Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

BEREMÉNYI GÉZA: SHAKESPEARE KIRÁLYNŐJE

Az előadást 16 éven felülieknek ajánljuk!

 

TÖRTÉNELMI SZÍNJÁTÉK   RENDEZŐ: GALAMBOS PÉTER

 

Shakespeare királynője - a trón és a színpad mögé, azaz a kulisszák mögötti világba visz el bennünket Bereményi Géza új drámája. Bármely trón és színpad rejtett helyszíne izgalmas lehet az átlagpolgárnak és átlagnézőnek, aki soha nem láthat be oda, ahol a politikát és a színházat csinálják. Hogyne lenne mindez érdekes akkor, amikor a hatalmat és a művészetet a világtörténelem egyik legjelentősebb uralkodója, I. Erzsébet és legjelentősebb alkotója, William Shakespeare jelenítik meg?

„Olyan, mintha az elveszett Shakespeare királydráma került volna most elő. Shakespeare kortárs szerző kortárs drámákat írt a saját korában. Kortárs jelmezekben és térben. Az akkori jelenidőben fogalmazta újra Hamlet, II. Richárd, III. Richárd… történelmi figuráit. A történelmi Hamletnek vagy Richárdnak nem sok köze volt a megírt figurákhoz, nem játszatta őket 2-300 évvel azelőtti kosztümökben, nem múzeumi színház volt, ami a meiningenizmus XIX. század divatja óta sokszor tért hódít a színház- és filmművészetben.

Tehát kortárs dráma a jelenidőben. Bereményi mélyrehatóan tanulmányozta I. Erzsébet és Shakespeare korát, és ennek alapján fogalmazta meg ezt a példabeszédet a mindenkori erőszak és illúzió birodalmáról. Az Erzsébetség és Shakespeare-ség hasonlóságáról és különbözőségéről, uralkodó és színházcsináló alkotó ember örök viszonyrendszeréről. Ami újra és újra ismétlődik a világtörténelemben.

A miértekre keresi a választ. Bármilyen nemes célt szentesíthet-e nemtelen eszköz? Vagy leginkább lássuk és ezáltal láttassunk? Alkotó ember csak így segíthet mások életén.”

(Galambos Péter, rendező)

BEREMÉNYI GÉZA

SHAKESPEARE KIRÁLYNŐJE

- történelmi színjáték -

 

SZEREPLŐK

Erzsébet, Anglia királynője Udvaros Dorottya m.v.
Cecil, államtitkár Kovács Zsolt
Essex, a királynő kegyence Hüse Csaba
Bacon, tudós és koronaügyész Gyuricza István
Shakespeare, költő és író Rátóti Zoltán / Kelemen József
Richard, színész és részvényes Schlanger András
Ben Jonson, író Fándly Csaba
Mary Howard Szvetnyik Kata

Továbbá:

Kazári András e.h., Szőke Richárd, Törő Gergely Zsolt e.h., Váncsa Gábor 

 

Dramaturg: Vörös Róbert
Díszlettervező: Galambos Péter
Ügyelő: Szűcs László

Zeneszerző: Melis László
Jelmeztervező: Cselényi Nóra
Súgó: Csorba Mária

 

Világítástervező: Memlaur Imre

Segédrendező: Csorba Mária, Maku Márta

 

Rendező: Galambos Péter

 

Bemutató Városmajor: 2016. június 24.

Bemutató Csiky Gergely Színház: 2016. szeptember 23.

 

Az előadást 16 éven felülieknek ajánljuk!

