Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

Egressy Zoltán: Portugál

Portugál

"Szuvenír joga egyébként abszolúlt"

Egressy Zoltán


Egressy Zoltán Portugál című tragikomédiája egy isten háta mögötti faluban, Irgácson játszódik, ahová egy nap érdekes idegen érkezik. Bece, a Budapestről jött fiú szeretne megpihenni, feltöldődni a vidéki élet csendjében, mielőtt továbbindulna Portugáliába. Itt azonban, a falu közösségi életének központjába, a kocsmába belépve - akaratán kívül - alaposan felkavarja a hétköznapok állóvizét. Masnival, „a kocsmáros lányával szövődő kapcsolatán keresztül érzelmek, érdekek és erőviszonyok hajszálfinom szövedékébe tapos bele, emberi életeken, értékeken gázol keresztül." Végül botrány, zűrzavar, késelés, felfordulás költözik Irgácsra és a kocsmába...

A darab szól az elvágyódásról, az elvágyódás mélabújáról. Szól a szabadságról, a szabadság határairól, a toleranciáról, álomról és valóságról. Mindez sok parodisztikus elemmel, humorral, iróniával jelenik meg Egressy művében.


Portugál - a film
Nagy Viktor és Pelsőczy Réka a színdarabból készült filmben

Egressy Zoltán a Portugálról

A Portugál-érzés: elvesztett vagy soha nem birtokolt dolgok iránti vágyódás, sóvárgás, belenyugvó csendesség, egyszerűség, nyugalom. Béke. Halál. Ilyesmi...

Annyira megszerettem ezt a dolgot, írással helyzeteket teremteni, figurákat jellemezni. Ez a nehézsége és szépsége is, hogy nincs lehetőség a leírásra, csak konkrét dialógusok vannak.



A Portugált már 12 éve nagy sikerrel játsszák hazai és külföldi színházakban egyaránt, nálunk Tóth Géza rendezésében kerül bemutatásra.

Egressy Zoltán:

Portugál

tragikomédia két részben


Szereplők:

Masni...................................................................................Német Mónika
Bece......................................................................................Némedi Árpád
Kocsmáros...............................................................................Szula László
Retek.....................................................................................Kőrösi András
Pap.......................................................................................Lugosi György
Csipesz...................................................................................Nyári Oszkár
Asszony....................................................................................Letyán Luca
Sátán...........................................................................................Lecső Péter
Feleség......................................................................................Csapó Virág
Bitner............................................................................................Tóth Géza

Díszlet - Jelmez: Horváth Bettina - Varjas Zsófi
Súgó: Csorba Mária
Világítástervező: Dénes Attila
Ügyelő: Salamon Bernadett

Segédrendező: Hollósi Kati

Rendező: Tóth Géza


Bemutató: 2010. december 14. 19:30, Stúdió

Az előadás egy szünettel 22.10-ig tart

Dátum Bérlet Színpad
2010. 12. 14 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2010. 12. 15 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2010. 12. 21 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2010. 12. 29 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 01. 14 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 01. 15 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 01. 20 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 01. 29 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 02. 09 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 02. 17 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 02. 18 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 03. 11 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 03. 29 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 05. 27 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 11. 29 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 12. 27 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2011. 12. 28 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2012. 02. 17 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2012. 03. 29 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2012. 04. 10 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2012. 05. 24 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2012. 05. 26 15:00 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2012. 11. 06 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2012. 12. 26 15:00 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2012. 12. 30 15:00 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2012. 12. 30 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2013. 12. 30 15:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
2013. 12. 30 19:30 Stúdió előadás Stúdiószínpad
Előkészületben: Portugál
A kocsmapult igazsága
Hosszúlépés
Fröccsben mért idő
Portugál a Deszkán
Pillanatképek (egy fesztiválról)
Gyűrűt érő bukdácsolás
Elmarad
Portugál kétszer

Olvasópróba

Portugál - olvasópróba

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre

"Hát persze a Portugál a kedvenc, ver az mindent. Amiben csak az a hökkentés, hogy mindjárt elsőre (másodikra) egy ilyen bomba-mű kiszaladt neki [Egressy Zoltánnak - a szerk.]. Először a nyelvi furmány tűnik csak fel - mindenki valami bunkósított becketti közlésmódban szólal meg, de aztán előtűnik valami mélyebb dolog is: a "portugál" menekülni akar - csak nem tudjuk, mi elől, maga se tudja hová, miért, csak azt, hogy el az elviselhetetlenből, aminek nincs neve. (Aztán megtudjuk ki az, ami elől menekül - megérkezik BMW-vel...) Minderre pedig valami suta líra is borul, ami teljesen leszerel.


