Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

Szophoklész: Oidipus király

„Senki hát halandó embert, ki e Földön várja még
végső napját, ne nevezzen boldognak, míg élete
kikötőjét el nem érte bánat nélkül; biztosan.”
(ford.: Babits Mihály)

Szophoklész

A szerzőről

Szophoklész görög drámaíró és tragédiaköltő volt. Kolónoszban, Athén városától északra született i. e. 497-ben vagy 492-ben, egy előkelő családban. Már korán tehetségesnek bizonyult úgy a gimnasztikában, mint a költészetben: a költői siker élete végéig elkísérte. Közel száz esztendőt élt jómódban, jó egészségben, sikeresen, s nagy népszerűségnek örvendve.
A drámairodalomban Szophoklészt tartják a klasszikus irányzat fő képviselőének. Nevéhez fűződik a drámai előadás megújítása: ő emelte a színészek számát kettőről háromra, a kar tagjainak számát pedig tizenkettőről tizenötre, és Arisztotelész szerint ő alkalmazott először díszleteket.
A legkorábbi életrajzi adatunk róla az, hogy i. e. 480-ban a szalamiszi győzelem örömére rendezett ünnepen a fiúkarban énekelt. Drámaírói pályáján első győzelmét Aiszkhülosszal szemben aratta i.e. 468-ban, Triptolemosz című tragédiájával és az elkövetkező 40 évben még több mint 100 művet alkotott, melyek közül kisebb-nagyobb töredéket leszámítva, teljes terjedelmében mindössze hét maradt ránk.
Ezek közül való a thébai mondakörből vett, a Labdakidák tragikus sorsát feldolgozó tragédiái az Antigoné, az Oidipusz király és az Oidipusz Kolonoszban című művei. A három alkotás azonban a közös témakör és az egyes szereplők azonossága ellenére sem nevezhető trilógiának. Mindhárom tragédiának önálló problémaköre, konfliktusrendszere van, s megírásuk időben is messze esik egymástól.

A darabról

\"oidipus


Az „Oidipusz király” egy szörnyűséges bűn tettesének kiderítéséért folytatott nyomozás feszült izgalmú története, a legelső „krimi” a világirodalomban.
Thébában járvány dúl, és ez a kétségbeejtő jelen a múltból fakad. Miért küldték az istenek a városra a halálos vészt? A Kar újra a város egykori megmentőjeként tisztelt királyától, Oidipusztól reméli a megoldást. Kreón, a király sógora azt a jóslatot kapja, hogy a romlást a városra Laiosz király gyilkosának jelenléte hozta. Oidipusz átokkal sújtja a gyilkost, és parancsot ad az elfogatására. A meg nem alkuvó, keményen igazságért küzdő király nem hőköl vissza, bármilyen ijesztő lesz az eredmény. És az derül ki, hogy – bár nem tudott róla – ő maga volt annak idején a tettes: ő ölte meg apját, és ő vette feleségül saját anyját. A vérfertőzés büntetése pedig megvakíttatás. Oidipusz itt se hátrál: maga hajtja végre az ítéletet, megvakítja magát és elhagyja királyi székét.[...] Teirésziász, a jós hiába lát mindent előre. Senki se hallgat rá, nem tudja ő se megállítani a saját tragédiája felé siető hőst.


\"Rusznyák


Szophoklész tragédiáját színházunkban Rusznyák Gábor állítja színpadra.



OIDIPUSZ KIRÁLY
tragédia

A szövegkönyvet Jon Fosse átdolgozása alapján  fordította Krisár Csilla Mária

Szereplők:

Oidipusz........................................................................................................................Kocsis Pál
Kreón................................................................................................................Znamenák István
Teiresziasz.................................................................................................................Kovács Zsolt
Iokaszté......................................................................................................................Csapó Virág
Hírnök........................................................................................................................Szula László
Pásztor...................................................................................................................Kelemen József
Karvezető......................................................................................................Gyuricza István mv.

