Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

Stendhal – Tolcsvay László – Müller Péter Sziámi: Vörös és fekete

VÖRÖS ÉS FEKETE
- regényes musical -

 

Amikor felvetettem az ötletet, magamban sejtettem, hogy nem lesz belőle semmi. Tökéletes az alapanyag, hibátlan és inspiráló a munkatársak köre - Tolcsvay László a legjobb színpadi zeneszerzők egyike, több közös alkotás van mögöttünk, Funtek Frigyest pedig színészkora óta nagyrabecsüléssel és szeretettel figyelem, igazán megörültem, hogy együtt dolgozhatunk. Csak éppen kétségem se volt, hogy lerágott csontot találtam, annyira kínálja magát zenés színpadra az alapmű. Annál jobban leesett az állam, amikor kikutattam, hogy nincs mit kikutatnom Claude Prey huszonöt éve született operáján kívül. Pedig itt írónak és zeneszerzőnek egyaránt bomba lehetőség adódik. Nagy dinamikában találkoznak a műben a világok és a jellemek, nagyok és egyetemesek az érzelmek és a spekulációk, nagy és egyetemes a színlelés és az intrika, és nem kevésbé nagy és egyetemes a tanulság sem. Túl ezen: már olvasva is hallom a hangokat zsoltártól az ipari zajon, báli táncon és katonazenén át az operaparafrázisokig és a gyászmiséig, és elképzelem, hogy akkor Tolcsvay Laci miket tud majd belehallani…


Ez nem csak a romantikus szerelem és a karriervágy drámája. Nem is csak egy feltörekvő, majd (halott) felnőtté érő kamasz pikareszkje. A kérdés nem az, amit a zanzák makacsul kiemelnek, hogy: „Pap vagy katona”? Ez a történet a fent és lent drámája. A kint és bent ütközője. A hölgyszobák falához- és az égbe támasztott létrák meg az elvétett ranglétrák tragikomédiája. A „mindenki hazudik” tablója.


Ha egy levágott fej beszélni tudna…, elmondhatná, miben tévedett, milyen ballépései juttatták őt idáig, mit lát be abból az életből, amikor még a helyén volt. És beszámolhatna arról is, hogy mi várta a benne lakó szellemet a túlvilágon.


Túl egy tucatnyi musicalsikeren se gondolhatok mást, mint amikor először vettem részt ilyesmiben: Nem kell, és nem lehet mindenből zenés darabot írni. De van olyan prózai mű is, amiből muszáj, mert a lényeg ilyenkor időszerűen és időtlenül ragyoghat fel a színpadon, a befogadást jócskán előmozdíthatja a kor nyelvén előadott színjáték és zene. Nem a poros konvenció színházi idejét éljük, hanem a merészen újraszült tradícióét.

Müller Péter Sziámi

VÖRÖS ÉS FEKETE

regényes musical két részben

Stendhal nyomán színpadra alkalmazta és a dalszövegeket írta: Müller Péter Sziámi

Zene: Tolcsvay László

 

SZEREPLŐK:

Julien Sorel Wunderlich József m.v.
Fouqué, a barátja Sarkadi Kiss János
André Sorel, Julien apja Lecső Péter
Didier Sorel, Julien bátyja / De Luz (Matilde széptevője) Váncsa Gábor
Fréderic Sorel, Julien másik bátyja/ Caylus (Matilde másik széptevője) Orlik István m.v.
De Rénal, polgármester Gyuricza István
Louise, a felesége Nyári Szilvia
Florence, De Rénal lányka Márkus Csenge
Philippe, De Rénal fiú György-Horváth Zente
Gerard, De Rénal fiú Békefi Benjamin
Élisa cselédlány Érsek-Obádovics Mercédesz m.v.
Altamira gróf, spanyol menekült Szvath Tamás
Derville-né, Louise barátnője Kovács Zsuzsanna
Valenod, a szegényház igazgatója Serf Egyed
Érsek Szula László
Pap, püspöki helynök Lugosi György
XVIII. Lajos király Kósa Béla
De La Mole márki Kelemen József
De La Mole márkiné Varga Zsuzsanna
Matilde De La Mole Tenki Dalma e.h.
Norbert, a bátyja Mohácsi Norbert
De Beauvoisis lovag Tóth Géza
Ügyvéd Kalmár Tamás
Ügyész Hunyadkürti György

Valamint:

Horváth Zita, Tóth Molnár Ildikó, Fábián Zsolt

Táncosok:

Forgács Petra, Peti Sára, Sipos Gabriella, Balogh-Márton Péter,

Jakab Márk, László Ádám, Szili Péter, Turi Endre

Zenekar:

Bárány Tamás, Hornyák Balázs, Farkas János, Sárközi Norbert, Ekkert Miklós, Major András,          

Vass Noémi, Major Zoltán, Rozina Gábor, Papp Csaba, Felder Frigyes, Dörnyei Szabolcs     

Szilas Miklós, Baksa Péter, Barabás Edit, Ujláb Gábor, Kerek István           

Streicher-Szabó Dóra, Tátrai Anna, Pálma Ilona, Kocsis Dóra

 

Díszlet - Jelmez: Csík György

Tervezőasszisztens: Safranek Zita

Zenei vezető: Faragó Béla

Koreográfus: Vincze Balázs m.v.

Korrepetitor: Barabás Edit

Súgó: Csorba Mária

Ügyelő: Bors Gyula

Segédrendező: Pintér Kata - Kovács Benjámin

Világítástervező: Memlaur Imre

Rendező: Funtek Frigyes

 

Bemutató: 2015. április 17.