Viccesnek mondanád, de itt mindenkinek rossz kedve van, vagy ha nem is tud róla, nem hisz már semmiben, örülni a jónak se tud, ha meg gáz van, természetesnek veszi. Amiben az az érdekes, hogy ennek ellenére húzzák az igát, melóznak (már ahogy), de nem szenvednek. Önelvesztők. Mert nekik se múlt, se jövő, se tiszta önkép. Látszólag. Hiszen a Portugálban is terveznek házasságot, szerelembe is esnek, félnek a csalódástól stb. - vagyis, valamilyen gyengített tudati szinten van remény is. [...] S mikor már azt hisszük, hogy totálkárosak a szereplők, valahogy leül a feszültség, a robbanás mellékvonalon történik (például a
Portugálban valaki mást szúrnak le...),

Bár az alakok kegyetlenül haladnak a végkifejlet felé, Egressy mégsem hajszolja őket pusztulásba: az utolsó pillanatban megmenti őket, valami más történik, mint amit várunk. Nem tragédiákat ír. Mondanám: kőbányai tragikomédiákat. De ne hidd, hogy ezzel a "megmentéssel" jobb lesz a figuráknak: olyan ez, mint az élet, egyik kátyúból a másikba zökkenünk, az új gödör talán jobb, de persze rosszabb, legfeljebb más. Bár az alakok megússzák a teljes lenullázást, a néző/olvasó szemében mégis jobban leszerepelnek, mintha az író kinyírná őket: Egressy szerint ezeket a figurákat nem is kell tragikusnak tekinteni, még kevésbé rajtuk segíteni. Így szokták meg, és különben is, ehhez az itteni élethez ilyen túlélő fazonok passzolnak... Nagyképűen: Kelet-európaiak, amúgy fazonok Kőbánya-alsóról."

Almási Miklós


(
a teljes cikk olvasásához kattintson ide)


A Portugálról:


Az 1998-as magyarországi ősbemutatót követő években erdélyi és szlovákiai magyar, lengyel és cseh színházak tűzték műsorra. Első rendezője, Lukáts Andor filmre vitte.
Tizenhárom színházban állították színre 1998 és 2005 között.

Elvesztett vagy soha nem birtokolt dolgok iránti vágyódás, sóvárgás, belenyugvó csendesség, egyszerűség, nyugalom. Béke. Halál. Ilyesmi. - írta Egressy Zoltán a magyar színpadon megszületett portugál-érzésről. Egy beszélgetésben kifejtette, hogy ő akkor tart jónak egy Portugál-előadást, ha a darabnak nemcsak a komikus, hanem a tragikus, lírai vonulata is él.

Ez a bizonyos "saudade-érzés" (az elvágyódás mélabúja) - bár Egressy szerint központi "szervezőelve" a darabnak -, korántsem minden rendező számára elsődleges fontosságú a Portugálban. Sokan az életképszerűséget állítják előtérbe, a hangsúlyok efelé tolódnak. Maga az elvágyódás pedig egyáltalán nem magyar, vagy portugál sajátosság, mindenhol ismert és megélt emberi érzés. Inkább a rendező személye befolyásolja az értelmezést, mint a földrajzi, vagy kulturális környezet.

(teljes cikk olvasásához kattintson ide)



A szerzőről/a szerzőtől:


"Ahogy a tollforgatók zöme, Egressy is költőként kezdte pályafutását. Arra a kérdésre, miért versekkel indult, nem tudta a választ, csak arra, miért is hagyta abba:
„Gimnazista koromban kezdődött, amikor amúgy is minden második ember verseket ír. Volt egy irodalomtanárom, neki odaadtam a verseket, volt egy iskolai újságunk, le is közölték. Ő biztatott, hogy írjak, én el is hittem, hogy ezek a versek jók. Még akkor is azt hittem, amikor megjelent az első verseskötetem, az érettségi után öt évvel. Persze nagyon szeretem, nem is szeretném megtagadni őket, de ma már objektívebben tudom értékelni őket."

A gimnáziumban az érettségi előtt szerzői estet szerveztek, csak neki, a díszterembe. Az érettségin a magyartanár az elnök fülébe súgta: „Ő nagyon jó". Ettől viszont zavarba jött, bár a tanár segíteni akart... természetesen ötös lett, mert jó tétel húzott, Ady Endrét. Aztán az ELTE tanárképzője, magyar-történelem szak következett. Egyetlen vizsgán bukott meg, a tétel Stendhal Vörös és feketéje volt. A kérdés, amin elhasalt, úgy hangzott: „Volt katona Julien Sorel?" Egressy szerint volt. A tanár közölte: nem. Hazament és ellenőrizte a Száz híres regény-ből, amiből előzőleg is készült, kiderült, neki volt igaza, Sorel volt katona. Pótvizsgán megemlítette a tanárnak, aki egyszerűen rávágta: „Jó, akkor volt."

