Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

Szörényi Levente-Bródy János-Sarkadi Imre-Ivánka Csaba: KŐMŰVES KELEMEN

Rockballada • Rendező-koreográfus: Bozsik Yvette

 

Áldozat nélkül fel lehet-e építeni bármit is? De ha nem, akkor mit ér az az építmény, ami csak mások feláldozása által épül meg? A kérdésekre kérdésekkel felel Szörényi és Bródy rockoperája Bozsik Yvette rendezésében: milyen lesz az a vár, melyet csak emberáldozattal lehet fölépíteni? Átok, vagy áldás lebeg fölötte?

 

„… Nevetett azzal a kislány-nevetéssel, hogy: ti bolondok. Aztán nevetett még, de már komolyabban, ijedtebben, s a szeme sarkából rám villant a tekintete, hogy vele nevetek-e én is. De nem nevettem, a követ meg a mohát néztem magam előtt. S akkor abbahagyta a nevetést, s tudtam, hogy most ő is csak néz, meg a többiek is, hallgatagon, de az eltelt hat napra gondoltak, meg a szellemre, ami a falat dönti, meg a véka aranyra, meg arra, hogy hálistennek nem az ő feleségük... s akkorra már Anna úgy nézett mindannyiunkat, mint gyilkosokat. S azok is voltunk már, nem egyebek.
Aztán nekiláttunk, és raktuk a követ -- a hangját se hallatta, a szavát se, de sütöttem le a fejem közben, hogy a szemével ne találkozzam, s láttam, hogy ezt teszi a többi is, hogy ne kelljen ránézni. Beszélni meg nem lehetett, csak Boldizsár mert, az ördög, a pokolfajzat, s a szavára úgy rezzentünk mindig össze, mintha a templomban káromkodna valaki. -- Hé, ide még egy kanál habarcsot, Máté -- s tudtam, hogy az Anna válla körül rakják már. -- Így ni --
mondta Boldizsár. Ördög volt, sátánfajzat volt, mert nem omlott a fal, állt keményen, peckesen, reggelre is meg másnap reggelre is, és egyre
magosodott. Volt, aki belülről támogassa…”

(Részlet Sarkadi Imre novellájából)
 

 

Az előadás hossza 1 óra 10 perc, egy részben.

Szörényi Levente - Bródy János –

Sarkadi Imre - Ivánka Csaba

KŐMŰVES KELEMEN

- rockballada -

        

SZEREPLŐK

Kelemen György-Rózsa Sándor
Boldizsár Hüse Csaba
Máté Fándly Csaba
Benedek Kelemen József
Izsák Mohácsi Norbert
Karuj Szőke Richárd
Márton Orlik István
Ambrus Vati Tamás
Mihály Gombai Szabolcs
György Frigy Ádám / Burkus Dávid
Sebő Zambrzyczki Ádám
Gyula Krizsán Dániel
Rádó Vislóczki Szabolcs
Anna Tompos Kátya m.v. / Trokán Anna m.v.
Vándor Gyuricza István

Zenekar: Bajzik Éva, Derzsi Zsolt, Dörnyei Szabolcs, Farkas Gábor, Kaboldi András, Lázár György, Streicher-Szabó Dóra Karola, Szász Csaba, Szabó László, Tátrai Anna

 

Díszlettervező: Cziegler Balázs
Koreogr. asszisztens: Gombai Szabolcs
Dramaturg: Németh Ákos
Súgó: Csorba Mária
Világítástervező: Memlaur Imre

Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina
Zenei vezető: Lázár György
Korrepetitor: Barabás Edit
Ügyelő: Székely György, Kopácsi Adrián
Segédrendező: Szigethy Brigitta

 

Rendező-koreográfus: Bozsik Yvette

 

Bemutató: 2016. november 4.

 

Az előadás hossza 1 óra 10 perc, egy részben.