Dátum Bérlet Színpad
2015. 04. 15 19:00 Főpróba bérlet Nagyszínpad
2015. 04. 16 19:00 Munkácsy bérlet Nagyszínpad
2015. 04. 17 19:00 (bemutató) Csiky bérlet Nagyszínpad
2015. 04. 18 19:00 Déryné bérlet Nagyszínpad
2015. 04. 19 15:00 Berzsenyi bérlet Nagyszínpad
2015. 04. 21 19:00 Madách bérlet Nagyszínpad
2015. 04. 29 14:00 Jókai I. bérlet Nagyszínpad
2015. 04. 29 19:00 Egyetemi bérlet Nagyszínpad
2015. 04. 30 14:00 Jókai II. bérlet Nagyszínpad
2015. 04. 30 19:00 Petőfi bérlet Nagyszínpad
2015. 05. 09 19:00 Somlay bérlet Nagyszínpad
2015. 05. 12 19:00 Táncsics bérlet Nagyszínpad
2015. 05. 15 19:00 Noszlopy bérlet Nagyszínpad
2015. 05. 16 19:00 Uray bérlet Nagyszínpad
2015. 05. 20 19:00 Erkel bérlet Nagyszínpad
2015. 05. 21 19:00 Komor István bérlet Nagyszínpad
2015. 05. 22 19:00 Kiss Manyi bérlet Nagyszínpad
2015. 05. 23 19:00 Blaháné bérlet Nagyszínpad
2015. 05. 28 19:00 Katona bérlet Nagyszínpad
Tolcsvay László és Müller Péter Sziámi Kaposváron!
Vörös és fekete próba
Vendégek a Vörös és feketében
Zenekaros ülőpróba
Vörös és fekete videó
Menni - maradni
SZINtiszta kortárs - Károly Sándor Áron
Élet/Halál
Vörös és fekete a Korzóban
Vörös és fekete - premier
Vörös és fekete videó
Az utolsó létrafokon - Beszélgetés Funtek Frigyessel
Vörös és fekete CD-n
Vörös és fekete CD premier

Vörös és fekete - premier (Bati Nikoletta)


KSÁ - kiállításmegnyitó (Balogh Viktória Nara)


Vörös és fekete - főpróba (Memlaur Imre)


Vörös és fekete - zenekaros ülőpróba (Memlaur Imre)


Vörös és fekete - próba (Memlaur Imre)


Vörös és fekete - állítópróba (Memlaur Imre)


Vörös és fekete - olvasópróba (Memlaur Imre)


Tolcsvay László – Müller Péter Sziámi

VÖRÖS és FEKETE

- regényes musical –
dalszövegeket írta: Müller Péter Sziámi

 

I. felvonás
1. NYITÁNY (Fouqué) 3’14”
2. NE MERÉSZELJ HAZUDNI!  (Sorel papa és két fia) 1’26”
3. ÉN NEM LESZEK CSELÉD!  (Julien) 2’05”
4. A FELESÉGEM OKOS NŐ (De Rénal, Altamira, gyerekek) 2’18”
5. HA NEM ÉRINTHETEM (Julien, Louise) 2’57”
6. MI AZ A BARÁTSÁG?  (Fouqué) 2’40”
7. TÁNC DE RÉNALÉKNÁL (kórus) 3’18”
8. NEM TUDOM, MI ÜTÖTT BELÉM (Louise) 2’35”
9. NEM TUDOM, MI ÜTÖTT BELÉD (Derville-né) 0’43”
10. A FELSZARVAZOTT (De Rénal) 1’54”
11. JULIEN TEMPLOMI ÉNEKE (Julien, püspök, gyerekek, kórus) 2’21”
12. LÉTRADAL (Julien, Fouqué, Louise) 3’32”
13. TŰNNIE KELL!  (kórus) 1’45”
14. WATERLOO (Julien, Fouqué, kórus) 2’30”
   
II. felvonás
15. NYITÁNY 0’58”
16. MILYEN KÁR!  (Mathilde) 2’26”
17. NINCSENEK HEGYEK (Julien) 1’42”
18. MAMAN MIT SZERETETT BENNE?  (Mathilde, márkiné) 2’07”
19. EGY ÖSSZEESKÜVÉS  (Altamira, De La Mole, kórus) 2’06”
20. AZ ÜZENET (Julien) 1’44”
21. AZ A BAJA, HOGY LELKE VAN  (Fouqué) 1’44”
22. FÉNYÉVEK ÉS LÉTRAFOKOK  (Julien, Mathilde) 2’24”
23. SZOLGÁK KÓRUSA (szolgák) 2’18”
24. MINDENT JÓVÁ LEHET TENNI  (Julien, Mathilde, De La Mole, márkiné) 1’51”
25. NEVELJ KÍGYÓT!  (De La Mole) 1’50”
26. JEGYEK A FŐTÁRGYALÁSRA  (kórus) 1’48”
27. BŰNÖS VAGYOK, DE ÖNÖK IS (Julien) 2’47”
28. NÁLAD ÉR VÉGET... (FINÁLÉ)  (Julien, Fouqué, Louise, Mathilde, kórus) 4’20”

A hangfelvétel a LIPPI STÚDIÓ-ban, valamint a Kaposvári Csiky Gergely Színházban készült 2015-ben. Hangmérnök: Lippényi Gábor. Zenei rendező: Tolcsvay László

 

A dalszövegek letölthetőek PDF formátumban.

 

I. FELVONÁS


1. Nyitány


2. Ne merészelj hazudni!
Ne merészelj hazudni, te semmirekellő!
Meg ne próbáld énnekem, te semmi jóra nem jó!
Anyád, hogyha látna, újra belehalna,
Szánnivaló féreg vagy, egy ócska, legutolsó!

Ingyenélő senki! Más kenyerét enni,
Arra, persze, volna eszed, ez neked csak ennyi!
Azt hiszed, te más vagy, azt hiszed, te több vagy,
Gondom lesz, hogy egyhamar a rögeszméddel fölhagyj!

A henyélésnek véget vess!
Kiverem belőled én még ezt!
Kinevelem belőled!
Kinevelem! De bizony, ám,
Még ki is rugdosom, ha kell!

Megtanítunk móresre!
Végül rájössz, hogy
Egyszer rájössz, hogy
Majdcsak rájössz, hogy
Nem lehet életed
Álmodozva töltened!