Különböző újságoknál dolgozott, a napi bulvártól a negyedévente megjelenő gazdasági magazinig. A Chash Flow című gazdasági lap vezető szerkesztőjeként kötött munkaideje volt, négyig bent kellett maradnia a szerkesztőségben. „Ne kérdezd, hogy kerültem oda, nem tudom" - mondta. Egy alkalommal éppen nem volt semmi dolga, ekkor kezdte első darabját írni: kedvenc költőjéről, Reviczky Gyuláról. Az a momentum izgatta, amikor az író-kritikus utolsó nagy szerelmével, Jászai Marival összetalálkozott. Nem mindennapi sztori: az ünnepelt művésznő bement Reviczky irodájába, ahol kikérte magának a róla írt elmarasztaló kritikát. Másnap együtt teáztak, aztán egymásba szerettek. - A dialógus megírása annyira megtetszett Egressynek, hogy este kilencig abba se hagyta: „Annyira megszerettem ezt a dolgot, írással helyzeteket teremteni, figurákat jellemezni. Ez a nehézsége és szépsége is, hogy nincs lehetőség a leírásra, csak a konkrét dialógusok vannak."
A jelenet annyira sikerült, hogy később a darabban, amit azóta sokszor átdolgozott, ez a rész azóta is változatlan maradt.

Az elkészült darabbal Radnóti Zsuzsát kereste meg, mondjon véleményt: dráma ez, vagy sem. Drámának tartotta. Kapott is egy ösztöndíjat, akkor írta a Portugált.

Nagyon megszerette a színházat, a Katonába járt leginkább, ott is lakott a színház mellett. Majd minden estéjét ott töltötte, a Platonov című előadást vagy harmincszor látta, imádta minden pillanatát. Állójeggyel ment, mindig a baloldalon elöl keresett helyet magának. A darabban Balkay Gézának van egy jelenete, amikor a színpadon előre megy, leguggol és meggyújt egy cigit. Egy idő után minden gyújtásnál felnézett Egressyre, megismerte, és mindig odanézett. Ehhez képest felfoghatatlan csoda volt, hogy pont a Katona mutatta be az első darabját, a Portugált. Egyszer, tette hozzá, meg is nézte ugyanonnan, elölről...

A Portugál azóta számos premiert megért, majd minden vidéki színház műsorára tűzte, film is készült belőle, nem csak idehaza. Sok bemutatót megért külföldön is, lefordították angolra, csehre, szlovákra, lengyelre, és az osztrákok is bemutatták. Portugáliába is eljutott, az ELTE portugál tanszéke fordította, színre vitték, és kivitték. Mesélte, van egy rész, ami a portugálokról szól, a főhős beszél sok közhelyet. A magyar színpadokon ez egy komoly, csendes jelenet, ott kint óriási röhögés kísérte.

A fordítás kapcsán Egressy elmesélte a lengyel fordító esetét a Portugállal. A lefordított darabból film is készült, a bemutatójára meghívták a szerzőt. A nézőtéren mély csend és nagy szomorúság volt, a végén sírtak. Az eredeti darab tele van poénnal, a lengyel verzión azonban senki sem nevetett. Kiderült, hogy a 92 éves fordító egyáltalán nem értette a szlenget, ami problematikusabb szöveg volt azt egyszerűen kihagyta. „De szép film volt."

(teljes cikk olvasásához kattintson ide)

dec. 14. Bemutató

Nem a piros fröcsik garmadától nem írtam 13-áról! Hanem egyszerűen nem volt időm.

Bemutató! „ Ó, ez a viszketés, ez a láz..."  Ezér' van ez a sok szenvedés! Boldogok a nézők: nemcsak röhögtek, de szomorodtak is. Boldog a szerző (Egressy Zoltán)! Boldog az igazgató (Rátóti Zoltán)! Siker! Boldogok a színészek! És én is!