Dátum Bérlet Színpad
2016. 11. 03 19:00 Főpróba bérlet Agóra színpad
2016. 11. 04 19:00 (bemutató) Csiky bérlet Agóra színpad
2016. 11. 05 19:00 Somlay bérlet Agóra színpad
2016. 11. 17 19:00 Munkácsy bérlet Agóra színpad
2016. 11. 18 19:00 Katona bérlet Agóra színpad
2016. 11. 20 15:00 Berzsenyi bérlet Agóra színpad
2016. 11. 22 14:00 Jókai II. bérlet Agóra színpad
2016. 11. 22 19:00 Komor István bérlet Agóra színpad
2016. 11. 25 19:00 Kiss Manyi bérlet Agóra színpad
2016. 11. 26 19:00 Uray bérlet Agóra színpad
2017. 01. 10 19:00 Egyetemi bérlet Agóra színpad
2017. 01. 11 14:00 Jókai I. bérlet Agóra színpad
2017. 01. 11 19:00 Madách bérlet Agóra színpad
2017. 01. 26 14:00 Jókai III. bérlet Agóra színpad
2017. 01. 26 19:00 Táncsics bérlet Agóra színpad
2017. 01. 27 19:00 Noszlopy bérlet Agóra színpad
2017. 01. 28 19:00 Blaháné bérlet Agóra színpad
2017. 02. 08 19:00 Erkel bérlet Agóra színpad
2017. 02. 09 19:00 Petőfi bérlet Agóra színpad
2017. 02. 11 19:00 Déryné bérlet Agóra színpad
Bemutatón innen, olvasópróbán túl
Most épül, most épül
Tiszta víz - Beszélgetés Bozsik Yvette-tel

drámaváltozatok

A számtalan változatban létező, 16. századból származó népballadából Sarkadi Imre írt előbb novellát (1947), majd drámát (1949-1953). Utóbbi befejezetlen maradt, de a hetvenes években kétféle változat is született a műből: egyfelől Valló Péter rendezte meg Veszprémben, másfelől a Szegedi Egyetemi Színpadon Paál István rendezésében színháztörténeti jelentőségű előadás jött létre (Kelement az akkor még egyetemista Ács János játszotta, aki később a kaposvári Csiky meghatározó rendezője lett). A Kaposvárott is bemutatandó rock-ballada 1982-ben született, amikor Ivánka Csaba színész-rendező zenés színpadra átdolgozta Sarkadi szövegét. Ebből írt máig nagy hatású művet Szörényi Levente és Bródy János. Az ősbemutató a Pesti Színházban történt, az előadásban olyan színészek játszottak, mint Hegedűs D. Géza, Kaszás Attila, Szarvas József, Rátóti Zoltán, Páger Antal, Szakácsi Sándor, Rudolf Péter…

Részlet az eredeti előadásból. Fotó: Pesti Színház, 1982Fotó: Pesti Színház, 1982

 

a népballada 

Egyike a legtöbbet tanulmányozott régi balladáinknak. Vargyas Lajos összesen 45 változatra hivatkozik. Az egész magyar nyelvterületről kerültek elő változatai, a legnépszerűbb azonban Erdélyben és a moldvai csángók körében. Mindenképpen keleti eredetű, témája az építő áldozatban való hiten alapszik.

 

Kőmives Kelemen

(A falba épített asszony)

Tizenkét kőmives összetanakodék,

Magos Déva várát hogy fölépittenék.

Hogy fölépittenék fél véka ezüstér,

Fél véka ezüstér, fél véka aranyér.

Magos Déva várhoz hozzá is kezdettek.

Amit raktak délig, leomlott estére,

Amit estig raktak, leomlott reggelre.

Megint tanakodék tizenkét kőmives,

Falat megállítni hogy lesz lehetséges.

Egymás között szoros egyességet tettek:

– Melyik felesége hamarább jő ide,

Azt gyengén fogjuk meg, dobjuk be a tűzbe,

Annak gyenge hamvát keverjük a mészbe.

Csak így állítjuk meg magos Déva várát,

És így nyerhessük el annak drága árát…

– Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom!

Én uramhoz menni lenne akaratom.

Fogd bé a lovakat, induljunk el útra,

Induljunk el útra, magos Déva várra…

Erős idő vala, záporeső hulla.

– Asszonyom, csillagom, forduljunk meg vissza!

Nem jó álmot láttam az éjjel álmomba;

Asszonyom, csillagom, forduljunk meg vissza!

– A hintó nem tiéd, a lovak nem tiéd,

Hajtsad a lovakot, hadd haladjunk elébb!

– Nem jó álmot láttam az éjjel álmomba:

Kőmives Kelemen udvarába jártam;

Hát az ő udvara gyásszal van behuzva,

Az ő udvarába egy mély kút fakada,

Az ő kicsiny fia oda beléhala.

Asszonyom, csillagom, forduljunk meg vissza!

– A hintó nem tiéd, a lovak nem tiéd,

Hajtsad a lovakot, hadd haladjunk elébb!…

Mennek, mendegélnek Déva vára felé.

Kőmives Kelemen őköt észrevevé.

Szörnyen megijedett, imádkozik vala:

– Istenem, istenem, vidd el valahova!

Mind a négy pejlovam törje ki a lábát,

Vessen a hintómnak négy kereke szakát,

Üssön le az útra tüzes istennyila,

Horkolva térjenek a lovaim vissza!…

Mennek, mendegélnek Déva vára felé.

