Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

Háy János: A halottember

2010 karácsonyán egy fájdalmasan szép szöveget kaptunk Kapával Háy Jánostól, úgymond a „fa alá”. Egy férfi monológja, címe: Nehéz.

Most itt az új szöveg, egy nő monológja, címe: A halottember.

Móricz-novellákat idéző, brutalitást és szépséget vegyítő, a hétköznapokból a legenda irányába elemelkedő, egyszerű és sűrű történet. Ballada, zeneiség, tömörség, várakozás, barbár cselekvés, emlékek és álmok találkozása – ezek a kulcsszavak.

Azt remélem, igazi csapatmunkával sikerül egy olyan előadást létrehozni, amiben bűn és ártatlanság, vágy és realitás, képzelet és valóság gyönyörű ötvözetében, születés és halál közös pillanatában múlt-jelen-jövő végtelen láncolata ragyog fel.

Bérczes László

A kritikai visszhangból

„…Balladai asszony, regényhős, egyszerű falusi történetmondó, aki e hármasságban megszületik? Mészáros Sára nagyszerű színpadi jelenség, a személyesben a konkrét személyességnél sokkal többet, összetettebbet sugárzó-árnyaló formátum, aki ámulni, mosolyogni, felindulni, ítélni egyaránt képes a végbementeken, a következményeken és visszhangokon, test és lélek megpróbáltatásain, kísértésein. A várható jövő még árvább árvaságán…

Mucsi Zoltánnak alig három jelenés, számszerűen kevés perc jut. Ahogy árnyékból a fénybe lép a vékony, szíjas, rovásírás-arcú férfi, ahogy rója körét, ahogy még udvarolva későbbi felesége mellé telepszik a hintára, vagy elálldogál hosszú katonakabátjában, hiánytalanul fedi, amit róla Annus mond: hatalmas ember, mindene hatalmas, csak hát nem katonának született, nem harcolónak. Az alakot – noha voltaképp mindháromszor látomás – Mucsinak sikerül valóssá elvonnia, élet és halál köre közé, a megnémult költészet sávjára helyeznie. Rajtakaphatatlan színészi mestermunka…

Háy János írásának képzettársító ismétlései, struktúra- és stílusteremtő repetitív nagyszerkezetei, motívum-átvételei (köztük az imént sejtetett, távoli Németh László-áthallás, másutt a Móricz Zsigmond-i hang foszlányai) talán kérnének még egy-egy igazító írói beavatkozást. A szépséghibák nemigen befolyásolják az egész szépségét. E mű szép, mint a korom…

Bérczes László valamennyi rendezői megoldása az éjszaka kupoláját boltozza, a bezártság, körülvettség láthatatlan falait építi az éles fényekkel kiemelt hősnő fölé és köré…” (Tarján Tamás – revizoronline.hu)

„… Bérczes László a két évvel ezelőtti Ördögkatlan Fesztivál egyik beszélgetésén azt mondta, olyan ritka ma már a világban, hogy van valami, ami valódi, ami igaz. Azt gondolom, hogy A halottember a Szkénében az. Az ókori görög drámákat idéző kórus, a darabot kísérő zene, Mészáros Sára iszonyú tehetsége és elemi jelenléte, Mucsi Zoltán finomsága és érzelmessége az utóbbi idők legnagyobb színházi élményét jelentették számomra…” (Hódos Hajnalka – nlcafé)

„… Van valami lelki nehézség abban, hogy másfél órára összezárnak bennünket a történet tolmácsával, ennek pedig egészen egyszerű oka van: a színésznő képes olyan hangon, nyelven és közvetlenül beszélni hozzánk, hogy eszünkbe juttatja saját szőnyeg alá söpört érzelmeinket, kiélesíti fájdalmas emlékeinket, és ezáltal tükröt tart…” (Színházhatás)

„… Mészáros Sára – ha eddig nem derült volna ki – bitang jó színésznő, nem is akar vele senki versenyre kelni. A három gyászruhába öltözött színész – Grisnik Petra, Molnár Gusztáv, Kovács Krisztián – jelenléte funkcionális, a színpad bal oldalán látnak el cselekmény-kiegészítő feladatokat. Kórusként énekelnek, gyerekeket, falusiakat jelenítenek meg rövid pillanatokra, mindig visszahúzódva a háttérbe és újra átengedve a terepet az emlékezőnek. Rozs Tamás zeneszerző, a Szélkiáltó együttes tagja Annus jobb oldalán ülve csellófutamokkal egészíti ki vagy húzza alá a színpadi történést. Mucsi Zoltán a Férfi, a pária szerepében háromszor jelenik meg hús-vér valójában – természetesen csak mint vízió, mint Annus emlékeinek kivetülése… Elképesztő, ahogy ez a színész, akire a legtöbben még mindig az üvöltöző és káromkodó Kapaként emlékeznek, milyen visszafogott és alázatos szerepformálásra képes. Egy pillantása, egy apró mozdulata, egy csendes mondata többet mond ezer szónál, s úgy ejti ki a felesége nevét, annyi bánat és megtörtség zsúfolódik össze ebben az egyetlen szóban, hogy a néző csontjaiban érzi a háborút, a szenvedést, a front borzalmait, a történelem által kizsigerelt embert. Szőts István Emberek a havason című filmjében tudta ugyanezt a női nevet Görbe János hasonló súlyossággal kimondani…” (Hegedűs Barbara – Cultura)