Dátum Bérlet Színpad
2016. 09. 21 19:00 Főpróba bérlet Nagyszínpad
2016. 09. 22 19:00 Petőfi bérlet Nagyszínpad
2016. 09. 23 19:00 (bemutató) Csiky bérlet Nagyszínpad
2016. 09. 24 19:00 Somlay bérlet Nagyszínpad
2016. 09. 29 19:00 Madách bérlet Nagyszínpad
2016. 09. 30 19:00 Katona bérlet Nagyszínpad
2016. 10. 01 19:00 Blaháné bérlet Nagyszínpad
2016. 10. 06 19:00 Táncsics bérlet Nagyszínpad
2016. 10. 07 19:00 Noszlopy bérlet Nagyszínpad
2016. 10. 08 19:00 Uray bérlet Nagyszínpad
2016. 10. 14 19:00 Kiss Manyi bérlet Nagyszínpad
2016. 10. 15 19:00 Déryné bérlet Nagyszínpad
2016. 10. 16 15:00 Berzsenyi bérlet Nagyszínpad
2016. 10. 25 19:00 Erkel bérlet Nagyszínpad
2016. 10. 26 19:00 Egyetemi bérlet Nagyszínpad
2017. 03. 28 19:00 Tájelőadás Tájelőadás
Debrecen, DESZKA fesztivál
Shakespeare királynője, BEMUTATÓ
Shakespeare királynője premier a Lipótival!
Alkotás és meló
A velünk élő királynő
Essex, a gyermek

SHAKESPEARE, ERZSÉBET ÉS A TÖBBIEK

 

„Ha egyetlen szóban kellene metaforikusan összegeznem Shakespeare korát, alighanem ezt választanám: színház. Ez a kezdet és a vég. A kor fantasztikus színielőadást produkált, a színjáték pedig híven visszamutatta ’az idő, a század tulajdon testének alakját és lenyomatát’”.                (Géher István)

 

Részlet az előadásból

 

Bereményi Géza új drámájában hatalom és művészet, politika és színház kapcsolatáról gondolkodik. Bulgakovtól Moliére-ig számosan megfogalmazták már ezt a kényszerű összefüggést, Bereményi darabjának egyik főszereplője, maga Shakespeare is. De a Shakespeare királynője éles elmével, finom humorral és kegyetlen igazmondással azt is felmutatja, milyen remek színjátékosok a politikacsinálók, köztük is legzseniálisabb színésznő a királynő, egyúttal milyen kifinomult ügyeskedés és manipuláció, elhallgatás és fülbesúgás, ravaszkodás és taktikázás, egyetlen szóval: politizálás kell ahhoz, hogy valaki megírjon és bemutasson egy színdarabot, és közben megtartson egy társulatot.

Galambos Péter rendező
Eöri Szabó Zsolt fotója

Galambos Péter rendezése érzékletes, expresszív fogalmazásban azt célozza meg sikerrel, hogy a többszáz évvel ezelőtt élt szereplőket korunkba, a 21. századba emelje, és mi, nézők ámulattal rácsodálkozzunk: ma is az van, ami akkor volt, avagy akkor is az történt, ami jelenünkben történik. Hatalom és művészet összefonódó szimbiózisa olyan mechanizmust működtet, melynek működése állandó és kiismerhető. Ugyanakkor változó és kiismerhetetlen, ha képviselői olyan zseniális játékosok, mint I. Erzsébet és William Shakespeare.

 

De miközben a történetben felismerjük az örök és általános emberi problémákat, csupa olyan történelmi szereplővel találkozunk, és olyan eseményeknek vagyunk tanúi, akik és amik valóságos személyek és valóságos események. Az alábbiakban az 1600 körüli angol udvar egyes szereplőit és történéseit idézzük fel, hogy nézőinket kézenfogva megsegítsük az eligazodást a színpadi történésekben.

(Az eligazodást elsősorban Géher Isvántól és Lytton Strachey-től kölcsönzött sorok segítik.)

 

William Shakespeare

William Shakespeare portréjaA korszellemmel való személyes találkozás rítusát csak a legnagyobbak élhették túl. Akik képesek voltak rá, hogy kevesebbek is, többek is legyenek önmaguknál.; legalább egy-egy ihletett pillanatra. És volt egyvalaki, aki úgy tudta alakítani a reneszánsz Akárkit, mint senki más: ő lett Shakespeare.

