Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

Hírek

Kimeríthetetlen forrása az elmélkedésnek a nő-férfi viszony, a szerelem...
2018. nov. 15.

Először rendez itt, Kaposváron. Hogy érzi magát? Mik a benyomásai?  

Az én pályaképem úgy alakult, hogy volt szerencsém egy teljes színház-rekonstrukciót levezényelni Nyíregyházán: a színházból való kiköltözés, hasonlóan egy művelődési házba, ott megfelelő játszóhelyszínek kialakítása, majd az évad lebonyolítása és ezzel párhuzamosan az új épület munkálatainak figyelemmel kísérése, váratlan helyzetek megoldása. Tehát én fel tudom mérni - nem csak messziről jött emberként, hanem saját élmények alapján is -, hogy egy ilyen átmeneti évad mennyi nehézséggel jár és benyomásaim szerint a színház minden egyes tagja ezt a helyzetet nagyon profin és kellő alázattal dolgozza fel. A színészek a különböző játszóhelyszínek adottságait tudomásul véve, magas színvonalon teljesítenek, és a műszak megpróbálja maximálisan kiszolgálni az előadásokat. Le a kalappal mindenki előtt, a nézőket is beleértve, hogy türelmesen és optimistán várják azt, hogy megnyíljon Somogy megye új ékszerdoboza, a csodálatosan felújított, Csiky Gergely Színház. A színházban az a varázslatos, hogy a minősége nem attól függ, hogy kacsalábon forgó várban csinálják, vagy pedig egy pajtában, a kert végében vagy Isten szabad ege alatt. Ez egy nagyon ősi szertartás, amit az ember a saját és mások örömére és okulására végez. Helytől teljesen független, a játszókedv és a fantázia az, ami ezt alapvetően meghatározza és nem pedig az, hogy hol mutatjuk be ezt az embernek és Istennek tetsző áldozatot, hogy színház.  

Tanulmány a nőkről a darab címe, amelyet Kaposváron rendez. Ön számára mit jelent ez a produkció? 

Egy nagyon aranyos, szívhez szóló játékot, aminek biztos alapja az azonos című film, Gyárfás Miklós által írt forgatókönyve. Ez a mozi briliáns szereposztással forgott. Többek között olyan színészóriások, mint Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Páger Antal, Kiss Manyi, Bodrogi Gyula, Darvas Iván, Várkonyi Zoltán gondoskodtak a sikerről. Nagyon kedves története van. Kimeríthetetlen forrása az elmélkedésnek a nő-férfi viszony, a szerelem, a párkapcsolatok bonyolultsága. Gyakorlatilag már a prózai változat is nagyon szórakoztató, hiszen megkapóan szól a nemek közti érzelmek bonyolult, kimeríthetetlen variációs lehetőségeiről, hát még mind ez mind feldúsítva a 70-es évek olyan slágereivel, mint például a: „Minden jót, Mónika!”; „Egy szál harangvirág”; „Darabokra törted a szívem”, „Csak egy tánc volt”, „Gedeon bácsi” stb. Ez a megannyi sláger egy történetbe ágyazva csendül fel, ami majdhogynem borítékolható sikerré teszi a Tanulmány a nőkről című előadást. Nem beszélve arról, hogy kitűnő a szereposztás és nagy kedvvel dolgoznak a színészek. Minden figura egyenrangú, szerethetően játszható, nincsenek alárendelt pozíciók, mindenkinek van énekes és táncos produkciója. A színész ösztönösen érzi azt, hogy sikeres lehet, nincs mese, egy művésznek, aki estéről estére megméretteti magát a közönség előtt, nagyon fontos mozgatórugó a pozitív visszaigazolás, és a színészek érzik, hogy ebben az előadásban megvan ennek a lehetősége.   

Sokban fog hasonlítani majd a darab hangulatában, megjelenésében a filmhez, vagy kicsit elrugaszkodott az alapanyagtól?  