„Bérczes László, aki a Háy-drámák avatott színre vivője, úgy rendezi meg a darabot, mint egy görög tragédiát. A kórus, Grisnik Petra, Kovács Krisztián, Molnár Gusztáv több szerepet alakítanak, mesélnek, hátterezik a történetet. Ugyancsak a kórus tagja a zenész Rozs Tamás, aki csellójátékával nagyon sokat hozzátesz ahhoz, hogy ez a történet hatásosan jelenjen meg. Persze a produkció kulcsfigurája az Anya. Mészáros Sára a főmesélője a történetnek, egyszerre narrátor és szereplő is, sőt nemcsak egyes szám első személyben fogalmaz, hanem egy báb segítéségével a gyermekét is ő alakítja. Mészáros Sárán múlik minden. Tudunk-e vele menni, vagy sem. És eléri, hogy nagyon is tudunk, sőt nem csak megyünk, hanem egyenesen repít bennünket magával…” (Balogh Gyula – Népszava)

Bérczes László finom érzékenységgel rendezi meg a darabot, a kar (Grisnik Petra, Kovács Krisztián, Molnár Gusztáv, Rozs Tamás) beemelésével a görög drámákat idézi fel bennünk, miközben végig ott lüktet a levegőben, hogy ez nem görög és még csak nem is csak magyar tragédia. Ez az egész világé: mindig, mindenhol érvényes. Az emberi sors törékenységéről, a történelem és az egyén kikerülhetetlen összeolvadásáról és az ebből következő, egyre szaporodó érzelmi zsákutcákról lehetetlen nem beszélnünk. Ugyanazokat az utakat járjuk évszázadról évszázadra, az életünk maga a színpadon megelevenedő körhinta.

Mészáros Sára – aki babával a kezében saját lánya szólamait is közvetíti – és Mucsi Zoltán alakítása is mesteri: lehetetlen hamisságon vagy rutinmegoldáson kapni őket, minden rezdülésük megingathatatlanul őszinte. Kettejükkel kétféle bűn és kétféle igazság teremtődik meg a színpadon, miközben hol egyiküket szeretnénk megrázni, hogy ébredjen már, hol a másikhoz akarunk odafutni, hogy vigasztalóan megszorítsuk a kezét. Rozs Tamás az előadás karmesterévé válik, csellójátékával szintén erőteljesen hozzájárul ahhoz, hogy egy percre se essünk ki a történet sodrásából.

Ritkán rendelkezik egy előadás olyan magas érzelmi intelligenciával, mint A halottember. Nem egyszerűen a szereplők lelki viszontagságai érintenek meg minket, hanem úgy érezhetjük, hogy az anya egyszersmind a mi bűneinket is megvallja drámai monológjában. Így pedig felmerül az a kérdés is, hogy valójában neki van-e szüksége ránk, hogy feloldozzuk, vagy sokkal inkább nekünk őrá, hogy ki legyenek mondva a súlyos, levegőben megdermedő mondatok?...” (Dézsi Fruzsina – szintézis)

Ördögkatlan – Nézőművészeti Kft. – Szkéné Színház

HÁY JÁNOS

A HALOTTEMBER

„Amikor írtam, minden olyan vesztésre gondoltam, amikor egy nő elveszíti azt, akivel közös életet tervezett, mert elhagyja, mert félévente jár haza, mert meghal, s neki viszonyulnia kell ehhez a hiányhoz, és gondoltam minden olyan férfira, aki egy ilyen elhagyásból újra vissza akar lépni a múlt valóságába, mintha közben nem telt volna az idő. Gondoltam minden olyan férfira és nőre, aki azt hiszi, gond nélkül tud belelépni a másik ember múltjába, s szinte észrevétlen lesz leölve, ahogyan karácsony böjtje előtt a disznók.” (Háy János)

Anya Mészáros Sára
Kislány xxx
Férfi Mucsi Zoltán
Kórus Grisnik Petra, Kovács Krisztián, Molnár Gusztáv, Rozs Tamás

Rendező: Bérczes László

Zeneszerző: Rozs Tamás

Dramaturg: Kiss Mónika

Díszlettervező: Cziegler Balázs

Jelmeztervező: Cselényi Nóra

Mozgás: Widder Kristóf

Báb: Hoffer Károly

Asszisztens: Hodászi Ádám

Dátum Bérlet Színpad
2018. 02. 24 19:00 Bérletszünet Agóra színpad
Ördögkatlan - Nézőművészeti Kft - Szkéné Színház vendégjátéka

Háy János: A Halottember (Szkéné Ördögkatlan Produkció Nézőművészeti Kft.)


Műsor
Facebook
Instagram
Hírlevél