Magányos ember. Mindig társaságban, társulatban tevékenykedik, de minden közösséghez lazán, feltételesen kötődik. Bohémnek spekuláns, profinak poéta, londoni polgárok közt stratfordi úr. Eredményes karrierjét belengi a hiábavalóság végzete.

1610 táján Shakespeare visszaköltözik szülővárosába. Még küldözget darabokat, pénzt fektet londoni ingatlanba, utazgat ide-oda, de alakítása már Stratfordnak szól. Hazatért, ahogy huszonöt éve elképzelte, úri jómódba. Hogy nemzetes Master William Shakespeare gyapjúból szedte-e meg magát vagy irodalomból, Stratfordnak édesmindegy. Vajon az írónak is? Utolsó ismert műve egy cinikusan kidíszített anti-királydráma: a kezdetben a vég. Előadása közben, 1613. július 29-én porig égett a Globe Színház. Feltehető, hogy a lángok közt ismeretlenShakespeare-kéziratok is odavesztek. A Globe-ot 1614-ben újjáépítették, de Shakespeare nem írt több darabot. Három évvel túlélte életműve jelképes tűzhalálát. A többi néma csend. (Shakespeare: Kelemen József / Rátóti Zoltán)

 

Erzsébet és Essex I.

Robert Devereux, EssexA királyné és az ifjú gróf egy pillanatra sem tudtak elszakadni egymástól. Erzsébet ötvenhárom éves volt, Essex még húsz sem: veszedelmes kombináció!  Ámbár egyelőre – 1587 májusában vagyunk – még nem volt semmi baj.Hosszú beszélgetések, nagy séták gyalog, lóháton a parkban vagy a London körül elterülő erdőkben, este élénk udvari élet,.. Egy ránk maradt pletykálkodó írás epésen megjegyzi: „Őlordsága bizony olyankor tér meg otthonába, amikor az énekes madarak már köszöntik a hajnalt.” (Erzsébet: Udvaros Dorottya m.v., Essex: Hüse Csaba)

 

Erzsébet és a barokk

A barokk korszaka volt ez. Barokkosabb figura nem taposta még a földet, mint az Erzsébet-kori szellem legfőbb megtestesítője, Erzsébet maga! Látható külsejétől lényének legtitkosabb mélyéig minden porcikáját áthatotta a megdöbbentő ellentét látszat és valóság között. Ruháinak zsúfolt, bonyolult tömege alatt – az óriási abroncsos szoknya, a merev nyakfodor, a dagadó ruhaujjak, a sok púder és gyöngy, a hullámzó, aranyos fátyolszövetek alatt – egészen eltűnt az asszonyi alak! Az emberek nem is nőt, hanem bálványt láttak benne, jelképet, a királyság szimbólumát, mely csodálatos módon élő volt, mint egy valóságos ember.

 

Erzsébet, maga a Természet

I. Erzsébet - festmény„Annál szebb a természet, minél változatosabb” - ez volt egyik kedvenc mottója. De a Természet változatossága mögött nem maradtak el saját természetének és viselkedésének sűrű változásai. A környezetét gyötrő, kegyetlen úrnő, a durva, tettleges tréfák mestere, a szenvedélyes vadászamazon egy pillanat alatt átváltozott szigorú arcú, komoly üzletasszonnyá, aki órákra bezárkózott titkáraival, leveleket olvasott és diktált, elszámolásokat vizsgált felül a legapróbb részletekig, a legszigorúbb pontossággal. Aztán ott állt ragyogóan a társaságbeli hölgy, a reneszánsz művelt asszonya. Mert Erzsébetnek sok káprázatos képessége volt. Anyanyelvén kívül hat nyelven beszélt, ismerte a görög irodalmat, remekül kalligrafált, és kiváló muzsikus volt. Értett a festészethez és a költészethez. Tudott táncolni, művésze volt a társalgásnak, szavaiban nemcsak humor volt, hanem elegancia is. Ez a szellemi hajlékonyság tette minden idők egyik legnagyobb diplomatájává. Kaméleonlelke, amint villámgyorsan más-más formát öltött minden elképzelhető változatban, zavarba hozta legelmésebb ellenfeleit, és kijátszotta még a legóvatosabbakat is.

