Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

Scheer Katalin: Nefelé

Szofi, aki kiskora óta minden megmászhatót megmászott, most sem húzódozott sokáig, bár a föld alatti sötétség egyáltalán nem volt vonzó. Boldizsár megvárta, míg Szofi leért, lenézett utána a mélybe, aztán a kút fölött repkedő Nefelére nézett, és határozottan kijelentette:

– Én nem mászom le oda. Nem kényszeríthetsz rá, hogy lemásszam.

– Nem is kényszerítelek. Csak kérlek.

– Hiába. Nem megyek. Megvárlak benneteket itt, a kútnál.

– Hát jó. Ezek szerint azt akarod, hogy a cseréptündéredet elpusztítsák a morcok...

 


Scheer Katalin

 

Scheer Katalin első mesekötete 2005-ben az év legsikeresebb magyar gyermekkönyve volt.
Boldizsár egy szép napon arra ébred, hogy nincs kedve az égvilágon semmihez. Előfordul az ilyesmi mindenkivel. Csakhogy eltelik egy nap, kettő, három, és bár Anya, Apa, a szomszéd néni, a postás bácsi, főleg pedig régi kispajtása, az örökvidám Szofi mindent elkövet, hogy mosolyt csaljon az arcára, Boldizsár kedve csak nem akar visszatérni. Mindeközben Szofi ágya fölött titokzatos rés támad, és egy vörös hajú, fénylő tünemény libben ki belőle. Amilyen szép, éppoly kiállhatatlan: cseréptündérekről és morcokról hadovál, ha pedig feldühödik - márpedig lépten-nyomon méregbe gurul - furcsa hangzású vadvirágnevekkel dobálózik. Lassan azonban mindenre fény derül: Boldizsár kedve a rohadtalma-külsejű morcok fogságában senyved, és ahhoz, hogy visszaszerezzék, a gyerekeknek izgalmas, veszélyektől sem mentes kalandokba kell bocsátkozniuk.
Scheer Katalin meséjét kedves és kedvetlen gyermekeknek Kelemen József állítja színpadra.

(http://www.sulinet.hu)

Részlet Scheer Katalinnak a készülő kaposvári előadás alkotóihoz írt leveléből:

"A mese olyan, mint a szél: átjár, megtisztít, felkavar. A mese gyógyszer. Hatékonyabb bármelyik multivitamin tablettánál. Napi egy adag mese garantáltan felszívódik a lélekben. Immunerősítő hatása egy életen át kitart. És hogy a lényeget el ne felejtsem: a mese nem mese. A mese színtiszta valóság. Folyton folyvást önmagunkkal szembesít. Mostohák, lusta lányok, kitett gyerekek, elkényeztetett királylányok, féltékeny fivérek, a sárkánnyal folytatott küzdelemben elbukó királyfiak, nagyravágyó parasztasszonyok, menyüket elüldöző királynők, menyasszonyukat fel nem ismerő vőlegények: ezek vagyunk mi. Minden nap újra kezdjük, és minden nap elbukunk. Vagy meg se próbáljuk, inkább elalszunk száz évre, vagy kővé válunk, vagy hagyjuk, hogy elraboljon a sárkány. A mese nem áltat minket. Nem állítja, hogy könnyű élni. Mindössze arra biztat, hogy legyünk bátrak. Merjünk élni. Merjük használni az eszünket vagy a megérzéseinket, mikor melyikre van szükség. Ne hódoljunk be az erősebbnek, a tekintélyesebbnek, a gazdagabbnak, az okosabbnak. Tapasztaljuk meg a saját bőrünkön, mi a helyes, mi a jó."

Scheer Katalin:

NEFELÉ

mese kedves és kedvetlen gyerekeknek


Szereplők:

Nefelé, cseréptündér .................................................................................  Rácz Panni

Melankó, cseréptündér ..........................................................................  Takács Géza

Szofi, kislány .................................................................................... Gergely Rozi e.h.