 

Kar

Csonka Ibolya, Horváth Zita, Rácz Panni (Sárközi-Nagy Ilona), Tóth Eleonóra
Némedi Árpád, Nyári Oszkár, Sarkadi Kiss János, Serf Egyed


Díszlet: Fodor Viola
Jelmez: Remete Kriszta
Világítástervező: Memlaur Imre Zene: Rozs Tamás
Ügyelő: Bors Gyula Súgó: Csordás Bernadett

Segédrendező: Hatvani Mónika

Rendező: Rusznyák Gábor

Bemutató: 2009. december 12.

Az előadást szünet nélkül játszuk, és 20:45-ig tart

Dátum Bérlet Színpad
2009. 12. 12 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2009. 12. 20 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2010. 01. 07 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2010. 01. 16 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2010. 02. 04 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2010. 02. 05 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2010. 02. 18 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2010. 03. 09 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2010. 03. 27 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2010. 04. 27 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2010. 04. 28 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2010. 05. 11 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2010. 05. 12 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2010. 11. 28 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 01. 18 15:00 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 02. 04 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 03. 09 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 05. 03 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
Decemberi műsor - Oidipus ajánló
Oidipus király - bemutató
Oidipus a Kortárs Drámafesztiválon
Találkozás Oidipussal

oidipus király

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre

Fotók: Znamenák István

 

oidipus király - előadás

A Galéria megtekintéséhez kattintson a képre

fotók: Klencsár Gábor

 

A tükrök letakarva maradtak

Beszélgetés Rusznyák Gáborral

Sándor L. István

A 2009-2010-es évad egyik kiemelkedő, észrevétlen értéke a Rusznyák Gábor rendezte kaposvári Oidipusz király. Kiemelkedővé teszi átgondolt koncepciója, izgalmas, intim tere, térhasználata, a meditatív zenehasználata, a jó színészi munka és a kiemelkedő társulati jelenlét. A rendezővel Sándor L. István beszélgetett.

Szophoklész és Fosse

- Hogy jutott eszedbe, hogy megrendezd az Oidipusz királyt?


- Régóta szerettem volna görögöt rendezni, valamihez hozzányúlni, ami az első történetek közül való.

- De mégsem teljesen görögöt rendeztél, hanem egy Fosse-átirat, a Halál Thébában első részét, amely Szophoklészt darabjainak az átdolgozása.


- Semmiképpen nem a Babits-fordítást akartam megcsinálni. Nem azért, mert nem jó vagy pontatlan, vagy mert nyelvileg nehézkesebb, hanem mert ahhoz, amit és ahogy én el akartam mesélni, a Fosse-szöveg adekvátabb volt. Tudtam, hogy Szász János rendezte az egész darabot Oslóban, s gondoltam is, hogy készült ehhez valamiféle magyar fordítás. Krisár Csilla Mária nem nyersfordítást csinált, hanem egy igényes színházi szöveget, amit egyből megszerettem. Ahol meg hiányérzetem volt az eredetihez képest, ott kicsit belenyúltam, pontosabban ezt a munkát együtt végeztem el a színészekkel. Fosse néhol rövidített, néhány részletet kihagyott az eredeti drámából, nyilván azért, hogy egy estébe beleférjen a három darab. Ezeket a kihagyott részleteket nyelvileg „fossésítve" visszafésültük Babits fordításából. Arra törekedtünk, hogy az eredeti történet és dramaturgia ne sérüljön, de nyelvileg tartsuk magunkat a Fosse-átirathoz. (Azóta megtudtam, hogy Karsai György is lefordította Téreyvel az eredeti Szophoklész-darabot. Ha ezt előbb tudom, meglehet, hogy azzal a szöveggel dolgoztam volna.)

- Mi tetszett az átiratban?