 

Erzsébet áll

Sokféle és hosszas betegeskedés ellenére Erzsébet alapjában véve erős szervezetű volt. Hetvenéves kort ért el – ami rendkívül magas abban az időben -, és mindvégig kezében tartotta a kormányzás vesződséges munkáját; egész életén át bírta az átlagosnál nagyobb testi megerőltetéseket; fáradhatatlanul vadászott és táncolt, azonkívül – igen nevezetes tény, melyet alig lehet igazán beteg fizikummal összeegyeztetni – nagyon szeretett állni; különös örömét lelte benne, olyannyira, hogy az órákig elhúzódó audienciák után hazatámolygó szerencsétlen követek gyakran keservesen panaszkodtak miatta.

 

Erzsébet és Essex II.

„Szeretem!” Essex szüntelenül ezt a forró és többféleképp érthető szót hangoztatta. Erzsébet önfeledt boldogsággal hallgatta és olvasta Essex vallomásait. Olyan nagy kedvét lelte bennük, hogy csak két hétig tudott haragudni, amikor megtudta, hogy kegyence megnősült. Először tombolt, kiabált; majd eszébe jutott, hogy az a viszony, amely közte és alattvalója közt fennáll, egészen különleges valami, efféle apró-cseprő családi kapcsolatok nem érintik. A bűbájos vőlegény ugyanolyan romantikus hévvel udvarolt és hízelgett királynőjének, mint addig; Erzsébet belátta, hogy egy felségnek nem kell tudomást vennie egy feleségről.

 

Francis Bacon, a kígyó

Francis Bacon, a kígyóE csodálatos agyvelőben rejtett mélységek és félrevezetően sekély mezők váltakoztak, olyan különös ellentétek rejtőztek, hogy aki figyelte és vizsgálta, sehogy sem tudott kiigazodni rajta. Nem csíkos daróc volt, inkább sima, tarka selyem. A gondolkodás hidegsége, a becsvágy forrósága, a soha nem nyugvó büszkeség, az ideges érzékenység, a pazar ízlés – mindezek a tulajdonságok, összefonódva, egybekeveredve, titkos szellemét a kígyó síkos, hideg, csillogó bőréhez tették hasonlóvá. Valóban méltán választhatta volna jelképéül a kígyót – ezt az okos, tekergő, veszedelmes állatot, a szépséges föld és a titokzatosság gyermekét. Ha szól a zene, a kígyó felemeli széles fejét, figyel, megrészegül, ritmikusan hajladozik; így viselkedett később a józan, okos lordkancellár s: egy-egy kereken megformált mondat, egy-egy magasröptű szellemi teljesítmény kellős közepén mintha egy pillanatra elakadna a szava és lélegzete, elbűvöli és mámorossá teszi pusztán a stílus szépsége. Igazi fia a reneszánsznak, bonyolultsága nem csupán a szellem sokrétűsége, hanem magáé az életé. Az irodalomban gazdag és színes stílusa ellenére zsenije csak a prózát tudta művelni. Pompás, erős és tartalmas mondatait értelemből, nem érzelemből formálta. Az értelem! Szellemének minden variációjában ez a közös; ez volt a csodálatos kígyó gerince. (Bacon: Gyuricza István)

 

 