Boldizsár, kisfiú ................................................................ György Zoltán Dávid e.h.

Horgó....................................................................................................... Szvath Tamás
Morcok................................................................................................. Lugosi György
Fábián Zsolt
Kalmár Tamás
Serf Egyed
Kósa Béla

Morckapitány, morc .........................................................................  Gyuricza István

Lujza néni .............................................................................................  Tóth Eleonóra

Morcona, varázslónő ..........................................................................  Csonka Ibolya

Kenderike................................................................................................ Lestyán Luca


Egerek, mókusok, békák, sünök, darazsak:

Csonka Ibolya, Fábián Zsolt,  Kalmár Tamás, Kósa Béla, Lugosi György, Serf Egyed,

Tóth Eleonóra, Vörös László (helikopter)

 

Díszlet: Cziegler Balázs Jelmez: Cselényi Nóra
Bábok: Greifenstein János Maszok: Haraszti Janka
Zenei szerkesztő: Barabás Edit Dramaturg: Németh Virág
Súgó: Csorba Mária Ügyelő: Székely György
Világítástervező: Memlaur Imre Segédrendező: Váradi Szabolcs

Rendező: Kelemen József


Bemutató: 2011. január 26.

Az előadás egy szünettel 16.15-ig tart


Dátum Bérlet Színpad
2011. 01. 26 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 01. 27 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 02. 01 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 02. 02 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 02. 08 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 02. 09 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 02. 15 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 02. 16 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 02. 22 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 02. 23 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 03. 08 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 03. 09 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 03. 29 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 03. 30 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 04. 05 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 04. 06 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 04. 12 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 05. 10 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
2011. 05. 24 14:30 Bérletszünet Nagyszínpad
Nefelé
kifelé - 2010. december 20.
kifelé - 2010. két ünnep közt
Üdvözlet Nefeléből
A postáskisasszony dala
kifelé - 2011. január 15.
Tündérek és rohadt krumplik
Pályázatok gyerekeknek
kifelé - 2011. január 26.
Mély vízbe dobják a hallgatókat

Nefelé - tervezői szemmel


Nefelé - állítópróba (Memlaur Imre)


Nefelé - próbafotók (Memlaur Imre)


Nefelé - előadás (Klencsár Gábor)


Kaposvár, Morcok éve, Cseréptündérek hava, Premier napja

Már vagy egy hete egy szívderítő arborétumban élünk. Morcok kúsznak-csúsznak, tündérek repkednek, békák, sünök, egerek tüntetnek egy varázs-erdő kellős közepén, s mindez azért, hogy egy kedveszegett kisfiú, miszerint Boldizsár megtalálja elveszettnek hitt életkedvét, vele együtt az ő Melankóját, megfáradt-elrabolt cseréptündérét.
Sok viszontagság vezetett el minket a máig. A főpróbahét arra van, hogy minden, ami a rendező  (jelen esetben Kelemen Józsi) fejében bent lakozik, az kicsoduljon onnan, és a varázs életre éljen.




fotó: Memlaur Imre

Ez bizony kalandokkal jár. Szombat, délelőtt 11 óra. Horgó (Szvath Tamás) először dugja fejét a tó vizébe (árad). Majd ugyanazon lendülettel rántja ki belőle, Levegő után kapkod, vadvirágneveket hallat. (ha eljössz az előadásra, tán megérted, ez mivel is jár). "Székely, ez forró!" - nem kis derültséget okozván. "Bocsánat Tomi, de 10 órás kezdésre készültünk." - röppent a csípő-válasz, nem kisebb örömért jutalmul. Még szerencse, hogy nem 10-kor kezdtünk...
A helikopter jó kezekben csodákra képes. De látták volna Józsi jegeces rémületét, mikor elindult a gép fel-fel magasra a zsinórpadlásra, majd elvesztvén az irányító jelet, átadta magát a minden testre ható, általában jótékony gravitációnak, és decens, 30 méteres szabad-zuhanásba kezdett! Még szerencse, hogy jó gépet vettünk, így a szerkezet kiállta a rögtönzött hatósugár-próbát. És hogy végül rátaláltunk a jó kezekre.
De egy puding mégiscsak a szervírozásnál méretődik meg igazán.
Tegnap ketten is belekóstoltak ízébe. Délután egy ovis-kisiskolás csoport látogatott a nézőtérre, este pedig óvónénik, tanárok jöttek kedvkeresőbe. Köztük ülvén úgy tűnt, nem örömtelen ülték végig a mesét. Reméljük, tényleg tetszett nekik, és a darabvégi "viszontlátásra" valósággá válik majd.
Hogy viszontlátjuk majd egymást.
Hisz mától az előadás mindenki számára megtekinthető.
Kiértünk. Úgyhogy  most elbúcsúzom, mindenkinek jó kalandot!