Mióta csak megszülettünk, mást se tettünk folyvást:
Kényeztettünk téged, ám, te nem vagy érte hálás!
Családunkat megveted, élősdi a jellemed!
Azt hiszed, hogy jár neked az élelem s a szállás!
Ingyenélő, haszonleső lusta fajzat, nem vagy más!

 

3. Én nem leszek cseléd
Ez mindennél rosszabb, ez reménytelen
Én mért lennék úri cseléd?
Ez nem vihet jóra, sőt, sehova sem,
Csak megtorpan velem így a lét…

Én magasra vágyom, mert mélyről jövök,
A fuldoklók vad vágya hajt:
Elfojtott bosszú és dühös erők
Kavarni örvényt, vihart!

Én nem leszek cseléd
És mért kéne család?
Pénz kell meg hatalom
Mert mindenki csalárd!
Az alantas szerepből
Legyen már elég
Pénz kell meg hatalom
Én nem leszek cseléd!

A célom csak annyi, hogy feljebb legyek,
És visz arra pár féle út.
Előttem hágcsók és pompás hegyek,
S a lábam majd felhőkbe jut.

Én nem leszek cseléd
És mért kéne család?
Pénz kell meg hatalom
Mert mindenki csalárd!
Az alantas szerepből
Legyen már elég
Pénz kell meg hatalom
Én nem leszek cseléd!

Nem bánthat senki, mert császár leszek
A harcot csak szemlélnem kell.
Oszthatok kegyet vagy kegyetlenkedek
Akkor már akárkivel!

Én nem leszek cseléd
És nem kell a család
Pénz kell meg hatalom
Mért adnám alább?
A meghunyászkodásból
Bőven volt elég
A jussomat akarom
Én mért lennék cseléd?
Pénz kell meg hatalom,    
Én nem leszek cseléd!

 

4. A feleségem okos nő
A feleségem okos nő!
Elkelt a házban egy nevelő
Olyan, aki jártas a latinban,
S aki kéznél van, bármi van…
Hiába, nálunk az ész Louise...
Ő mindent végbe visz,
Amiben hisz,
Bármit végbe visz!

A nevelő úrtól
Jobb lett a ház
Öröm, hogy itt van
És ő vigyáz a gyerekekre
Máris mindnek jobb a kedve

Roppant módon kedvelik őt,
S a tudásuk érezhetően nőtt,
Én hancúrozni már vén vagyok,
Így arra is ő hivatott…

A nevelő úrtól
Jobb lett a ház
Öröm, hogy itt van
És ő vigyáz a gyerekekre

A nevelő úrtól
Jobb lett a ház
Öröm, hogy itt van
És ő vigyáz a gyerekekre
Máris mindnek jobb a kedve

A pajtásuk és mesterük
Rendkívül jól bánik velük
De miért is ne szeretnék,
Amikor ő is gyerek még?

A nevelő úrtól
Jobb lett a ház
Öröm, hogy itt van
És ő vigyáz a gyerekekre

A nevelő úrtól
Jobb lett a ház
Öröm, hogy itt van
Egy ifjú társ a gyerekeknek
Máris mind milyen jólneveltek!

 

5. Ha nem érinthetem
Én biztos belépusztulok
Ha nem érinthetem!
Csak a vágy őrjöng bennem.
Hová lett az óvatosság hirtelen?
Hol az egészséges félelem?

Ha néha egymagam vagyok
A rejtekhelyemen,
A sziklabarlang ölén is
Folyton-folyvást magam mellé képzelem.
Elment az ép eszem…

Úgy érzem, közös a lelkünk,
Úgy érzem, egymásra leltünk!
Kell, hogy érezze ő is,
S énhozzám kívánkozzék!
Kísértés kerülget éjjel,
Sejtem, hogy nagy bukást érlel,
Mégiscsak őrá kell vágynom,
Bármivel sújt majd az ég!

A földhözragadt élettel
Nem boldog, tudom!
A szemében a sóvárgás,
A költészet, s a szívbe rejtett fájdalom,
De én majd megvigasztalom!

Úgy érzem, közös a lelkünk
Úgy érzem, egymásra leltünk!
Kell, hogy érezze ő is,
S énhozzám kívánkozzék!

Kísértés kerülget éjjel,
Sejtem, hogy nagy bukást érlel,
Mégiscsak őrá kell vágynom,
Bármivel sújt majd az ég!
Kell, hogy érezze ő is!
Kell, hogy jöjjön hozzám!
Kell, hogy vágyjék a végtelen távlatra,
S érezze, kívánom őt!
Kívánom őt!

 

6. Mi az a barátság?
Mi az a barátság? – rejtélyes vonzalom
Aminek nincs oka, de még is jó nagyon.
Amikor azt hiszed, már minden elveszett,
Jön a barátod, kézen fog, átvezet.

Ha van egy barátod, lehet, hogy menni fog
Mi az a barátság? – közös és nagy titok,
Érdek nélküli, őszinte érzelem.
Mi az a barátság? – nem tudja senki sem!

A szerelmet mindenki ismeri,
Valami őrület, valami isteni!
Na, de a barátság annál is többet ér,
Ha van egy barátod, kárpótol mindenért.

Igen, a barátság mindennél fontosabb.
Ki a te barátod? - az, aki elfogad.
Amikor azt hiszed, nem kellesz senkinek,
Szomorú életed a barátod menti meg.

Az apád hozzád bármilyen lehet,
A barátodat te választod meg!
Mi az a barátság? - nagy dolog, azt hiszem.
Mi az a barátság? – nem tudja senki sem!

Pedig a barátság mindennél fontosabb.
Ki a te barátod? - az, aki elfogad.
Amikor úgy érzed, hogy minden elveszett,
Zavaros életed a barátod érti meg,
Bizony, az életed csak a barátod menti meg.

 

7. Tánc De Rénaléknál
Micsoda fényes este, mennyi úri dáma!
Aki a társaságban számít, egybe gyűlt.
Micsoda nagy szerencse éri azt, ki máma
Itt e finom báli nép közé vegyült!

