látszólag céltalanul bolyonganak az élet labirintusában a szereplők, a szürke masszából csak az egyén számára fontos dolgok tűnnek ki. A játék a színekkel – a piros csizma, pohár, harisnya, melltartó, ruhadísz –, az elnagyolt mozdulatok, a különösen túlzó, már-már groteszk reakciók, hanghordozás mind a drámaiság elemei, ám egyúttal sokak számára útvesztők is a darab labirintusában. Hasonlóképpen a párbeszédek és monológok, melyek látszólag mind közelebb visznek a megoldáshoz, a nagy titokhoz, amely aztán mégis ott marad kimondatlan.

Megjelent: Somogy Hirlap, 2009. november 6.

A cikk folytatását az alábbi linken érik el:

http://www.sonline.hu/somogy/kultura/utazas-a-szimbolumok-labirintusaban-torocsik-marival-268128

Műsor
Facebook
Instagram
Hírlevél