Nefelé - RAJZPÁLYÁZAT

Sziasztok!

Nefelé vagyok, Szofi cseréptündére.
Emlékeztek, mi mindennel meg kellett küzdenünk, Szofinak, Boldizsárnak, Horgónak, a kedves morcnak és nekem, hogy visszaszerezzük Boldizsár elveszett jókedvét?
Segítsetek, hogy Boldizsár soha többé ne veszítse el a kedvét!
Mi is kell ehhez? Tudjátok: egyetlen szép emlék is elég, és a cseréptündére új erőre kap!
Rajzoljátok le azt, ami legjobban tetszett ebből az erdei kalandból, Szofi, Boldizsár, a cseréptündérek és a morcok történetéből!
Így mindig elő tudjuk majd venni a rajzaitokat, és előzi a rosszkedvünket!
Ha rajzoltok, adjátok oda a tanár néninek, és kérjétek meg, hogy küldje el a Csiky Gergely Színháznak vagy hozza el a jegyirodába!

A legszebb rajzokat kiállítjuk a színház előterében, és felkerülnek a honlapunkra is! Tavasszal pedig a három legjobb értékes díjakat is kap!


PÁLYÁZAT KICSI ÍRÓKNAK

Sziasztok!

Tudjátok, kik azok a cseréptündérek?
Na és a morcok?
Ha a válaszotok igen, akkor biztosan láttátok már a Nefelé című mesét a színházban!
Ha tényleg így van, és ha szerettek írni - mesét, levelet, fogalmazást - írjatok nekünk!
Írjatok Nefelének, Szofinak, Boldinak, Melankónak és Horgónak! Vagy akár Lujza néninek!
A Csiky Gergely Színház pályázatot hirdet írópalántáknak (vagyis mindenkinek).
Írjátok le, mi tetszett a legjobban! Hogy aztán mindig elő tudjuk venni az irományaitokat, és örvendezhessünk rajtuk, és elűzhessük vele a leskelődő morcokat!

Vagy írjatok arról, hogy nézhet ki a ti cseréptündéretek!
Arról, miért jó cseréptündérnek lenni!
Arról, mit csinál egy morc, ha megjavult!
És mit csinált előtte, mikor még rusnya, ocsmány morc volt?
Arról, hogyan néz ki az arborétum, ahol Szofi és Boldizsár mindig játszanak!
A legjobb írásokat közzétesszük, és természetesen díjazzuk is!




Tündérek és rohadt krumplik

Fontos, hogy mit adunk a gyerekek kezébe, hogy mivel gazdagítjuk világukat. Fontos, hogy olyan élmények érjék őket, amik lelki, szellemi fejlődésüket segítik, ami hozzájuk, nekik szól, és az ő nyelvükön beszél. A Nefelé című meséről beszélgettünk óvó és tanító nénikkel, no meg a Szántó utcai Óvoda nagycsoportosaival.


Horváth Margit tanár néni, aki évtizedeken keresztül hozta színházunk előadásaira a nagyokat, kicsiket és még kisebbeket, jókat derült a morcokon.

