Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

Németh Ákos: MÜLLER TÁNCOSAI

nagyvárosi történet

 

Allegória az első kompromisszumok megkötéséről, a kamasz szájhősködés, hőzöngés és naivitás találkozásáról az élet nevű jelenséggel, röviden: a felnőtté válásról.

(Németh Ákos)

 

Müller, a tánccsoport vezetője elutazott valahová, és a táncosok – négy lány és három fiú – még várják, de már tudják, hogy nem fog visszajönni. Kedvetlenül, egymást marva pakolásznak a félig üres, bérelt lakásban. Horváth Feri, a csapat legtehetségesebb tagja, aki a vezetést átvehetné, úgy dönt: reménytelen a helyzet, legjobb, ha feloszlanak s mindenki boldoguljon, ahogy tud. Van, aki éjszakai mulatóba szegődik táncosnőnek, van, aki munkát vállal, az egyik lány gyilkosság áldozata lesz, s van, aki maga válik gyilkossá. Párok bomlanak és alakulnak, végül Horváth újra próbálni kezd azokkal, akik még mellette maradtak. Küszködnek egymással és a körülményeikkel: táncolnak.

 

„A lényeg az, hogy ezek a fiatal fiúk és lányok elveszettnek, magukra hagyatottnak érzik magukat egy olyan világban, amivel nem tudnak mihez kezdeni, amelyik nem tud velük mihez kezdeni.” Ezt írta egy kritikus 1992-ben, amikor a Müller táncosai született. De ezt írhatná ma is, és attól tartunk, „holnap” is, 2018 tavaszán, amikor a Csiky Stúdiójában bemutatjuk a művet.

Műsor
Facebook
Instagram
Hírlevél