„ Istenem, csak nehogy túl előre dőljünk..." türürüm...türürüm

BOLDOG ÜNNEPEKET!



dec.12. Délelőtt  

Egybe, ez a főjelszó. Egyre többen jól működtetik a figurát, a karaktert! Csak a játékosok nem játszanak egymással, nem merítenek egymásból. Lazítok a szorításon, ahol lehet. A játék, a játékosság a legfontosabb most. Ha lazán „bunkó beckettek", akkor működik a tragikomédia. A céllövölde viszont összeomlik. Este azzal kezdünk!!!!!!!!!!!!!


dec. 11.  Délelőtt. Próba.  

Ízekre szedjük a második felvonást. Gyilkolni nehéz! Felvetődik, hogy egy hét hány napból áll. A Csipesz hány napra megy Budapestre? A korcsmáros miért mondja akkor, hogy tegnap történt? Kezdem idegesíteni a színészeket! Minden sallangot, ami a létrehozás örömei alatt rakódott fel, megpróbálok levakarni róluk. Ingerült, undok, paprikás a hangulat. A "mit érzek belül" és a "mit látok kívülről" csatája. Este egybe megy, ha piros hó esik, akkor is!    
Este már mindenki és minden a helyén! „Tegyük hozzá, hogy a szeretet iránti vágy és a szeretni vágyás egymástól függetlenül is létezhet. Az ember mélyen vágyhat arra, hogy szeressék, a nélkül, hogy egy kicsit is vágyna arra, hogy szeressen." (Feldmár
)          

dec.10. Kapos TV, indul a főpróba hét

Ezek az emberek más módon hátrányos helyzetűek. Ezek az emberek megpróbálnak úgy együtt lenni, hogy vigyázzanak egymásra, és megengedjék egymásnak azt, amit tenniük kell, vagy amit tenni akarnak. Mindezt anélkül teszik, hogy bárki hinné, jobban tudja, hogy valaki másnak mi kell, mint az illető saját maga. (színészek) Nem mindig.
Délelőtt nem lehet színházat csinálni! De muszáj!  A színház esti műfaj. Minden működik, de rideg semmit érő. Dolgozunk. „A kertben munka vár..." este főpróba, fényképezés

Este az első felvonás mutatja magát. A médiának és a piárosnak teccik! A második felvonás felejthető. Elfáradnak. Holnap második felvonás, PRÓBA!


10ó 01 perc  Jól kezdődik!

A hívóból bársonyos-kellemes  hang (Detty) „elkezdjük a próbát..."

Abba   „mani mani mani"    Bejön a Retek, átvált Cipőre.  „ Szállj el kismadár..."

Uhh, most nem megy. Valamit kéne mondanom. Laposodik! Valami vonzót, vicceset, sértőt. Nem.  Inkább előjátszok. Persze csak finoman. Nem szeretném, ha én futkároznék a színpadon megtízszereződve!  Szünet! Segít? Segítség!

15 perc  Kávé. Büfé.

„Letelt a szünet" Hogy csinálja? Még mindig bársonyosan kellemes. (Detty)

Úton van mindenki!  Boldog vagyok!   „csak nehogy túl előre dőljünk"

A saudade nem azonos sem a letörtséggel, sem a melankóliával. Ez a szomorúság az életünket meghatározó pillanatokra emlékezés boldogságával rokon. 

„A szomorúság az evilági boldogoké" (Anatole France)

A szó - saudade - híres a lefordíthatatlanságáról. A szótár vágyódás, honvágy , bánkódás, szomorkodás és mélabú jelentéseket jegyzi.

A fado életérzése a portugál saudade szóval jellemezhető, mely egyszerre jelent vágyakozást, nosztalgiát, szomorúságot, fájdalmat, de egyben a szerelem és boldogság lehetőségét is. A fado szó etimológiailag a latin fatum 'sors' szóval van kapcsolatban. Valószínűleg az afrikai rabszolgák és portugál tengerészek hagyományos zenéjéből formálódott, arab hatással.

„ A lila olyan végleges színnek tűnik" (Ádám, hangosító)

Hangfelvétel készül. A színpadon lőnek. Újra vesszük. Kipróbálunk valamit a Masnival (Mónika).

A lilát megtartjuk. Ezzel a színnel jelöli a hasznost, amit megtartunk.    

Este nem tud lenni próba.  Ödipusz van.

 


 

szerda hanyadika hétágra süt a nap, Tóth Géza

10ó 1 perc. Kezdődik

„Cirenei Simon eleinte csak kényszerűségből viszi a keresztet, de amint az elgyötört Úr Jézusra tekint, elfogja a részvét. Azontúl szíves akarattal és szeretettel hordozza krisztus keresztjét. Mily nagy kitüntetés számunkra, Üdvözítőnk, hogy mindennapi kis keresztjeinket veled együtt hordhatjuk."