Nagyon tetszett a könyv. Ez egy kis meseregény műfaját tekintve. A két főszereplő óvodás korú, most készülnek iskolába, de a könyv története a kisiskolásoknak is abszolút izgalmas. Nagyon jók a kalandok, amiken végig kell menniük. A könyvben egy térképen lehet követni, ki hova jut el, mi hol van az arborétumban. Ez egy mai mese, egy kislányról és egy kisfiúról, de ugyanakkor a klasszikus, csodás meseelemek is benne vannak, például egy rút öregasszony, a rosszat akaró boszorkány, akiről aztán kiderül, hogy egy jóságos, kedves öreg néni. Meg a meselények: a beszélni tudó tündérkék (akik talán a lelkiismeretünk kivetülései), akik vigyáznak ránk, segítenek nekünk. De a legcsodálatosabbak azok a rusnya dögök, akik rosszat akarnak mindenhol, akik az egész világot morccá akarják tenni. Ezek ellen kell harcolni, mint a sárkányok ellen! Még jó, hogy egyet közülük maguk mellé tudnak állítani a főszereplők: van egy morc, aki segíteni akar a hősöknek. A klasszikus Grimm meg Hoffmann mesék mellett kellenek a gyerekeknek a mai mesék is, mert ez az ő világuk! Például az arborétum, mindenféle csudás növényekkel, fákkal - amiknek a neveit a tündér káromkodásnak használja: ez ötletes nyelvi fordulat. A főszereplők tényleg úgy viselkednek, beszélnek, mint egy mai gyerek. De a történet mégis klasszikusan mese, hiszen a jó és rossz harcáról szól, akadályokat kell legyőzni, hogy visszaszerezzék Boldizsár, a kisfiú jókedvét. Ebben segít neki a legjobb barátja, Szofi. Kettejük barátsága szintén fontos alapköve a történetnek, s ráadásul az ő cseréptündéreik is jó barátok, akik kitartanak egymás mellett a veszélyek közepette is. Mert mindenki együttes segítségére, összefogására van szükség, hogy győzzenek ennek az izgalmas kalandnak a végén.


Hallottam, hogy a Szántó utcai Óvodában már mindenki ismeri Nefelé történetét, mert együtt elolvasták Scheer Katalin könyvét. Egyik délután fogtam hát magam, felkerekedtem a nagy útra, bekopogtam az oviba, és amíg a csoport meghitten hortyogott, szuszogott, addig még beszélgettünk egy picit Királyné Hessz Éva óvónénivel.

- Mikor megjött a színháztól a tájékoztató, akkor gondoltam, hogy hát ez vajon mi. Bementem a könyvtárba, kivittem, elolvastam, és nagyon-nagyon jópofának találtam, olvasmányos, van stílusa, humora. Megbeszéltük a kolléganőmmel, hogy folytatásban felolvassuk a délutáni alvás előtt, a picik szépen elaludtak rajta egy idő után, a nagyon viszont figyeltek nagyon. Sokat nézegettük együtt a rajzokat is, megmutattam nekik, hogy ki az a Nefelé, kik a cseréptündérek, de a legjobban a morcok tetszettek nekik, főleg az, amikor megeszik a körtét, és bepityókáznak, azon jókat kuncorásztak. Alig várták, hogy jöjjenek megint a morcok.

- Fura, a negatív hősök tetszettek neki? Akik úgy néznek ki, mint a rohadt krumpli, meg a rohadt alma?

- Bizony, mert mókásnak találták. Azt, hogy kik a morcok, még a legkisebbek is tudták, és otthon mesélték a szüleiknek. Ami nagyon fontos ebben a történetben, a barátság, ami a kislány és a kisfiú között van. Meg ami még nagyon jó benne, hogy a két főszereplő épp most fog iskolába menni, és a nagycsoportosok ebbe nagyon bele tudják élni magukat, érdekli őket. Meg ők is voltak már morcosak, rosszkedvűek, ismerik ezt, sőt még azt is felismerték, hogy mikor Szofi mindenképp ki akar menni az arborétumba, akkor hisztizik egyet anyunak. A gyerekek nagyon ügyesen átcselezik a szüleiket. Hát ez a való élet. Két hónappal ezelőtt olvastuk, és mégis sok mindenre emlékeznek még belőle, de az most nem jutott eszünkbe, hogy mit is szipákolnak a morcok?