Táncolj és udvarolj,
Úgy jutsz végül célba!
Bók kell meg bájcsevej,
Ártalmatlan téma.

Ugye, ha bírsz a kellő pillanatra várni,
Tán elnyered a jótevőd kegyét,
Ezen a fényes esten még megeshet bármi,
Lehet a sorsod itt dől el ma este épp!

Táncolj és udvarolj,
Úgy jutsz végül célba!
Bók kell meg bájcsevej,
Ártalmatlan tréfa.

Ön elkényeztet engem,

Ön szimplán őrjítő!

Mily otrombán tör célra
E rozzant széptevő…

Te elutasítasz engem,
Ez több mint meglepő…
Majd megbánod még egyszer!

Hallgass, te balga nő!
Én krisztust látom mindig,
Ki értünk szenvedett,
És nem téríthet tőle
Se pénz, se élvezet.

Nevelő úr, tán valami derűs éneket is tanultak mára a kicsinyek?

Összedőlt a Bastille,
Súlyos itt a kár!
Búskomor a hóhér,
Munka nélkül áll.

Mért panaszkodsz, hóhér?                        
Hisz nincs nagy baj,
Majd a tyúkokat nyakazod
A bárdoddal!

Összedőlt a Bastille,
Súlyos itt a kár!
Búskomor a hóhér,
Munka nélkül áll.
Mért panaszkodsz, hóhér?                        
Hisz nincs nagy baj,
Majd a tyúkokat nyakazod
A bárdoddal!

Táncolj és udvarolj,
Úgy jutsz végül célba!
Bók kell meg bájcsevej,
Ártalmatlan tréfa.

Mily hazug vagy, mily álszent,
Tán vak is lehetnék,
De átlátok e játszmán,
S majd megbánod te még!
Megbánod te még!

 

8. Nem tudom, mi ütött belém
Nem tudom, mi ütött belém.
Mért kéne nekem egy regény?
Nem kívántam nagy románcot
Még soha én.

Szerelmem sose volt talán,
Nekem a szerelem talány!
Helyette várt egy jó férj
S a gyermekeim.

Férjuram tisztelem,
A család a mindenem,
S a gondoskodás állt
A vágyak helyén.

Nem tudom, mi ütött belém.
Démonok nyúlkálnak felém!
S nem tudtam azt, hogy
Bennem is van démon…

Zaklatott az életem,
Mert minden felborult,
Önmagammal küzdök itt,
Mint egy tébolyult!
Hálateltnek kéne lennem,
Megvan mindenem…
Elveszíthetem,
Édes istenem!
Oda a paradicsom!
Mi ez a forradalom?
Könyörgöm, add vissza
Hamar a nyugalmam,
Hisz én ezt nem akarom!

Lesnek az irigyeink,
Helyünkre kacsingat mind,
Egy polgármesterné, az éljen
Szabály szerint!
Nem tudom, mi ütött belém.
Nem tudom, hogy legyek kemény.
Elsodort egy lányregény
Az életem delén…
Rettentő vívódást okoz,
Angyalként kísért a gonosz!
Nem tudom, hogy mit tegyek,
S hogy merre a fény?
Nem tudom, mi ütött belém,
Nem vezet csillag, se remény,
Nem bírok több éjszakát így én!
Nem tudom, mi ütött belém.
Nem tudom, mi ütött belém!

 

9.  Nem tudom, mi ütött beléd
Egyszóval, megőrültél…

Nem tudom, mi ütött beléd,
Az eszedet merre hagytad el,
Nem vagy egy bugyuta cseléd,
A te neved többet érdemel!
Micsoda gyerekes dolog,
Ez csakugyan beteges állapot!
Mért vagy izgatott,
Mint egy rossz kokott?!
Ekkora gyalázatot!
Mi az, mi elcsábított?
Te teljesen megvesztél,
Vesztettél, elvesztél,
Ó, te sültbolond!
Lesnek az irigyeid!
Helyedre kacsingat mind!
Egy polgármesterné, az éljen
Törvény szerint!

 

10. A felszarvazott
Uram, ne hagyd, hogy megtébolyuljak,
Segíts, hogy tisztán lássak!
Ne engedj utat a gunyoros szóknak,
Ne tégy meg céltáblának!
Add, hogy múljon a szégyen, s e rémálom!
Tedd, hogy ez a nő mondja az igazat!
Derüljön ki, hogy csak irigyek rágalma,  
Leplezd le gazságukat!
Mondják, hogy mindenki mindenkivel,
De miért, hogy épp ő meg ő?!
Add, hogy ne legyek felszarvazott,
Kifosztott, rászedhető!

Én megtettem mindent, hogy boldog legyen,
Ne lásson nélkülözést,
Etettem, ruháztam, s gyakorta illettem
A hálóruháján a rést…

Lehet, hogy mindez pocsékba ment?
Azt hittem róla, hogy valódi szent,
De mi van, ha közben hazug meg céda?
Mi van, ha könnyű préda?

Add, hogy ne legyek felszarvazott!
Add, hogy ne legyek felszarvazott,
Ó, istenem, végem van!

Összedől minden, mit alkottam én,
Szakadék nyílik a házam helyén!
Add, hogy ne legyek felszarvazott!

 

11. Julien templomi éneke
Nincs a világon más hatalom
Csak az oltalmazónak hatalma
Ő bármely lelket a földre taszít
Vagy a mennybe emel, ha akarja!

Nincs a világon más hatalom

Nincs a világon más hatalom

Csak az oltalmazónak hatalma

Az oltalmazó! Csak az oltalmazó!

Ő bármely lelket a földre taszít

Vagy a mennybe emel, ha akarja!

Szeresd felebarátodat, mert az tenmagad vagy!

Szeresd felebarátodat, mert az tenmagad vagy!

Soha ne tégy vele olyat, amit nem kívánsz

Tenmagadnak!

Egyet szólok: ügyelj, testvér,
Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!

Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!