- A szikársága. Pont azt irtotta ki az eredetiből, ami engem is zavart, a sok cirádát, a sok utalgatást egy általunk nem ismert mitológiára, s cserébe nem egy silányabb valamit hozott létre, hanem egy új költői szöveget. Egyébként is nagyon bírom, ahogy a skandinávok írnak. Valamiféle rokonságot érzek a skandinávok deprimált világa és a miénk között. Az igazi nagy kedvencem a svéd Lars Noren, de sajnos még egy darabját sem rendezhettem meg.

forrás: ellenfény.online

A teljes cikk olvasásához kattintson ide


Megváltani a megváltozhatatlant

Szophoklész-Fosse: Oidipusz király - Csiky Gergely Színház, Kaposvár

Szűcs Mónika

Mitológiai témát választott, mégis korunkhoz, korunkról beszél Rusznyák Gábor legutóbbi rendezése a kaposvári Csiky Gergely Színház Stúdiójában. Szophoklész Oidipusz királyát Jon Fosse dolgozta át. Az előadást Szűcs Mónika elemzi.

„A művészet nem gyógymód. A gondolatoknak és a feszültségnek teremt mintázatot, ad keretet, amely segít a tapasztalataink rendezésében, és így értelmet és célt adhatunk az életünknek." (E. Bond)

Mintázatok a térben

Gomolygó ködben lépünk a kaposvári színház stúdiójába. Az amfiteátrumszerű, de szögletes nézőtér fehér lépcsőin alig kivehető alakok ülnek, kékesfehér homály és hangok mindenfelől: csecsemősírás, neszek, pengések, mély, kitartott torokhangok. Bizonytalanul botladozva keresünk helyet magunknak, majd mintegy másik világba érkezve, elcsendesedve szemléljük a középen változó magasságban fellógatott tárgyakat: cintányér, üvegcső, szőlőfürt, szélhárfa, kalitka madárral. És alattuk, a nézőtér lépcsősoraitól közrefogva, emberek téblábolnak, sárosak, nyomorultak. Köztük egy férfi orvosi tükörrel és furcsa, előrehajló csengővel a fején. Egy anya a síró gyermekével. A kaposvári Oidipusznak nagyon erős atmoszférája van, ami már az előadás megkezdése előtt is hat. A fehér falakkal határolt zárt tér sajátos geometriája, a sokfelől érkező hangokból összevegyülő hangzások különös zeneisége és középen ezeknek a nyomorultaknak az állandó jelenléte végigkíséri az előadást, sajátos, fogalmilag nehezen leírható, de emocionálisan magával ragadó érzelmi-indulati hangoltságot adva neki.

Sokféle rezgés és hullám szeli át az előadás terét, hangok simulnak össze és foszlanak szét, majd szinte fizikailag érzékelhető erővonalak, energiavonalak feszülnek ki fölöttünk, mellettünk egy-egy összecsapás során. Az előadás nem kínál fel kvázi szerepet a közönségnek, mégis ez a sajátos erőtér a jelenlét, az együtt-lét elemi élményét nyújtja. Attól függően, hogy hol ülünk, ez a részvétel más és más lehet. Vannak helyek, ahol erősebben, szinte fizikálisan érzékelhetők a játszók közti olykor sodró erejű energiaáramlások, más helyek inkább csendesebb, meditatív szemlélődésre indítanak, de nincs olyan hely, ahol kívül maradhatnánk az előadáson.

forrás:ellenfény.online

A teljes cikk olvasásához kattintson ide


Oidipus a Kortárs Drámafesztiválon!

Szophoklész Oidipus-a a kortárs drámafesztiválon? Kérdezhetik. Igen. Már alanyi jogon is akár. Ám akkor meg különösen oda való, miután a norvég Jon Fosse átdolgozta-besűrítette az ógörög szavait. Az antikot kifényezte a mának. Rusznyák Gábor meg tovább pucolta, és hármójuk találkozásából egy sűrű, tiszta, izgalmas előadás született még tavaly a stúdióban. Meg is akadt a Kortárs Drámafesztivál szervezőinek a szeme rajta, és az a megtiszteltetés érte színházunkat, hogy beválogatták a programba: december 2-án a Nemzeti Színház Kaszás Attila terme ad teret a megmutatkozásra.
S hogy az utazás előtt még Önök is megtekinthessék az előadást, műsorra tűztük november 28-án. Jöjjenek el, színház-élményben lesz részük biztosan.
a fesztiválról további információk itt