A néző tudja, hogy egy filmnek mások a lehetőségei. Egy színházi előadáson nem kéri ugyanazt számon, hiszen itt van valami, ami megbabonáz, lenyűgöz, a székhez szögez: az élő ember játéka, az „ott és akkor” megismételhetetlen pillanata, ami a színház csodálatos varázsa. A filmet visszapörgetjük, megállítjuk, újranézzük, ezek a lehetőségek a színházi előadásnál nincsenek. Hangulatában persze hasonlítani fog az előadás a filmhez. Aki kedvet akar kapni hozzá, az nézze meg a filmet, vagy kukkantson bele a táncdalfesztiválok nyertes dalainak listájába, és akkor nagyjából képet kap a készülő előadásról. 

Mit gondol, fontos a mai világban egy nőket főszerepbe helyező és az ő problémáikkal foglalkozó produkciót színpadra vinni? 

Bár a címe az, hogy Tanulmány a nőkről, de a történet azért ugyanúgy kedvesen szól a férfiak jellemző hibáiról, néhol megmosolyogtató, néhol bosszantó gyengéiről is. Két különböző identitás viszonya kiismerhetetlen: párválasztás, családtervezés, közös célok, közös vágyak, elhidegülések és fellángolások… Mióta kiscsoportba rendeződve gondoskodunk a fajfenntartásról, azóta ezek újra és újra felmerülő kérdések és valószínűleg pont az bennük az örökzöld, hogy megválaszolhatatlanok.  

Rejt magában új izgalmakat egy zenés darab rendezése, egy prózai darabhoz képest? 

Én magamat egy szakembernek tartom, akinek ugyanúgy kell értenie egy gyerekdarab színpadra állításához, mint egy zenés játék, vagy egy tragédia megrendezéséhez. Ezelőtt a darab előtt, egy prózai előadáson dolgoztam, ezután pedig egy musicalt fogok rendezni, az évad utolsó bemutatójaként pedig egy Csehov művet fogok színpadra állítani, ami pedig igazán távol esik a Tanulmány a nőkről című darabtól. Szerintem mindent meg kell tudni csinálni, kellő szakmai színvonalon. Nem szeretek különbséget tenni a műfajok között. A néző is mindenevő, szereti a vígjátékot, a tragédiát, szeret nevetni és sírni; mindenfajta igényét ki kell szolgálni. Ahogy a néző mindenre kíváncsi és minden iránt nyitott, úgy lehetőleg nekem is értenem kell mindenhez. Én imádom a gyerekdarabot is, az operát is. Persze jobban hangzik, hogy egy Mozart művet rendez az ember, de ügyelni kell, hogy ne tévedjünk a sznobéria ingoványos területére. A gyerekdarab nagyon fontos dolog, hiszen a színházra való nevelést, a külső és belső kommunikációra való késztetést egy gyermeknél nem egy Wagner operával kezdjük, hanem egy egyszerű kedves mesével. Ennek kapcsán szoktatható rá a színház sajátos és semmivel össze nem hasonlítható ízére. Tehát ha ilyen aspektusból nézzük a kérdést, egy gyerekdarab sokkal fontosabb is tud lenni, mint egy opera, mert az operabarátok - a nézők teljes halmazához képest - viszonylag szűk köre legfeljebb azt mondja, hogy ez és ez nem tetszett annyira, ez meg ez igen. De ha egy gyerek életében először egy őt lekezelő, felületesen elemzett, ripacsériába hajló módon megoldott gyerekdarabbal találkozik, akkor egy életre el lehet őt riasztani és lehet, hogy soha többé nem megy be a színházba. Ez sokkal nagyobb hiba, mint ha esetleg egy opera színpadra állításánál vall kudarcot a rendező.   

Pár nap múlva premier. Milyennek látja most az előadást? 

Úgy állunk, ahogy ilyenkor kell, még sok az elvégzendő dolog, de bizakodó vagyok. Egy alapvetően prózai színháznak egy zenés mű színpadra állítása plusz teher, hisz énekelni és táncolni is kell azon kívül, hogy a prózát kitűnően el kell tudni mondani; utóbbi ugye nem kérdés, és ezzel párhuzamosan az éneket és a táncot is lelkesen és elszántan gyakorolják a színészek. 

Kinek ajánlaná a Tanulmány a nőkről c. darabot? 