- Tubákot.

- Jaj, tényleg! Tubák, ez az! Menjünk be, felkeltjük őket, és amíg nem jön az uzsi, addig tudnak beszélgetni.

Csendben beosontunk a csoporthoz, ahol a legtöbben még mindig békésen szuszmákoltak, de néhányan már diszkrét ficergésbe, mocorgásba kezdtek, főleg, mikor látták, hogy bejött az Éva néni; ideje lassan kelni, összepakolni az ágyakat, visszavenni a cipőket, kitolni a kis asztalokat, székeket. Mikor mindent elrendeztünk, leültünk a könyvvel az egyik asztalhoz, először csak a legnagyobbak és legbátrabbak jöttek oda, aztán szép lassan odasereglettek a többiek is.

Innentől kezdve végigjártuk a könyv elején található arborétum-térkép összes kis ösvényét, megkerestük Morcona varázslónő várát, meg azt, hogy hol van a csapdába esett morc, Horgó, akinek a vízbe esett a tubákja. Megtudtam, hogy Szofi és Boldizsár ejtették fogságba őt, hogy a morcok feketék, meg nagy, éles fogaik vannak, és büdösek is. És mindnek van nyaklánca, abban van a fekete por, amit szipákolnak, és elbújtak egy gomba mögé, hogy ne látsszanak, meg a fa odvából kukucskálnak ki, és fogságba ejtettek egy tündért, aki most a ládában van, és őt cipelik ott a morcok, és ő meg a mérges port szívja be, és nem érzi jól magát. És utána meg az összes morc benne mocorog és morcog az öregasszony zsákjában. Meg, hogy nem szeretik a színeket, meg a virágokat, kivéve a Horgót, mert ő egy kedves morc. És azt is elmesélték nekem, hogy Lujza néni azért nem tudott aludni, mert leverte a madár fészkét a tojásokkal.

Az egyik kislány, Anna, rajzolt is, és a nővére csinált gyurmából egy Nefelét meg persze egy morcot.

Alig várom, hogy találkozzunk itt a színházban, hogy ők is lássák, mit álmodott Kelemen József és csapata: Cselényi Nóra, Cziegler Balázs, Barabás Edit és Memlaur Imre ebből a történetből a színpadra.

Szemerédi Fanni



A térdvédők

Nemrégiben megérkeztek a térdvédők. Nem csak amolyan egyszerű, kosáredzésen használt - alapjaiban ugyan az, csakhogy arra ráépítettek még egy szivacsréteget. Mintegy extra szolgáltatásul.
Itt voltak már egy ideje, takarásban, kék zacskóban, de mindig csak elmentek mellette. Hogy "majd egyszer, felvesszük, de most még nem." Jóska is jelezte a morcoknak, hogy nem kell még, de hamarosan eljön az idő. Ma eljött. Úgyhogy ma megérkeztek a térdvédők. Ide, a színpadra. Mert a morc, az valójában elfér egy tenyérben. Akkora, mint egy cseréptündér. És azt mégse kérhetjük, hogy zsugorodjanak...

Így maradt a térden, az viszont áldozatos, fájdalmas.  Persze mindeközben szórakoztató is. Mert a rosszkedv okozói „szétcincálnak, összezúznak, feltrancsíroznak maguk körül mindent, ami színes", meg egyfolytában csak tubákolnak Mindeközben a morcok mérhetetlenül együgyű banda. És a Gyuricza Pista vezette bagázs ki is színez minden együgyűségre alkalmas pillanatot - rendkívül szórakoztatóan. Szem nem maradt könnytelen.