Robert Cecil

Robert Cecil rejtélye

Asztalánál ül, tollal a kezében, és dolgozik. Arca komoly és barátságos. Sugárzik belőle a műveltség, udvariasság, megértő szelídség: s ha megszólal, mindez életet és értelmet nyer finoman, ékesen megformált mondataiban. Ez az ember csupa harmonikus értelem, gondolhatta az, akivel szemben ült; de ha felállt, hirtelen kiderült, milyen satnya a teste, szinte nyomorék. Külseje akkor megváltoztatta az előbbi benyomást: valami nyugtalanság fogta el azt, aki ránézett. Itt valami rejtély lappang: a szép, nyugodt, nyílt arc és a púpos, sátáni termet keveréke igazában milyen leket takarhat? (Cecil: Kovács Zsolt)

 

 

Mary Howard új ruhája

Mary HowardErzsébet úgy vette észre, hogy Essex és Lady Mary Howard titkon szerelmes pillantásokat váltanak egymással. Elhatározta magában, hogy bosszút áll. Lady Mary egy este különösképpen csinos, Pazar szegélyű, arannyal és gyöngyökkel ékes bársonyruhájában jelent meg. Őfelsége nem szólt semmit, de másnap titkon kinyittatta Lady Mary szekrényét, és az új ruhát elhozatta magához. Este azután nagy szenzációt keltett, amint büszke lépésekkel bevonul a fogadóterembe Lady Mary új ruhájában. Groteszk kép volt: a királynő sokkal nagyobb termetű volt, mint Lady Mary, úgyhogy a ruha alig takarta el lábait. „Nos, hölgyeim, hogy tetszik a legújabb ruhám?” – kérdezte éles hangon. Feszült csend támadt, míg újra ki nem robbant a királynő szava. Most egyenesen Lady Mary felé fordult: „És magának, kedvesem, mi a véleménye róla? Nem gondolja, hogy ez a ruha túlságosan rövid és illetlen?” Az udvarhölgy iszonyú zavarában olyasmit dadogott, hogy ő is úgy gondolja. „Márpedig – rivallt rá őfelsége – ha hozzám nem illik ez a ruha, mert nekem túl rövid, akkor magához sem illik, mert magának túl finom. És gondoskodni fogok róla, hogy egyikünk se hordja!” Ezzel elhagyta a szobát. (Mary: Szvetnyik Kata)

 

Erzsébet és Essex III.

Fülébe csengett két szörnyű szó: „Vén dög!” Hogy is felejthette el? Ezt mondta Essex. Ez az igazi véleménye róla. Miközben elárasztotta cukros vallomásokkal, sokesztendős barátságuk egész története nem más, mint csalás, gyalázatos színlelés, undorító hazugságok láncolata. Micsoda balgaság volt, hogy átadta magát ennek az édes álomnak! Hiszen csak tükörbe kell néznie… nem, nem, fölösleges! Így is tudja, mi lett belőle. Hatvanhét éves asszony. Szánalmas öregasszony. A kör bezárult. A férfiak, ezek a lebilincselő, de gyűlölt lények… A Férfi! Akkor találkozott vele először, amikor apja karjaiba kapta, mint egy tehetetlen pelyhet. Most a Férfi lesz a pehely, amit el lehet fújni, a Férfi lakol majd az áruló személyében. Ki kellene irtani, hogy írmagja se maradjon. Nem, azt mégsem. Fejét véteti, ez elég.

 