11ó 40 perc.  Eddig foglalkoztunk Cirenei Simonnal! Ezért jó próbálni. Egy délelőttöt eltölteni egy ilyen szöveg társaságában. Jó színházat csinálni? Mégis csak? De mennyit civakodtunk, elemeztünk mire megszületett valami. A Lugo meg a Szulus  jó színészek.

1. számú  szünet

Itt a vége.  A darab utolsó jelenete, nagyon mulatságos. Könnyen vígjátékba torkollik. Mindenki részeg. De bízhatok a színészekben. Luca térül -fordul, pörög.

Sátán: „Mint Doroty a forgó szélben!"(Peti)
Jó próba volt. Jó volta próba. Jót próbáltunk.  DE milyen lesz az előadás?!


 

 

 

november 23., Tóth Géza

Most hát kezdődjék!
(de nem idejétmúlt, most mikor má' fészbúk meg tvitter)

10ó 10 perc. Kezdődik  próba. Szünnap után csikorog minden. Gyilkosságot próbálni délelőtt?!
Nem egy pálya.  Szombat este nagyon jó volt. A színészek próbáltak volna, de éheztetem őket.
Most keresik a szombati jó érzést.  Hiába. Lassan beindulunk, a Bittnernek fölsérti a padló a hátát!

Vissza esünk, de végre megszületnek mondatok. Most nem szabad erőltetni tovább.
Jön a Masni-monológ. Nehéz. Kerülgetjük egymást, a végén megszületik valami az idegösszeomlásból.
12ó19 perc. Boldog vagyok!

Szünet.

Pap (kenyérdarabkát vesz a szájába, behunyja a szemét)

„Gyógyítsd meg az én szívem sebeit, hogy érezze szerelmednek édességét, és kívüled ne tudjon semmi gyönyörűséget, ne kedveljen semmi szépséget, ne kívánjon más szeretet."

Kortárs darabot sem könnyű próbálni.

14ó. Vége a próbának,  este Erzsébet előadás.

Ide ültek a világosítók, így nem lehet blogot írni.


Portugál a Deszka Fesztiválon

Előadásunk az 5. Deszka Fesztivál harmadik napján vendégszerepelt Debrecenben. A nap végi szakmai beszélgetés összefoglalóját elovashatják itt.


Portugál beszélgetés

Mindenki életében egyszer akart már világgá menni, a Portugál című darab főszereplője el is indult, de csak egy Isten háta mögötti faluig jutott. A darabot a Csiky Gergely Színház stúdiójában mutatták be. Német Mónikával, a darab egyik szereplőjével, Tóth Gézával, a rendezővel és Hornung Gáborral, a rendezés vezetőjével beszélgettünk. Német Mónika mesélt milyen volt belebújni a kocsmáros lányának bőrébe. Tóth Géza pedig elmondta, hogy hogyan került a történettel kapcsolatba.

Forrás: kapos.hu

A videó beszélgetés megtekinthető ide kattintva




Korsó must go on - portugálos semmibe nézés magyar hangon

- Balassa Tamás -

Történet pozitív hős nélkül: ez már szimpatikus. Mint egy nagy körforgalom, ami kizárólag zsákutcába ágazik.

A Portugál velejéig kelet-európai darab, tökéletesen ráismerni benne az elmúlt húsz vagy inkább hatvan évünkre. Mi más lehetne, mint tragikomédia, ahol látszólag mókásak a figurák, nevetünk is rajtuk minden nap, de ez inkább egy hárító, felelősséget levető nevetés, sem hogy önfeledten göndörödhessen. Csehovi alakok lézengenek a színen, egyikük szabályosan maga a revolver, aki csőre töltött ököllel kelti a feszültséget, keresve az alkalmas lőlapot, lőtagot, lőarcot. És nincs kétség, elsül a végén.

Egressy Zoltán tizenévvel ezelőtt írt, Lukáts Andor által megfilmesített és azóta több stúdiószínpadon lankadatlan szériákkal futó darabját Kaposváron Tóth Géza rendezte. Kiváló darab, a rendezőnek is köszönhetően kiváló alakításokkal. Tóth Géza nem kockáztat, a pazar dialógusokat, nagyobb részt jól megírt alakokat életre kelti, nem vesz el a darabból, s csak itt-ott tesz hozzá. E gondolat egy jól megírt mű esetében teljesen életrevaló, hiszen ha nincs üresjárat, ha a történet kitölti a közönségben az időt, akkor a siker nem lehet kérdés.

forrás: sonline.hu

A cikk további olvasásához kattintson ide

Műsor
Facebook
Instagram
Hírlevél