Váradi Szabolcs


Kortalan kriminálrituálé

(...) szöveg, mozgás (kvázi-koreográfia) és zene (melyet Rozs Tamás jegyez) szerves egységéből olyan előadás épül, amely mindenféle erőszakolás nélkül vonatkoztatható a jelenkorra, de tulajdonképpen bármely korra - a Csiky Gergely Színház stúdiójában családi krimitörténetet nézünk, lineárisan, mindenféle kitérők nélkül elmesélve. Szikár és egyszerű (szinte kézenfekvő), ugyanakkor lebilincselően érdekes és mellbevágó sztori a Szophoklészé. Ha az időt, a helyet, a neveket megváltoztatnánk, ki mondaná meg, hogy a történet nem XVIII-XIX. századi kalendáriumból, horribile dictu XXI. századi bulvárújságból való? Rusznyák rendezése ugyanakkor nem avval aktualizál, hogy a Szophoklész-Fosse-féle históriát kimozdítja saját közegéből, és - teszem azt - maias kulisszákba helyezi, vagy kortársi nyelven szólaltatja meg. Épp ellenkezőleg: kortalanítja az előadást - vajon felismerjük-e mi, nézők a kísérteties áthallásokat?
A kaposvári Oidipusz király nemcsak a kortalanítás aktusával ró komoly feladatot a befogadóra. Finom kulturális allúziókkal van tele az előadás, elég csak Fodor Viola lépcsősen emelkedő, amfiteátrumra-arénára emlékeztető, de négyszög alakban épülő díszletére utalni. A színpadképnek rituális jelleget kölcsönöznek a stúdió karzatáról fehér zsinegen függő (státus)szimbólumok - csontok, sípok, harangok, pajzsok, satöbbik -, melyeket az arany maszkkal eltakart arcú műszakiak (az emberekkel játszadozó istenek?) lógatnak be, húznak fel az előadás adott pontjain. Az emblematikus tárgyak az idő előrehaladtával világosan jelölik ki a szereplők rendjét, rangját, milyenségét - a jelképek felfejtésének belső kényszere, a jelentésrétegek bővülése és/de egyszerűsödése képes folyamatos intellektuális izgalomban tartani a nézőt. (Amellett, hogy Fodor Viola díszlete látványműnek sem utolsó.)
A produkció azonban nem szorítkozik puszta szövegpárhuzamokra, áthallásokra. Rusznyák egyértelműsíti, hogy nemcsak velünk, de rólunk is beszél: mi vagyunk a thébai nép(...)

Markó Róbert (www.szinhaz.net)

A cikk további olvasásához kattintson ide!



oidipus, kaposvár

(...)a tér a görög színházak terét idézi azzal a fontos eltéréssel, hogy itt nem karéjban ül a közönség, hanem oválisan bezárult körben (a stúdióban ez kétszintes lelátót jelent, a küzdőtér mint egy felfújható kerti medence, akkora), s a játszók így bent ülnek a nézőtéren -- a nép lent a zsúfoldában, az éppen színen levők pedig a népnél eggyel magasabban, a kvázimedenceszélen körben, az alsó nézők lába előtt. szép mértani. a színészek egységesen és semlegesen szakszerűek (ami nem jelenti azt, hogy egyformák -- mindenki másképpen dolgozik meg saját magáért -- csak azt, hogy isteniek), mégsem lesz a dologból forma-színház, hanem megszületik az az alaphelyzet, hogy a történet az üzenet. ennek az a feltétele, hogy mai legyen -- a múlt időt bárhogy megjelölő előadások ezt nem tudhatják ilyen evidenciával -- ezért thrillerként (ugye, korunk műfaja) szólal meg a darab, de az alkotók ismerik az aránymetszés elemi parancsát, így nem estek át egyik oldalra sem, szophoklész ez rendesen.(...)