 

12. Létradal
Hát, barát az ilyen?
Szerintem, nemigen,
Ha megtagad most tőlem
Egy hitvány fadarabot

Barát az ilyen?
Én nem nagyon hiszem,
Meghalok bizonnyal
Ha egy létrát nem kapok.

Hát, értsd meg, Fouqué,
Itt omlok semmivé,
A létrádat kértem, nem bölcs tanácsot!
Mondd, mért vagy vészmadár?
Csak azt adod, mi jár,
Én csókolni vágyom,
Csakis őt kell most látnom!
A lajtorjád add már,
S ne prédikálj!

Ő, szegény,
Kockára tett
Egy biztonságos életet
Az én szerelmemért!
S, hogy akkor én, mint gyáva kisnyúl,
Ennyit se merjek!
Pár fok csupán a boldogságig még!
Szánalmas lennék,
Ha szó nélkül elszöknék!

Hát barát az ilyen?
Most mondd meg, Julien,
Mért kérsz tőlem olyat, ami
Tiszta őrültség?

Hát, barát az ilyen?
Én az ő helyiben
Gondolkodnék, és ilyesmit
Soha nem kérnék.

Egy létrát buktam én
De buktam többet is,
Oly hiány ez, mely csüggedt,
Örökös csődbe visz

Egy létrát buktam el,
S egy jóbarátot még,
Ki elvitte a létrámat,
De nem ez , de nem ez a veszteség!
De nem ez a veszteség…

 

13. Tűnnie kell
Tűnnie kell innen!
Tűnnie kell innen!
Tűnnie kell innen!
Tűnnie kell innen!

Bűnös vére mossa le
A város szégyenét!
El kell tűnni annak, aki
Az erkölcs ellen vét!
Lebukott, meg kell halnia,
Vagy legalább Párizsig szaladnia! Kapd el!
Kapd el!

Tűnnie kell innen! Mennie kell innen!
Tűnnie kell innen! Futnia kell innen!
Oktassuk csak móresre,
Ha eddig nem tanult!
Nincsen kétség, nagy bűnös,
Hisz nem jó ágyba bújt!
Lebukott, meg kell halnia,
Vagy legalább Párizsig szaladnia! Kapd el!
Kapd el!

Mennie kell! Tűnnie kell!
Mennie kell! Tűnnie kell!
Mennie kell! Tűnnie kell!
Mennie kell! Tűnnie kell!

Tűnnie kell innen! Tűnnie kell innen!
Tűnnie kell innen!
Tűnnie kell! Tűnnie kell!
Mennie kell! Mennie kell!
Tűnnie kell! Tűnnie kell!
Mennie kell! Mennie kell!
Mennie kell innen!

 

14. Waterloo
A kérdés már nem az,
Hogy katona vagy pap,
Inkább az, hogy
Élve-e vagy halva

Azt hittem, hogy tudom,
Mi az ambícióm,
De töprenghetek most
Újból rajta.

Hogy vörösre vagy feketére
Teszek, az itt mindegy,
Egy darabig a nulla jön ki úgyis csak
A játék immár arról szól,
Hogy élve-e vagy halva
Nem pedig, hogy
Katona vagy pap.

Ha minden másnál fontosabb
Egy asszony illata
Nem lesz abból karrier
Csak súlyos galiba

A siker zűrös és a rizikó óriás
Így nem jut nekem más/így nem jut neked más
Csak szégyenletes győzelem
S a megfutamodás!

Napóleonnak Waterloo
S a nagy orosz hideg
Még megjárta, de a végén
A szerelem ölte meg,
A különbség csak annyi,
Hogy császár lett előbb,
És teljességgel mindegy
Hogy a végén még egy nőt,
Kis kamaszlányt is meghódított,
Megbocsátható,
Hisz előbb lett ő császár
És világhódító.

Ha minden másnál fontosabb
Egy nőcske illata
Nem lesz abból karrier
Csak sorstragédia

Hogy vörösre vagy feketére
Teszek, az itt mindegy,
Egy darabig a nulla jön ki úgyis csak
A játék immár arról szól,
Hogy élve-e vagy halva
Nem pedig, hogy
Katona vagy pap.

 

II. FELVONÁS


15. Nyitány


16. Milyen kár!
Azt sem tudom, mért üres az életem,
Mért nem vagyok jól.
Udvarlás, az bőven jut nekem,
De az is csak lehangol!
Dögunalom!
Ágynyugalom!
Söpörjön már el egy forradalom
Minél hamarabb!

Ha összegyűlik este
Az úri báli töltelék
Úgy érzem, hogy folyton-folyvást
Ásítozni kell,
Mert tudni lehet előre,
Hogy melyik mit fog mondani,
Megőrülök, úgy érzem, hogy
Nem viselem el!

 „Micsoda kellemes,
Divatos este ez,
Tafota, tüll, s a drága parfüm
Együtt lengedez!
És maga egy igazi dáma,
Már azt kell mondjam… szép!
Engedjen picikét közelebb magához,
Valamiképp!”

Fúj! Ha összegyűlik este
Az úri báli töltelék
Úgy érzem, hogy folyton-folyvást
Alakoskodni kell,
Úgy csinálni, mintha bárki,
Érdekelne cseppet is,
Megőrülök, úgy érzem, hogy
Nem viselem el!

Berzenkedik minden egyes porcikám
Az egész olyan torz!
Ez az ifjú szörnyen alacsony sorból származik,
És talán pont ezért vonz.
Zavarba ejt, bátor nagyon,
Lehet, hogy ő maga
A forradalom élő szelleme…
Nem gondoltam volna,
Hogy ilyen ember létezik,
Milyen kár, hogy származása alantas nagyon,
Bár éppen attól érdekes,
Hogy nincs mögötte semmi
Se rokonok, se ősi múlt, se jelentős vagyon
Nem gondoltam volna,
Hogy ilyen ember létezik,
Milyen kár, hogy származásom fölébe emel,
Bár éppen azért becsülöm,
Mert nincs mögötte támasz
S mily önérzetes mégis ez a Julien Sorel!
Képtelenség! Csak álmodozom,
Lehet, hogy közben ő megvet és semminek néz,
Vagy titkon imád…
Julien…! Csak tudnám, hogy ő minek lát!