Sem hintót, sem lovat semmi baj nem lelé.

– Jó napot, jó napot tizenkét kőmives,

Tizenkettő közül Kelemen kőmives!

– Jó napot, jó napot asszony feleségöm!

Hát ide mért jöttél a veszedelmedre?

Most szépen megfogunk, bédobunk a tűzbe,

Neked gyenge hamvad keverjük a mészbe.

Csak így állítjuk meg magas Déva várát,

És így nyerhessük el annak drága árát.

– Várjatok, várjatok, tizenkét gyilkosok,

Hogy bucsut vehessek asszonybarátimtól

Asszonybarátimtól, szép kicsiny fiamtól!…

Kőmives Kelemenné mikor hazamene,

Őt szépen megfogták, bédobták a tűzbe…

Kőmives Kelemen mikor hazamene,

Az ő kicsiny fia elejébe jöve:

– Apám, édesapám, mondja meg igazán,

Hogy hol van s merre ment az én édesanyám!

– Ne sírj, fiam, ne sírj, hazajő estére.

Ha estére nem jő, hazajő reggelre…

– Istenem, istenem, reggel is eljöve,

Az én édesanyám még haza nem jöve!

– Menj el, fiam, menj el magas Déva várra,

Ott van a te anyád, kőfalba van rakva…

Elindula sírva az ő kicsiny fia,

Elindula sírva magos Déva várra.

Háromszor kiáltja magos Déva várra:

– Anyám, édesanyám, szólj bár egyet hozzám!

– Nem szólhatok, fiam, mert a kőfal szorít;

Magos kövek között vagyok berakva itt. –

Szíve meghasada, a föld is alatta,

Az ő kicsiny fia oda beléhala.

 

Szentegyházasfalu (Udvarhely)

Csanádi Imre-Vargyas Lajos: Röpülj páva, röpülj. (Magyar népballadák és balladás dalok.) Bp. 1954

 

Kotta

 

Déva vára

Déva vára egy 250 méter magas sziklán épült fel, melyen már az ókorban is állt hasonló épület. A tatárjárás után IV. Béla építtette újjá. Sokáig jelentéktelen szerepet töltött be, bár olyan nagy történelmi személyek kötődnek hozzá, mint Dobó István, aki itt raboskodott, vagy Hunyadi János, Bocskai István és Bethlen Gábor, aki birtokosa volt.

Hadászati szempontból egyedül a 17. században volt jelentősége, ugyanis a törökök ostroma idején Várad elfoglalása után már csak ez a vár állhatott ellen a további inváziónak. 1784 után, mivel semmilyen katonai funkciót nem töltött be az építmény, elárverezték, új tulajdonosa, Pogány Franciska pedig minden mozdíthatót elhordott a várból, így az az enyészeté lett.

Déva vára1817-ben azonban I. Ferenc császárnak megtetszett a környék és a vár, így elrendelte annak restaurálást. Az 1848-49-es szabadságharcban a sikeres magyar ostromok egyike volt a vár lerohanása, melyet követően Bem tábornok lőszerraktárt rendezett itt be - ez okozta a hányattatott sorsú épület vesztét is, rejtélyes körülmények között robbanás pusztította el.

A történelem folyamán többször szorult újjáépítésre és jelentős mértékű rekonstrukcióra a vár, melyet sokan hoznak összefüggésbe a balladával, illetve azzal, hogy az épület el van átkozva.

A középkori Európában is elterjedtek voltak azok a történetek, melyek falba épített asszonyokról vagy vérük, hamvaik építőanyagba való keveréséről szóltak, hogy a nehezen megálló falak stabillá váljanak, az építmény pedig tartós legyen, többek között a Drina-híd, az albán Skodra-vár vagy az újgörög Arte hídja is hasonló történet főszereplője. A dévai legendával továbbá a település és a vár nevét is összefüggésbe hozták, szláv nyelven ugyanis a deva lányt jelent.

 

a befalazás

A befalazás motívuma különben eléggé közismert például a kibédi népköltészetben. Az áldozat nyomai pedig a helyi hagyományban ma is könnyen kimutathatók. Több régi házat bontottak le az utóbbi időben Kibéden, s a házak alapzatából állatcsontok kerültek elő. Így beszél erről egy helyi lakos: „Emlékszem, hogy mikor leányka koromban édesapámék építették a házat, hát édesanyám le kellett vágjon egy fekete tyúkot. Csak a nyakát vágta le, s úgy tollastúl beletették a fundamentumba. Azt mondták az ekkori öreg kőművesek, hogy így szerencsés lesz a ház. A tyúkot a ház út felöli bal sarkába tették, napkelet felöl.”