Erzsébet halála

Orvost nem tűrt meg maga mellett. Iszonyú erőlködéssel talpra akart állni, de nem sikerült. Erre megparancsolta ápolóinak, emeljék föl. Így föl tudott állni. Ezután elutasította a segítő kezeket, és saját erejéből mozdulatlanul állt. Ahhoz már nem volt ereje, hogy járjon, de állva tudott maradni. Így maradt. Hiszen egész életében ezt szerette legjobban, órákig állt fáradhatatlanul. Így küzdött a halállal. Hihetetlenül hosszú ideig tartott ez a borzalmas tusa: teljes tizenöt óráig. Aztán leroskadt a vánkosokra, amiket odaraktak mögé. Ott hevert négy napon és négy éjszakán át, szótlanul, ujjával a szájában. Eljött az ősz Whitgrift, Canterbury érseke, folytatta fohászait, amíg csak öreg térde bírta. Aztán fel akart állni, de Erzsébet nem engedte, és az ősz főpapnak tovább kellett imádkoznia, szinte a végkimerülésig. Késő éjjel válthatták csak fel, amikor látták, hogy a királynő elaludt. 1603. március 24-ének rideg hajnalán az udvaroncok aggódva hajoltak fölé; de már későn; ez a rejtélyes lélek megint kicsúszott kezeik közül; immár utoljára; mert Erzsébet királynőből nem maradt más, mint kiszáradt porhüvelye.

 

 

Ben Jonson, a botrányhős

Ben Johnson a botrányhős arcképeA kötekedő, összeférhetetlen természetű Ben Jonson 1597 körül fölcsapott színésznek, s nyomban óriási botrány középpontjába került.
A társulat a Kutyák szigete című darabot mutatta be, amelyet a cenzúra lazító és rágalmazó szelleműnek minősített. Nemcsak a színpadról parancsolta le, hanem megsemmisítette minden föllelhető példányát és börtönbe csukatta a két főszereplőt és Jonsont, aki mint társszerző is közreműködött. A botrány hatására a Titkos Tanács bezáratta az összes színházakat, sőt utasítást adott, hogy valamennyit rombolják le. Ezt az intézkedést aztán nem foganatosították a Tanács két fontos személyisége, a Lordkancellár és az Admirális jóvoltából: ők voltak ugyanis a két vezető londoni színtársulat patrónusai.
Ben Jonson kéthónapi fogság után - valószínűleg valami cselekményvázlattal - letörlesztette adósságát, s önálló darab írásába kezdett. Ezt a darabot elvitte egy bizonyos társulathoz, ám a mendemonda szerint elfogódottan és rosszul olvasta azt. Már-már elutasították, de átvette tőle a felolvasást az egyik vezető színész, William Shakespeare, és sikerült elfogadtatnia. Az előadás aztán elnyerte a közönség tetszését is. (Ben Jonson: Fándly Csaba)

 

Richard Burbage, a sztár

Richard Burbage, a sztár arcképeShakespeare barátja, népszerű színész, egyike azoknak, akiket a drámaíró végakaratában megemlít, sőt pénzt hagy rá, hogy legyen miből „gyászgyűrűt” vennie. Legtöbb főszerepet ő játszotta. Egy 21. századi hódolója (?), David B. Schajer ezt gazdag fantáziáját nyilván latba vetve így ír róla: „Vajon ki volt minden idők legnagyobb színésze? A legnagyobb tisztelettel említve Sir Laurence Oliviert, Tom Hankst vagy Robert de Nirot és még számtalan nagyszerű színészt, kijelenthetjük, hogy a legnagyobb Richard Burbage volt. Mert mégiscsak ő volt az, aki a világon először kimondta Hamlet, Lear, Othello, Shylock vagy III. Richard szavait!” (Burbage: Schlanger András m.v.)

 

 

A globe színház épülete egy korabeli rajzon

Globe Színház

Az Erzsébet-kori Angliájában az udvar támogatja a színjátszást. Hivatásos színtársulatok jönnek létre. Legalább 10 nyilvános színházat is építenek London külvárosaiban 1576 és 1616 között. Leghíresebb a Globe Színház. A Színház 1576-ban nyílik meg, de tulajdonjogával kapcsolatban később vita alakul ki, ezért lebontják. A Temze folyón délebbre 1599-ben építik újjá. 14 évvel később leég egy darabban használt ágyú lövése miatt. Jóval később megtalálják a romjait, majd 1997-ben eredeti formáját követve újjáépítik.

 

Részlet az előadásból

 
 
Műsor
Facebook
Instagram
Hírlevél