 

17. Nincsenek hegyek
Már nem biztos, hogy jól tettem,
Hogy nem hallgattam rád
Úgy érzem, kár volt fölvernem
Az országút porát

Itt csábítóak a távlatok
És többet ér az ész,
De félek, hogyha nem hazudsz
Úgy semmire sem mész

Itt nincsenek hegyek
Itt messzebb van az ég
Csak fényes házak, nyüzsgő utcák,
Cifra csőcselék
Itt nem tudod ki vagy,
Mert nem vagy senki sem
Csak bolyongasz a vágyak s eszmék
Útvesztőiben

Már nem biztos, hogy jól tettem
Hogy nem hallgattam rád
És nem maradtam melletted (fouqué!)
Te hűséges barát…

 

18. Maman mit szeretett benne?
Maman, milyen volt a papus régen?
Maman, szerette-e őt?
Mondja el, mi volt, amit látott benne
Jót és szerethetőt!

Más volt minden akkor még,
A szülői akarat szólt,
Belenyugodtunk, beletörődtünk,
Az egész egy lutri volt.

A szerelem nem lehetett szempont,
Szerencse, hogy atyád jó ember
Okos volt és nagyvonalú mindig,
És törődött a lelkemmel

Pedig akkor még a boldogság
Nem volt kötelező,
A romantikának jobban kedvez
A mostani idő!

De mi van, ha én mindegyikkel
Közömbös vagyok
Izgalomhoz hasonlót sem érzek?
Halálosan untatnak az
Üres mamlaszok,
És apácának állnék inkább, tényleg!

Úgy kell lennie, hogy férjhez mész,
Sok kis De La Mole-t szülsz!
Válassz közülük egyet, s tán
Később fellobban a tűz.
Így kívánja az érdekünk,
Hát férjhez mész és szülsz!
Húzz egy lapot, s hajót húztál,
Később megjön a tűz… talán…

Ugye, akkor még a boldogság
Nem volt kötelező,
A romantikának jobban kedvez
A mostani idő!

 

19. Egy összeesküvés
Egy összeesküvés csak
Pontosan mehet
Az alapja időzítés
És emberismeret,

Csak semmi indulat
Csak semmi kapkodás
Egy megtervezett puccs, akár egy
Jó műalkotás

A népet fel kell rázni
A használat előtt,
És erre vagyunk hivatva,
Mi, összeesküvők!

A népet fel kell rázni
A használat előtt,
És erre vagyunk hivatva,
Mi, összeesküvők!

De ki az a mi?!
Ne játssza a kretént!
Dehogyis játssza.
Őrizzük meg az ügyhöz illő méltóságunkat!
Mi vagyunk az a mi. Az egyház és a főurak.
Ebben a sorrendben!

Evidenszia!

A népet fel kell rázni
A használat előtt,
És erre vagyunk hivatva
Mi, összeesküvők!
A népet fel kell rázni
A használat előtt,
És erre vagyunk elszánva
Mi, összeesküvők!
A nemzet sorsa
A kezeink közt van,
Lépni kell, még
Akkor is, ha
Nagy ez a feladat s hálátlan!
Ra-ta-ta-tam!
Ra-ta-ta-tam!
Az, ami van,
Tarthatatlan!

A népet fel kell rázni
A használat előtt,
És erre vagyunk hivatva
Mi, összeesküvők!
A népet fel kell rázni
A használat előtt,
És erre vagyunk elszánva
Mi, összeesküvők!
Titkos jótevők!
Bátor megmentők!
Támaszkodhat ránk!
Franciaország!

 

20. Az üzenet
Az üzenet így szól tehát:
A herceg küldjön nagy hadat
Mert most van itt a pillanat
A sorfordító pillanat,…
Az úri osztály összefog
Az egyházzal, és győzni fog,
Ha megsegíti kinti haddal
Jó időben ön.
…ha nem segít, úgy attól lehet
Tartanunk, hogy pár hónap, és
Franciaországban
Nem marad kő kövön!

A nép elégedetlen szörnyen,
S meglehet, hogy igen könnyen
Maguk mellé állítják
A liberálisok,
De győzhetünk, ha szószékekről
Mellénk szólítja a papság,
Ámde az ön hada nélkül
Esélyünk nem sok.
Ha összefog a főúr s jónép,
S hozzá kinti hadsereg,
Országunkat immár csupán
Az mentheti meg.
Küldjön tehát jó nagy hadat,
Mert most van itt a pillanat!

Ha összefog a főúr s jónép,
S hozzá kinti hadsereg,
Országunkat immár csupán
Az mentheti meg.
Küldjön tehát jó nagy hadat,
Mert most van itt a pillanat!
Mert most van itt az alkalom,
A ritka pillanat.

 

21. Az a baja, hogy lelke van
Két szenvedély vetekszik benne…

Az a baja, hogy lelke van.
Ezt így nem lehet
Vagy a jeges számítás
Vagy a lelkiismeret

Egy vevő mesélt egyszer
Egy brit tragédiát
A barátom egy Shakespeare-hős:
Egy III. Richard
Elhatározta Julien is,
Hogy gazember leszen
De hiányzik a púpja hozzá,
S elbukhat ezen

Mert nem eléggé gátlástalan
S nem elég gonosz
Az a baja, hogy lelke van,
S ez dilemmát okoz.

Az a baja, hogy szertelen         
S folyton álmodik                      
Csapong a vágya szüntelen
Az újabb mámorig
Hol hősszerelmes ifjú
Hol álnok törtető
Napóleon tegnap, s mára
Casanova ő

Hódító volna Julien is,
Csak lenne méltó cél,
De dicsőséget nem szerezhet,
Hiába remél

Mert nem eléggé gátlástalan
S nem elég gonosz
Az a baja, hogy kétlelkű,
És félek, hogy ez balsorsot okoz.