Aztán azt is megtudtuk, hogy mint minden történet, ez is elindul valahonnan. Boldizsár a Bajmóci utcában lakik. Itt.




De hogy hogy'  találna haza az erdőből a magára maradt fiú, azt még Lujza néni se tudja. Ám, hogy hová vitték a cseréptündérét, „azt az izét", Melankót, azt pontosan meg tudja mutatni.

Melankó. Milyen szép, hogy a fiúnak, aki elvesztette jókedvét, annak a cseréptündérét így hívják. Semmi sincs véletlen.

Este kisebb technikai próba. Csodákat próbáltunk. Helikopter faforgás, színes füst, mind-mind emelik majd a varázs fényét. Úgy tűnik, jól fognak működni, de elég sokat kell még odáig gyakorolni. Hogy mire kellenek majd? Hát az bizony Titok!




Üdvözlet Nefeléből

Nem kisebb becsvággyal fogtam bele a Nefelé megírásába, minthogy olyan mesevilágot teremtsek, amely gyereket és felnőttet egyaránt magával ragad. Nem „dupla fenekű" történetet akartam kanyarítani, amelynek felolvasása közben a felnőttek összekacsintanak a gyerek feje fölött, és jót mulatnak a kicsik számára érthetetlen összefüggéseken. Ellenkezőleg. A célom az volt, hogy előpiszkáljam a felnőttből a benne álmodó kisgyereket. Hogy felnőtt és gyerek együtt vágjanak bele a nagy kalandba, együtt fedezzék fel, nevessék ki és üldözzék el a körülöttük settenkedő morcokat.

Van, aki megrémül, ha azt hallja, hogy a Nefelé főhőse egy kedvetlen, vagy ami még ijesztőbben hangzik, depressziós kisgyerek. Elég rosszkedvű világban élünk, aligha tagadja bárki. De minek még a gyerekeket is ezzel traktálni? Hadd bocsássam előre, mindenki megnyugtatására: a Nefelé nem realista, nem pszichologizáló, még csak nem is szomorú történet, hanem igazi tündérmese. Színtere nem az itt és most, nem a társadalmi közeg, hanem a lélek országa. Ott játszódik, ahol az álmaink.

A mese olyan, mint a szél: átjár, megtisztít, felkavar. A mese gyógyszer. Hatékonyabb bármelyik multivitamin tablettánál. Napi egy adag mese garantáltan felszívódik a lélekben. Immunerősítő hatása egy életen át kitart. És hogy a lényeget el ne felejtsem: a mese nem mese. A mese színtiszta valóság. Folyton folyvást önmagunkkal szembesít. Mostohák, lusta lányok, kitett gyerekek, elkényeztetett királylányok, féltékeny fivérek, a sárkánnyal folytatott küzdelemben elbukó királyfiak, nagyravágyó parasztasszonyok, menyüket elüldöző királynők, menyasszonyukat fel nem ismerő vőlegények: ezek vagyunk mi. Minden nap újra kezdjük, és minden nap elbukunk. Vagy meg se próbáljuk, inkább elalszunk száz évre, vagy kővé válunk, vagy hagyjuk, hogy elraboljon a sárkány. A mese nem áltat minket. Nem állítja, hogy könnyű élni. Mindössze arra biztat, hogy legyünk bátrak. Merjünk élni. Merjük használni az eszünket vagy a megérzéseinket, mikor melyikre van szükség. Ne hódoljunk be az erősebbnek, a tekintélyesebbnek, a gazdagabbnak, az okosabbnak. Tapasztaljuk meg a saját bőrünkön, mi a helyes, mi a jó.

Úgy hírlik, a morcok mostanság befészkelték magukat a kaposvári színházba. Aggodalomra azonban semmi ok, a cseréptündérek készek a harcra. Ha pedig minden néző magával viszi saját cseréptündérét az előadásra, a morcoknak esélyük sem lesz a győzelemre.