Nézzenek bele a filmbe 10 percre, vagy hallgassanak meg egy-két táncdalfesztivál nyertes magyar slágert és akkor szerintem mindenkinek kedve lesz 7-77 éves korig eljönni. Könnyed szórakozás, ugyanakkor fontos, az embereket mindig is foglalkoztató kérdésekről is szól. A nézőnek körbe nézve akár a saját háza táján, akár a baráti körben vagy a szomszédságban „aha” élménye lesz, és az első pillanattól az utolsóig magáévá tudja tenni a történetet, a dallamok pedig az önfeledt szórakozást biztosítják.  

Vámos Virág
Fotó: Memlaur Imre

2018. nov. 05.

Mióta dolgozol a Csiky Gergely Színházban? Mi volt az, ami elindított téged a színházi hangosító pályán?

1987-88 januárban jöttem a színházhoz dolgozni. A színház iránti szeretet és érdeklődés indított el ezen a pályán. Járattam mindenféle újságokat, Filmszínház, Muzsika, illetve olvastam sok könyvet a színészekről, a színházról. Azt megmondom őszintén, hogy konkrétan a színházon belül van ilyen szakma, hogy hangosító, azt én nem is tudtam. Azt tudtam, hogy van világosító, és valójában én annak jelentkeztem, de ott a létszám már telítve volt, viszont a Komáromi László akkor alakította a külön hangtárat és oda neki kellett egy ember. Villamossági végzettség, érettségi kellett hozzá, ami nekem volt: így lettem hangosító. A zene, a különböző zenei műfajok azok mindig is érdekeltek, eléggé otthon is voltam bennük. Tehát egyáltalán nem állt távol tőlem a hangtechnika. Már csak azért sem, mert apukám is foglalkozott vele, híradás technikai hírszerkesztő volt. Tehát így lemezjátszóknak, rádiónak mindenféle hangordózóknak fontos szerepe volt az életemben, az érdeklődési körömben, a látókörömben volt zsenge gyerekkorom óta.

KissPista Szombaton mond Csütörtököt!
2018. okt. 20.

Gimnázium után jelentkeztem a Színművészetire, de a második rostán kirúgtak. 1989 augusztusában jöttem a Csiky Gergely színházba, és jelentkeztem csoportos szereplőnek. Nem vettek föl, és azt mondtam Babarczy igazgató úrnak, hogy akkor itt maradok Akárminek. A kelléktárba volt üres hely…, aztán ott ragadtam.

Miért maradtál kellékes Mi az, ami megfogott benne?

Atyám azt tanította: Fiacskám! Jobb egy kitűnő utcaseprőnek lenni, mint egy középszintű egyetemi tanárnak. Hát így. Tulajdonképpen ugyanúgy statisztáltam, mint azok, akiket fölvettek, csak közben volt más melóm is, a kellékezés. Aztán, ahogy összetalálkoztam jó rendezőkkel, díszlettervezőkkel, érdekessé vált az a munka, de sokkal jobban meg van fogalmazva a darabomban. (Kisspista csütörtököt mond, szerdán)

Stop the Tempo - interjú a rendezővel, Fándly Csabával
2018. jún. 04.

KOCSMASZÍNHÁZ - honnan jött az ötlet? (a darabot találtad meg először, vagy a kocsmaszínházhoz kerestél ahhoz illő történetet?)

A előadás tere a törzskocsmám és egyszer csak miközben ott lazítotok eszembe jut, hogy jó lenne itt egy előadást csinálni, kifigurázni a vendégeket, a trendiséget, magunkat ahogy ott töltjük a drága időt, ahelyett hogy..., nyomkodjuk a telónkat nem is beszélgetünk, beszólunk a sor miatt a pultnál, szóval tükröt tartani magunknak, hátha több kedvesség költözik a helyre ahova oly sokat járunk. Szóval előbb a tér volt meg. Hallottam olyan bukaresti bárokról, amik esténként másfél órára átalakulnak színházzá, rendes jegyárral meg világítással. Zakariás Zalán dolgozott is egy ilyen kocsmában, ahová a Andrzej Saramonowicz Tesztoszteron című művét rendezte s mikor elmeséltem, hogy én is szeretnék egy ilyet itt Kaposváron, megmutatta a Stop The Tempo- t. Így lett a darab.

Az előadás szókimondó, mondhatnánk azt is provokatív. Aktuális és hazai közönséghez szól. Átdolgoztad az eredeti verziót?