 

22. Fényévek és létrafokok
Én erre még nem vagyok érett
Én ma még egy senki vagyok
Fényévek választanak öntől el
De minimum létrafokok

Ezt előbb is tudhatta volna
És jó volna beérnie!
Ha vállalom magát, kis vidéki senkit,
Majd megjön az önérzete!
És talán úgy mellettem
Juthat még magasba ön!

Ha életben hagynak, talán,
De erre nem látok semmi esélyt,
Ki a pórnépből jön,
És egy főúr lányát felcsinálja, halnia kell!

De valahogy majdcsak lesz,
Hisz valahogy mindig volt
Csak átmenet, hogy nem vagyok
Se eleven, se holt…

Valahogy majdcsak lesz,
Hisz valahogy mindig volt,
Majd meglátjuk,
Hogy hogy érinti mindez végül
Marquis De La Mole-t…
…majd meglátjuk, mit szól atyám.

 

23. Szolgák kórusa
A teríték pompás,
A menüsor gondos,
A fényűző étek
S a jó bor a fontos!
A villa balra,
Jobbra a kés,
A halkés meg föntre,
És kancsókba töltve
Hozzuk a bordeaux-it,
Így lesz ma méltó itt,
Így lesz csak méltó
A nagy ünneplés!

A kegyelmes márkiné
Születése napját
Csillogás övezze
S varázsos illatok,
Sültkappan, főtt marha,
Tokhal és languszta,
Céklával párolva
Borjúmáj, káposzta,
Oly guszta minden,
Minden ma itt!

Ünnep lesz!
Így kell ezt!
Mindent jól
Elrendezz!
Igyekezz, ki ne hűljön!
Szaporán, le ne ejtsd!

Ide még, ki ne fogyjon!
Hol van a sonkatekercs?
Hol a torma meg a mustár?
Középre a hústál!
S majd kéjesen dúskál
Az ízekben a gazdánk,
Bár reméljük, hogy a végén
Pár falatot hagy ránk,
Ránk is hagy pár falatot
Az ünneplő társaság,
Főúri társaság…

A kegyelmes márkiné
Születése napját
Csillogás övezze
S varázsos illatok,
Sültkappan, főtt marha
Tokhal és languszta,
Céklával párolva
Borjúmáj, káposzta,
Oly guszta minden,
Minden ma itt!

Ünnep lesz!
Így kell ezt!
Mindent jól
Elrendezz!
A teríték pompás,
A menüsor gondos,
A fényűző étek
S a jó bor a fontos!

Úgy tűnik, immár
Minden megvan,      
A külcsín és belbecs
Szép összhangban,
Bőségesen,
Ízlésesen, glédában áll már!

 

24. Mindent jóvá lehet tenni
Mindent jóvá lehet tenni
Elrendez mindent a pénz meg az ész
Mindent jóvá lehet tenni
Mielőtt tönkre mész bele

A lényeg, hogy találj ki bármit
A lényeg, hogy lebukni sosem szabad
Pénz beszél, látszat számít
A kutya meg mindegy, mért ugat, ugye?!

Ha a bulvársajtó ránk harap,
Elsöpör a népharag hamar!

Mit kell most tenni,
És kit kell megkenni?

Önnek immár semmit se,
Azzal kell, hogy enyhítse a bajt!

Értettem, akkor itt a
Részemről ennyi.

Ha botrány nincs, rosszlány sincs,
Maman, ugye, ilyen egyszerű?

Ha ezt most megússzuk,
Hálás leszek s hű!

Azt a szót, hogy „hálás”, nekem ki ne ejtse többet,
Elég volt egy hálás, maga jött-ment!

Nem szabad
Hagyni, hogy
Házunknak
Hírnevén
Folt legyen,
Mégse kizárt!

Maradjon
Titokban,
De hogyha
Kirobban,
Haljunk meg
Hárman inkább!

Ugyan, gyerekek!
Mindent jóvá lehet tenni
Elrendez mindent a pénz meg az ész
Mindent jóvá lehet tenni
Mielőtt tönkre mész bele
A lényeg, hogy találj ki bármit

A lényeg, hogy lebukni sosem szabad
A pénz beszél, a látszat számít
A kutya meg mindegy, mit ugat,
Egészen mindegy, mit ugat, hidd el!

 

25. Nevelj kígyót
Nevelj kígyót a kebleden!
Melengesd csak, hogy megmarjon végül
Nevelj kígyót, hogy nagy legyen
De nehogy majd megismerd ellenségül…
Húzd ki inkább a méregfogát,
Ne tudjon ártani neked se másnak
Nevelj kígyót, s ha túl nagyra nő
Vesd oda őt a pusztulásnak
Egy álnok, egy ilyen semmirekellő
A plebejus vért sosem tagadja meg
Vissza kell lökni újból a porba,
Hogy tiporja szét, aki arra megy!
Eszébe jusson, a helye hogy hol van
Ha feledné, honnan kúszott ide fel
Hadd csússzon újra az alantas porban
Együtt a sok hitvány senkivel
Sok kétszínű hitvány senkivel!
Egy álnok, egy ilyen semmirekellő
A plebejus vért sosem tagadja meg
Vissza kell lökni újból a porba,
Hogy tiporja szét, aki arra megy!
Tiporja szét!

 

26. Jegyek a tárgyalásra
A főtárgyalásra jegyek még kaphatók!

Az esküdtek mire esküdtek?
Vajon az erkölcsök mindenek felett?
Vagy megszánják végül a magasba vágyó
Könnyelmű fiút, Julien Sorelt?

Meghatják őket az asszonyi könnyek
Vagy győz bennük büszke osztálytudat?
Pénzért ítélnek vagy előítélet
Mozgatja ott majd mindnyájukat?
Érzi-e benne is bárki a jót
Az emberi sorsra érdemest,
Vagy gyűlölet vakítja akkor már
Az összes polgárt s köznemest?