Minden kicsi és nagy, kedves és kedvetlen nézőnek jó szórakozást és sikeres morcvadászatot kívánok!

Scheer Katalin



Mindig jó gyerekdarabot csinálni.

Sok mindenért, de amiatt mindenképp, hogy közel kerül az ember a saját gyerekkorához. Szembesül az emlékeivel, mikor megfogadta, hogy ha ő felnőtt lesz, mindenképp ehet majd a gyereke ebéd előtt is még egy szaloncukrot, és igenis belehempereghet a hóba. Aztán mikor felnövünk, és saját gyerekünk lesz, nemhogy egyszerűen csak nem, de pont ugyanazokkal a mondatokkal nem, ahogy azt mi hallottunk egykor. És ezek még nem is legfontosabb dolgok.

Mindig jó gyerekdarabot csinálni. Mert jó szerencsénkre a szem is kitágul az aprók világára. "Rájöttem, hogy csak néznem kéne a nyolc éves kishúgomat." Nézzétek. Legyen kis türelmetek figyelni őket, sokkal könnyebb lesz elviselni őket, magatokat. Nagyon mókásan léteznek, és bizony csúnyán elfeledtük, milyen gyereknek lenni. Hogy nekik csak mi vagyunk mankóul-mintának, jóra-rosszra egyaránt, és ha magukra maradnak, akkor nagyon magukra maradnak. És akkor a legrosszabb, ha úgy maradnak egyedül, hogy közben velük vagyunk.
Megtudhattuk azt is, hogy morcnak lenni se mindig talpig krumpli. Mert az ő rosszkedvüknek is oka van, és jóllehet azt hiszik, a rossz nekik jó, de ha megszűnik az ok, történetesen a tubákos-szelence, akkor a rossz rossz lesz, és a jó elnyeri méltó figyelmüket.
Még példánnyal a kézben mászkálunk, szűkebb térben, de keresgéljük az igazságokat, hogy a gyerekek magukra ismerhessenek. A  varázs még csak a Jóska fejében, de napról-napra több ömlik ki belőle, és megtelik, kitágul a látványtervig.




Szofi (Boldizsárnak): Naná hogy nincs kedved, hiszen ezért vagyunk itt.

Jóska (ő rendez) (Rozinak - ő lesz Szofi):  Egy percig ne sajnáld, csak ki akarod mozdítani belőle.

Nem szépelegni, nem felülről beszélni, minél közelebb hozzájuk, minél természetesebben, úgy, ahogyan ők léteznek.



Elkezdődött.

Az olvasópróbán rögtön kiderült a turpisság, hogy a depresszió az létező baj minálunk. És bizony nem csak a felnőttetek nem kíméli. Néha elkapja a gyerekek bokáját is, és húzza-húzza lefelé a hínárosba, vissza hátra a csalitosba. És ott is ragadna a morcban, ha nem volnának cseréptündérek. Mindenkinek van, még ha nem is tudja, vagy nem is vesz róla tudomást. És azok aztán úgy, de úgy segítenek, hogy nincs az a gyerek, aki ki ne mászna bú-magából. Csak el kell tudni fogadni.

Jól szórakozunk. Ahol kell, ott persze meghatódunk. Ilyen egy szép  mese, mégha kortárs is. Szép szavakkal él, jó őket hallgatni. Elébb Jóska (Kelemen) olvassa fel, aztán a többiek, szerepeik szerint. Jó az osztás, finomak a mondatok, érthető, élhető helyzetekkel.

Mára már rendelkezünk, mikor is példánnyal a kézben, az ímmel-ámmal-díszletek közt botorkálunk előre az úton.

Minden remény szerint szép lesz.

Czieglet Balázs díszletterve

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre

 

Nefelé - próbafotók (Memlaur Imre)

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre

Nefelé - előadásfotók (Klencsár Gábor)

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre

Műsor
Facebook
Instagram
Hírlevél