Igen átdolgoztam. Szükség volt rá, hiszen ha azt akartam, hogy ugyanúgy hasson, ahogy 2003-ban, amikor íródott, Romániában, át kellett helyezni egy új időbeli és térbeli környezetbe. S mivel kísérletezés volt a célunk, nem bírtam megállni, hogy néhány jelenettel elmélyítsem a darabban szereplő három fiatal kapcsolatát, felfedezzem azt a nagyon érdekes viszonyt, ami kihúzza őket életük kátyújából.

(A történet szerint tréfának indul egy "garázdaság", ami később szervezetten folyik. Az izgalomfokozó bűntett a szórakozó helyek szándékos áramtalanításában tárgyiasul.) A mai fiatalokat érintő karrier és egyéb harcok okozhatnak ilyen jellegű lázadást?

Eléggé megnőtt a tűrőképessége ilyen szempontból az embereknek, aztán ha besokallnak, pszichológushoz járnak, vagy a gyomorfekélyüket kezelik, vagy másvalamit. Tudom, mert a családomban is volt stresszbeteg. Nekik időben eszébe jutott ez a kiszakadás a világból, persze nem a legjobb módszer a kapocs, amit megtaláltak egymásban példaértékű. Akcióik pedig szimbolikusok, megálljt parancsolnak a világnak. Nem is tudják egymás nevét, de mindent feláldoznak egy közös célért, amiben hisznek, performasz jellegű a tettük öntisztulás és a társadalom orvoslása egyben. Szerintük. Hasonlítanak az önkéntesekre, akik magukat áldozzák fel, hogy a környezetet védjék, gyerekeket ápoljanak Afrikában, túlélők után kutassanak egy földrengés után.

Tisztában lehetett a három fiatal azzal, hogy a tetteiknek súlyos következményei lehetnek? Ugyanis az előadásban többször éreztem azokat a választó pillanatokat, amikor a bűntudat és a felelősség megszólal. Mi lehetett az a bizonytalanság, amiért még sem hagyták abba, az egymásnak való megfelelés, vagy valóban hinni akartak abban, hogy ezzel jeleznek valamit a társadalmuknak?

Az eredeti darabban nem szerepel az a jelenet, amikor felébred a lelkiismeretük pontosan az ilyen kérdések miatt, mi az, ami az okozott kár ellenére tovább hajtja őket. Én azt hiszem, hogy az izgalom, ami eddig nem volt az életük része, amihez hozzá tartozik a felelősség megoszlása is, amikor nem találkoznak, hiányoznak egymásnak, mert úgy érzik, ami közük az igazi s nem mérhető a többi emberi kapcsolatukhoz. Mindhármuk más miatt folytatja. Fanatizálódás, megfelelés, buli, de az őket összetartó erő a lényeg.

Az előadás második felében egy érdekes kísérlet részesei lehetünk. Ez egyfajta kíváncsiság, hogy hogyan reagál a néző a szavakkal történő provokációra? Készültök-e arra az esetre, ha megtörténik a reakció?

Ez a jelenet összegzi azt a társadalmi feszültséget, aminek hatására a három szereplő akcióba lép. Mi pontosan azt várjuk, hogy valaki átlépje azt a határt, amit a „néző” szerep ró rá és tegyen valamit. Ezzel mutatjuk meg, hogy saját környezetünkben nem csak nézők vagyunk s ha valami nem tetszik igen is tehetünk a változásért.

Te mint rendező, hogyan érezted a közönséget, hatással volt rájuk az, amit láttak és hallottak?

Igen, úgy érzem. Mindenesetre az előadás különleges hangulata miatt remélem többször eszébe jut majd a nézőknek a darab gondolatrendszere, mit egy szokványos színházi előadásé.

Hogyan éltétek meg a próbafolyamatot, hatással volt rátok is a téma és a hangulat?

Rám mindenképpen. El kellett mélyülnöm azokban a problémákban, amik körülveszik a jelenünket és új nézőpontokat találtam. Bátorságot is adott a következő alkotásaimhoz ez a fajta kísérletező hozzáállás. A Többiek is valószínűleg valami ilyesmit mondanának. A próbafolyamat elég zilált volt, hiszen akkor próbáltunk, amikor tudtunk, és ott ahol lehetett, számomra ez fárasztóbbá tette a munkát.

