Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

Molière: A nők iskolája

Író az íróról

Moliere

Az 1747-es összkiadás

Az alatt a tizenöt év alatt – 1658-tól 1673-ig –, amelyre Molière működése esik, a francia költészet
kiszáradt forrás: lírikus nincs még versíró sem La Fontaine-en kívül. Ez magyarázza tán – ez a hiány –, hogy soha ennyi egyéni szenvedély nem került francia színdarabba, mint akkor Molière és Racine korában. Racine nagy sorait a máshol szóhoz nem juthatott szerelmi szenvedély röpíti. Molière-ét az égjáró – a jövő kutató – líra másik ösztökélője: az igazságkeresés; az igazság minden áron való kimondása.
Molière nemcsak életét írta-fonta bele – tudatosan vagy öntudatlanul – műveibe, hanem gyors visszhangjuk révén művei is visszahatottak életére; ezer szállal fonódtak abba. Magánélet és közmunka – ahogy a művész alkotótevékenységét nevezhetjük – itt szervesen egy.
Eredetileg Poquelin-nek hívták; egy Jean Poquelin nevű jómódú kárpitkereskedő gyermekeként 1622 januárjában született Párizsban, a Saint Honoré utcában, a Pont-Neuf – az Új Híd – közelében.
Hallgatag, befelé élő, de a szeretet és szépség jeleire annál fogékonyabb fiú volt; tízéves volt, amikor anyja meghalt. Jogot tanult, de filozófiával foglalkozott. A város szívébe menet, naponta kétszer-háromszor át kellett haladnia a kor legelevenebb látványosságán, a széles Új Hídon, amelynek két oldalán utcai komédiások és vásári kikiáltók csődítették magukhoz rövid jelenetek, vaskos paraszttréfák rögtönzésével a járókelőket. Jog, bölcsészet és népi tréfás szókimondás – ki ne látná meg, honnan került elő a későbbi remekműíró alkotásaihoz a gerendázat?
Színpadíróvá a commedia dell’arte műfaján nevelkedett, azon a műfajon, amely a színésznek nem
szöveget ad, hanem csak történetet, s a párbeszédet a szereplők rögtönző ítéletére bízza.[...]

(Illyés Gyula)

A darabról

A nők iskolája

Metszet az 1798-as kiadásból

Az emberi jellemábrázolás mélysége, a bemutatott erkölcsi problémák súlyossága miatt A nők iskoláját (L’École des femmes, 1662) tekintik annak a darabnak, amellyel Molière a komédiát a tragédia művészi színvonalára emelte. A király pénzben is kifejezte elismerését (sőt, két évvel később az uralkodó Molière első fiának a keresztapaságát is elvállalta), de egyre több irigye és ellensége lett, különösen a ki-gúnyoltak köréből (a kényeskedők, a márkik stb.).
Mint annyiszor, e darab központjában is a házasság áll. A felszarvazástól rettegő Arnolf biztosra akart menni, s így kiskorától nevelt leányát szemelte ki feleségnek. Ágnes azonban nem őt, hanem titokban gyámapja régi jó barátjának a fiát, Horace-t szerette. A mit sem sejtő ifjú elragadtatottan számol be vetélytársának a lánnyal való együttlét örömeiről. Különböző bonyodalmak és vígjátéki fordulatok (légyottok, kődobálás, levél, elveszett lányát kereső apa, felismerések) után végül Ágnes maga dönthet a sorsáról...

Babarczy László

Molière komédiáját Babarczy László rendezésében tekinthetik meg nézőink.