Félnek-e majd, mert nem tudják,
Hogy ki jöhet másnap sorra?
Támad-e kétely vagy hullhat e szép fej a porba?

Az esküdtek mire esküdtek?
Vajon az erkölcsök mindenek felett?
Vagy megszánják végül a magasba vágyó
Könnyelmű fiút, Julien Sorelt?
Meghatják őket az asszonyi könnyek
Vagy győz bennük büszke osztálytudat?
Pénzért ítélnek vagy előítélet
Mozgatja ott majd mindnyájukat?
Érzi-e benne is bárki a jót
Az emberi sorsra érdemest,
Vagy gyűlölet vakítja akkor már
Az összes polgárt s köznemest?

Félnek-e majd, mert nem tudják,
Hogy ki jöhet másnap sorra?
Támad-e kétely vagy hullhat e szép fej a porba?

A főtárgyalásra
Korlátozott számban
Jegyek még kaphatók!

 

27. Bűnös vagyok, de Önök is
És bocsánat, ha nem szólítom Önöket most úgy,
Hogy „mélyen tisztelt esküdt uraim”
De tiszteletet hazudnom már minek is kéne
Az életemnek végső romjain?

Láttam néhány tisztelhető hölgyet, node nő,
Az, ugyebár, ma esküdt nem lehet,
És magamfajta közrendű se ülhet köztük itt,
Hisz rang számít, nem lelkiismeret.

E teremben nincs se paraszt, se ácsinas se pék,
Csak polgárok s a hölgyek, rang szerint,  
S bár sajnálnak, mert felkavarta őket a bulvár,
De a halálomat kívánják ma mind!

Nem igaz! Kegyelmet!

Azt szeretnék a lelkük mélyén,
Hogy pusztuljak, tűnjek el,
Ha a magamfajta felemelkedik,
Az veszélyes, hát vesznie kell!
Féltik a helyüket, a hasznukat tőlünk,
Irigyek és gonoszak a bírák,
Őrzik és védik a hatalmukat
Azok, kik a törvényeket írják!

Megismétlem újra hát, hogy bűnös vagyok
Az alantas bosszú vezetett
Az életére törtem, pedig jó volt hozzám,
És szeretett a holt anyám helyett…

Nem vezérelt más, csakis az elvakult harag,
Istentelen, nagy bűnös vagyok,
És remélem, ma igazságos halált mérnek rám,
Bár önök itt mind igaztalanok…

 

28. Nálad ér véget – finálé
Ha a levágott fejem mesélni tudna
Elmondhatná, mit tudtam meg még
De vannak igék, miket múlt időben
Ragozni teljes lehetetlenség

Mert olyan van, persze, hogy le fogják vágni
És van olyan is, hogy most vágják le épp
De kimondani, hogy le van már vágva
Levágott fejjel lehetetlenség

Bár igazából persze, nem úgy van mégse
Hisz hallják, hogy éppen most mesélem el
Hogy mit tapasztal az életen túl
Egy nem is oly régen levágott fej.

Nos, itt van minden, mert nincs itt semmi,
Ami béklyót kötne a vágyaimra
Mert nincsenek már vágyaim többé,
Nincs, ami a földre visszahívna

Hát isten veled édes barátom,
Tudod, hogy mindig hiányozni fogsz
Egészen addig, míg nem lesz egy létra
Olyan, ami minket megint összehoz

Addig is ott (itt) lesz a sok fontos emlék
S ha felhangzik egy dal, az is egybetart
Barátok voltunk, és nem lesz az másképp
Se fent se lent ezután se majd

Játék volt neki az élet, és hiába
Játékszert látott csak énbennem ő,
Fájdalmas lélekkel vágyódom utána,
S biztos, hogy nem jön már következő

Csak neked mondom, ne sokan tudják
Jobb, így, hogy hívekkel zsúfolt az ég,
Jó ez a távlatos dimenzió,
De van olyan nő, kiért visszamennék

Egy ember elment, könyörülj rajta
Ő se volt rosszabb, mint akárki más
Játéka volt csak ő is a sorsnak és
Nincs köztünk egy se, ki nem hibás

Urunk, könyörülj bűnös lelkén!
Könyörülj! Könyörülj! Trónodhoz engedd!
Urunk, könyörülj, könyörülj rajta,
Hadd jusson könnyű végtelenhez!
Vétkezett, szenvedett, bűnhődött érte,
Vedd hát magadhoz e szegény fiút,
Hiába tévelygünk, magasba vágyunk, és
Nálad ér véget az emberi út.

Egy ember elment, könyörülj rajta
Ő se volt rosszabb, mint akárki más
Játéka volt csak ő is a sorsnak és
Nincs köztünk egy se, ki nem hibás

Urunk, könyörülj bűnös lelkén!
Könyörülj! Könyörülj! Trónodhoz engedd!
Urunk, könyörülj, könyörülj rajta,
Hadd jusson könnyű végtelenhez!

Vétkezett, szenvedett, bűnhődött érte
Vedd hát magadhoz e szegény fiút
Esendők vagyunk mind, magasba vágyunk, és
Nálad ér véget az emberi út.
Urunk, könyörülj bűnös lelkén!
Könyörülj! Könyörülj! Trónodhoz engedd!
Urunk, könyörülj, könyörülj rajta,
Hadd jusson könnyű végtelenhez!
Vétkezett, szenvedett, bűnhődött érte
Vedd hát magadhoz e szegény fiút
Hiába tévelygünk, magasba vágyunk, és
Nálad ér véget az emberi út.
Urunk, könyörülj bűnös lelkén!
Könyörülj! Könyörülj! Trónodhoz engedd!
Urunk, könyörülj, könyörülj rajta,
Hadd jusson könnyű végtelenhez!
Vétkezett, szenvedett, bűnhődött érte
Vedd hát magadhoz e szegény fiút
Hiába tévelygünk, magasba vágyunk, és
Nálad ér véget az emberi út.
Nálad ér véget az út!

Műsor
Facebook
Instagram
Hírlevél