nyúl (proics lilla)

a teljes cikk olvasásához kattintson az alábbi linkre:

http://nyulbeka.freeblog.hu/archives/2009/12/31/oidipusz_kaposvr/

 


 

A köd eloszlik

(...) Rusznyák nem a történet eljátszását tartja fontosnak, hanem a tragédiához vezető utat. Egyrészt azt, hogy hogyan eredményezhet mindenkinek a puszta jóakarata tragédiát, ha nem látja tisztán az okokat, a miérteket, a másik nagyon fontos értelmezési hangsúly pedig Oidipusz igazságkeresési vágyán van: akár saját élete árán is ki kell, hogy derüljön, mi történt valójában. Oidipusz egyetlen lehetősége az önpusztító igazságkeresés, ha nem ezt tenné, saját magát tagadná meg. A tragédia betetőzését az anyai szerep értelmezése jelenti: egyszer elengedte saját gyermekét, és a sors így áll bosszút rajta. Vagyis az előadás nem csupán a személyes tragédiák szintjén értelmezhető, ennél is fontosabb a problémák felszínre hozásának vágya, Oidipusz küldetésének teljesítése, illetve az eredendő bűn keresése. (...)

(...) Gyuricza István (Karvezető) mély, mikrofonon át érkező hangja alapvető feszültséget kölcsönöz a szituációnak, amelyben minden figura rendkívül alaposan kidolgozott képet mutat. Znamenák István Kreónja nem szívlelheti Oidipuszt, de a család köteléke felülírja nyilvánvaló ellenszenvét, ennek ellenére érthető, hogy Oidipusz finoman szólva is kétségekkel viseltetik iránta. Kovács Zsolt nézni képtelen Teiresziászának tudása megfellebbezhetetlen, amit eleve nehéz elviselni, a színész azonban magán is érezteti a mások által elviselhetetlen mindent látás tehetségének borzalmas átkát. Iokaszté szörnyű tragédiáját önmagára mutató iszonyodással éli meg a Csapó Virág játszotta királyné. A kétkedő, szenvedélyes igazságkereséséssel önmaga vesztét hajtó Oidipuszt játszó Kocsis Pállal a szeretet, a szerelem és az öngyűlölet hármasát járják be, döbbenetes pontossággal éreztetve a felismerés egyre szörnyűbb stációit. Mindenki koncentráltan, összpontosítva, téttel játszva teljesít.

Rusznyák Gábor és alkotótársai következetesen és céltudatosan, komplex rendszerbe foglalva építik fel Szophoklész művének minden szintjét, nagyon kevés eszközzel, szikár és alapos színészi játékkal dolgozva. A munka folyik tehát Kaposváron, hiszen ha nem ezt tenné ez a társulat, saját magát tagadná meg.(...)

Ugrai István

A teljes cikk olvasásához kattintson az alábbi linkre:

http://www.szinhazajanlo.hu/eloadaslap_kval.php?szindarabID=1822

 


 

Királykrimi és önvizsgálat

(...) – Ez egyrészt krimi, amelyben keresik a gyilkost, másrészt mélységes önvizsgálat, szembenézés a múlttal, ami ránk egyre kevésbé jellemző – magyarázza Rusznyák Gábor a próba leheletnyi szünetében. A rendező a mű legnagyobb szépségének és kihívásának egyaránt az antikvitását tartja, s hogy kétezer éve ugyanazokat a történeteket adjuk elő. Kérdés, mit lehet kezdeni az archaikus, Jon Fosse által modernített szöveggel, s a görög tragédiák elmaradhatatlan kellékével, a karral. A kisrealista hagyományok egy stúdióban oldottabban kezelhetők, teret engedve az absztraktnak, és a zene is fontossá válik, mondja.

Balassa Tamás (www.sonline.hu)

A teljes cikk olvasásához kattintson az alábbi linkre:

http://www.sonline.hu/somogy/kultura/kiralykrimi-es-onvizsgalat-274123

 

Műsor
Facebook
Instagram
Hírlevél