 


A NŐK ISKOLÁJA

vígjáték


Fordította: Vas István

Szereplők:


Arnolphe, másképpen De La Saouche úr..................................................................................Szula László
Ágnes, ártatlan fiatal lány, Arnolphe nevelt lánya.................................................................Czene Zsófia
Horace, Ágnes szerelme............................................................................................................Fándly Csaba
Alain, paraszt, Arnolphe szolgája................................................................................................Lecső Péter
Georgette, parasztlány, Arnolphe cselédje....................................................................Tóth Molnár Ildikó
Chrysalde, Arnolphe barátja......................................................................................................... Serf Egyed
Enrique, Chrysalde sógora.......................................................................................................Kalmár Tamás
Oronte, Horace apja, Arnolphe barátja.............................................................................Karácsony Tamás
A jegyző...............................................................................................................................................Kósa Béla


Díszlet: Szegő György                                                                              Jelmez: Cselényi Nóra
Ügyelő: Kónya József                                                                                    Súgó: Csorba Mária
Zenei szerkesztő: Barabás Edit                                               Világítás tervezés: Memlaur Imre


Segédrendező: Hatvani Mónika

Rendező: Babarczy László

Bemutató: 2009. október 30.

Az előadás egy szünettel, 21.25-ig tart

Dátum Bérlet Színpad
2009. 10. 29 19:00 Főpróba bérlet Nagyszínpad
2009. 10. 30 19:00 Csiky bérlet Nagyszínpad
2009. 10. 31 19:00 Somlay bérlet Nagyszínpad
2009. 11. 05 19:00 Petőfi bérlet Nagyszínpad
2009. 11. 19 19:00 Komor István bérlet Nagyszínpad
2009. 11. 20 19:00 Noszlopy bérlet Nagyszínpad
2009. 11. 21 19:00 Uray bérlet Nagyszínpad
2009. 11. 25 19:00 Madách bérlet Nagyszínpad
2009. 11. 27 19:00 Katona bérlet Nagyszínpad
2009. 12. 01 19:00 Egyetemi bérlet Nagyszínpad
2009. 12. 18 19:00 Kiss Manyi bérlet Nagyszínpad
2010. 01. 05 19:00 Erkel bérlet Nagyszínpad
2010. 01. 06 19:00 Vörösmarty bérlet Nagyszínpad
2010. 01. 13 14:00 Jókai I. bérlet Nagyszínpad
2010. 01. 14 19:00 Csokonai bérlet Nagyszínpad
2010. 01. 27 14:00 Jókai II. bérlet Nagyszínpad
2010. 01. 27 19:00 Táncsics bérlet Nagyszínpad
2010. 01. 30 19:00 Ódry-bérlet Nagyszínpad
2010. 02. 02 14:00 Jókai III. bérlet Nagyszínpad
2010. 02. 09 14:00 Jókai IV. bérlet Nagyszínpad
2010. 02. 13 19:00 Blaháné bérlet Nagyszínpad
2010. 02. 14 15:00 Berzsenyi bérlet Nagyszínpad
2010. 02. 20 19:00 Déryné bérlet Nagyszínpad
Molière: A nők iskolája
Nők iskolája - bemutató

nők iskolája - próbafotók

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre

A képeket készítette: Memlaur Imre

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre

Fotó: Klencsár Gábor

 

Rezer-love-tum

(Írta:Zsedényi Balázs)

Kevés dolog van, amitől a felnőtt világ annyira retteg, mint hogy párkapcsolatának másik fele egyszer csak másik ágyban, jobb élményekkel, szerelmesebben ébred. Az idáig vezető útról pedig mindenkinek megvan a saját elmélete. A szerző Molière, a nézőpont a férfi szemszöge, így az egyik legpopulárisabb álláspont idéződik meg A nők iskolájában: a nő legyen buta, de szorgos – és soha ne legyen esélye felszarvazni a ház urát. Ez a közkeletű, de mégiscsak nettó hímsoviniszta alaptétel szinte kiált a komikus cizelláció iránt.