 

Részlet az előadásból

Sarkadi Imre drámája

A dráma előzménye: egy Kőműves Kelemen című novella, mely a Válaszban jelent meg 1947-ben. Ebben az egyik kőműves, Boldizsár növekszik démonikus főalakká, ő falaztatja be Annát – Kelemen csak eltűri az eseményeket. A drámában már Kőműves Kelemen a cselekvő hős: akarja és vállalja az emberáldozatot, mert csak így látja biztosítva a vár felépülését. A történelmi drámatöredékek után Kőműves Kelemen történetében Sarkadi Imre végre rátalált a témára, mely formát adott aktuális mondanivalójának, belső töprengéseinek. Ezek a gondolatok a történelem és az ember, az egyén és a közösség viszonya körül kristályosodtak, s végső soron a cél és az eszköz elsőbbségének kérdésére keresték a választ. Számít-e az egyes ember, az egyén élete, szubjektuma a nagy történelmi vállalkozások, a társadalmi változások, forradalmi változások mellett? Sarkadi válasza ezekben az években, az országépítő munka minden mást háttérbe szorító, lelkes lendületében: a nem. Ki is mondatja Kőműves Kelemenjével: "Ostobák, barmok. Hogy miért tettem? Jöjjenek ide, nézzék meg Dévát! Ez az én művem. Ezért tettem. Századok múlva is áll. Mit számít emellett, hogy egy ember boldog vagy boldogtalan ..."

A dráma másik alapgondolata – mely szintén egész életművén végighúzódik – az ember és műve közti viszony, maga az alkotás problémája. Kelemen csak a szívvel-lélekkel, lelkesedéssel végzett munkát véli olyannak, mely – képletesen szólva – megtartja a falakat; vele szemben a hűvös-racionális Boldizsár elegendőnek tartja az ész és az izmok, erő és ügyesség részvételét az alkotásban. Kettős jelentést kap tehát az allegorikus drámában Déva vára; egyrészt műalkotás, másrészt, mint társadalmi alkotás, a társadalmi-történelmi változásoknak, az országépítő munkának is szimbóluma.

SarkadiImre

a legendás szegedi előadás

A népballadai feldolgozásokból ismert Kőműves Kelemen-történetben Sarkadi Imre már 1948-ban egy parabola lehetőségét ismerte fel, de akkori meggyőződése végül is meggátolta abban, hogy teljes drámát írjon a témából. Paál István megtette a döntő lépést, s a saját feleségét is feláldozni képes főszereplő, illetve az áldozatot elfogadó építők sorsában társadalmi-politikai érvényű példázatot látott. Kifejező képek sora hordozta a tartalmat: egyaránt emlékezetesek a félmeztelen, mezítlábas, fekete nadrágos férfiak állati mozgásokat idéző dinamikus, szüntelen rohanása, az élő testekből képzett fal, amely elnyeli a fehér ruhás asszonyt, az antik kórust idéző vándornak mint élő keresztnek a körbehurcolása, a feladat értelmében hívő Kelemen és a hős racionális énjét képviselő Boldizsár térben kifeszített vitái. Erről az előadásról nem lehetett közömbösen távozni, kinek-kinek állást kellett foglalnia a produkció által felvetett alapkérdésekről: mi az erősebb, az anyagi érdekeltség vagy a feladatba vetett hit; létezik-e szolidaritás, vagy csak üres szólam a bajtársiasság emlegetése; s a leglényegesebb: szabad-e, lehet-e emberéletet áldozni egy hitért, egy ügyért? Aligha kellett bárkinek is kimondania, hogy mit jelentett 1973-ban az az ügy és az a hit, amelyért sokan fölöslegesen adták életüket a szó átvitt és tényleges értelmében egyaránt.

részlet a szegedi előadásból

Szörényi Levente

„… Az István, a király felé) az első nagy lépés a Kőműves Kelemen volt, szegény megboldogult Ivánka Csaba hozta az ötletet: Sarkadi Imre töredékes drámáját felújítják a Pesti Színházban, írjunk hozzá zenéket. Felismertük, hogy így megoszlik a művészi felelősség, a prózai darabhoz két-három perces számok kellettek, mégis ez a mű komoly lépés volt egy egész estét betöltő darab megálmodása felé. Ki tudtuk próbálni, hogyan működik a zenénk bizonyos drámai csúcspontokon. A darabot aztán több száz alkalommal adták elő, és a siker hatására álltunk neki az István, a királynak.”

Műsor
Facebook
Instagram
Hírlevél