A darabban a konyhafilozófia mögé bújtatott hiúság, illetve a mérnöki pontossággal kiszámolt szerelem szándéka csap össze az egyszerű kamaszos érzelmi viharokkal. A történet ennek megfelelően szellemes és fordulatos. De La Saouche úr tökéletes elméletet dolgozott ki a szerelem derékba törésére: a rá bízott lányt húsz éven át elzárva neveltette egy párizsi rezidenciában, a széltől és minden tudástól egyaránt óvva. Mert nincs bizony nagyobb veszedelem a férfira nézve, mint az okos nő, aki tisztában van szépségével és hatalmával. De La Saouche elmélete szerint, a lány ebben a művi környezetben biztosan belé szeret, hiszen más férfival nem is érintkezhet. Ám a tökéletesnek tűnő rendszerbe nagy hiba csúszik, a lány ugyanis nem ostoba lett, „csak” műveletlen és romlatlan. Azonban a forrástisztaságú naivitásba fektetett húsz évnyi munka a vele egykorú, bohókás hősszerelmes, Horace megjelenésével kártyavárként látszik összedőlni. De La Saouche azonban kétlaki életet él, így egyszerre lesz bizalmasa és ellenfele is a lány lovagjának.

Babarczy László rendezése legalább ennyire kétarcú. A hosszas monológokkal kibélelt, rendezői ötletekben sem dúskáló, lassabban csordogáló első felvonást egy komplex, többrétegű, egyszerre tragikus és komikus, dinamikus második követi. Bár a színészi építkezés mindvégig nyomon követhető, az első rész, amely a nők világáról gyártott fals frázisok, illetve a kibontakozó jellemek komikumának megragadásában telne, néhány jobban sikerült párbeszéden kívül nem igazán tud szórakoztató lenni. Olyan mint egy nagyon hosszúra nyúlt prológus, sok felesleges mondattal, sodró felütések nélkül. Pedig a rendezőt láthatóan jobban érdekelte hőseinek többdimenziós volta, így végképp nem érthető az elnyújtott első felvonás.

Babarczy ugyanis nagyon pontosan vázolja fel a görcsösen konstruált, valamint a szabadon kibontakozó, természetes élet ellentétét, nem hagyva egyiket sem győzni. Főhőse, a megtestesült ellenállhatatlan világi megjelenése, Ágnes ugyanis felőrlődik a két világ közti harcban, szerelme és nevelője egyaránt megbukik előtte, az előbbi léha pozőrré válik, az utóbbi pedig végérvényesen elveszti minden méltóságát.

A színészek az első felvonásban inkább az értő, értelmező, tiszta szövegmondással, a másodikban pedig az összetett játékkal tűnnek ki. Szula László De La Saouche úrként a kezdeti szimpatikus konyhafilozófusból fokozatosan képes egyre ellenszenvesebb negatív hőst faragni, úgy, hogy közben érthető, tehát emberi marad, miközben végig ott van sorai között a női nemtől való félelem, és a filozofálgatás mögötti hiúság és gyávaság. A figura kettősségét jól jellemzi Cselényi Nóra jelmeze, amely egyszerre hat puritánnak és díszítettnek is. A jampikra és a népmesei hősökre egyaránt utaló ruhát viselő Fándly Csaba a konkurens aspiráns, Horace szerepében De La Saouche tökéletes ellentettjét produkálja: élettel teli, merész, határozott, nyíltszívű, viszont kamasz, és ebben a kamaszosságban végig ott tud lappangani a komolyan vehetetlenség. Serf Egyed Chrysalde-jában végig ott bujkál a bölcsesség, a mélyebb átgondoltság, a szolgák szerepében pedig Lecső Péter és Tóth Molnár Ildikó tudnak kellemes perceket szerezni a nézőtérnek. A leginkább magával ragadó alakítását Czene Zsófia hozza, aki az érzelmeivel kompromisszum nélkül megbékélő Ágnes szerepében, és minden tekintetben valóban kristálytiszta, naiv, és még bicskanyitogató őszinteségében is bájos, kedves és ellenállhatatlan. Játéka könnyed, gyermeteg gesztusai és túlzásai arányosak és pontosak.

Megjelent: www.szinhazajanlo.hu

A cikk folytatását elolvashatják az alábbi linken:

http://www.szinhazajanlo.hu/eloadaslap_kval.php?szindarabID=1761

Műsor
Facebook
Instagram
Hírlevél