Születtek dalok az előadáshoz, ha jól tudom közös szerzemény, valamint Szvetnyik Kata saját versét is megzenésítettétek. Ezek segítettek a megértésben és a sajátos irányok kialakításában?

Az eredeti darabban egy romániai kortárs költő versei színesítik a szöveget. Mi csak átültettük saját előadásunkba ezt az írói szándékot. Szükség volt egy másik kommunikációs szintre a nézőkkel ebben volt nagy segítség Kata szövege és Barabás Edit zenéje. A másik dalhoz pedig kocsmanevekre volt szükségünk. Ezzel mutatjuk meg a nézőknek mi is az a hangulat, ami uralkodik e három ember együttlétekor.

Mesélj a rendezésről, nehezített pályát választottál magadnak. Hogyan oldottad meg a próbákat, helyszíneket, hogyan állt össze a darab ennyi nehezítő körülmény mellet?

Sok embertől kértem segítséget és szívességeket, hogy létrejöhessen ez az előadás, akiknek ezúton is KÖSZI!!!! Leginkább úgy igyekeztem áthidalni a problémákat, hogy végig a helyszín járt a fejemben és pontosan elképzeltem mit is akarok látni, és gondosan végiggondolni, hogyan építsem föl az előadást. Így elég pontosan tudtam elmondani az ötleteimet a többieknek. A Srácok pedig iszonyú alázattal dolgoztak az agyszüleményeimen, úgyhogy elég kevés idő alatt elég jót haladtunk és ha mélypontra jutottam pikk- pakk kihúztak belőle a remek ötleteikkel.

Több alkalommal vagy a rendezői székben, de a kísérleti színház számodra is egy új szerepkör? Esetleg színészként volt már hasonlóban részed korábban?

Kísérletezni volt már alkalmam rendezőként családi barátaink megbízásából, akiknek szokásukká vált saját előadásokat létrehozni otthonukban még egyetemista koromban, tehát a nem szokványos körülmények közti előadások létrehozása nem volt idegen. Így egyfelől nehezebb dolgozni másfelől viszont sokkal szabadabban is szárnyalhatnak a gondolataim. Remek megoldásokat szül a nem szokványos munka- rendszer. Színészként is volt alkalmam érdekes helyszíneken és helyzetekben megnyilvánulni. Legalább annyit tanultam az ilyen projektekből, mint a megszokott színházi alkotófolyamatokból.


Évad végén a színfalakon kívül is egy igazi színházi élményt adtatok a közönségnek, gratulálunk és köszönjük!

Fotók: Cservölgyi Zsófia

Az Ünnep - pénteken bemutató
2018. ápr. 19.

Interjú a rendezővel, Kelemen Józseffel.

Majd’ három évtizedig voltál a Csiky társulatának tagja, az idei évadtól viszont a budapesti Radnóti Színház csapatát erősíted. Milyen érzés újra Kaposváron dolgozni?

Olyan, mintha el sem mentem volna. Nagyon sok emberrel évek óta együtt dolgoztam, így nem érzem, hogy nem itthon lennék. Fel sem merül bennem az, hogy én most tulajdonképpen visszajöttem. Itt vagyok, és kész.

Ha színészként már nem is, de rendezőként találkozhatnak veled a színház nézői. Mi az, amin most dolgoztok?

Az ünnep című előadással dolgozunk. Ez a Születésnap (Festen), az 1998-ban bemutatott Thomas Vinterberg által rendezett dán filmdráma, az első Dogma-film adaptációja. Egy családi ünnepségbe csöppenünk bele. A gazdag papa, akinek éttermei vannak, hatvanadik születésnapjára összejön a család egy vacsorára. Az egyik fiú tart egy beszédet, amelyben elmondja, hogy a papa hogyan bánt velük gyerekkorukban. Ebből a vacsorából és egy reggeliből áll a történtet, nagyon súlyos emberi háttérrel, életekkel, nehézségekkel, szeretethiánnyal, és egy évekig hordozott súlyos titokkal fűszerezve.

Hogy esett a választásod erre a darabra?

A filmet elég régen láttam, színházi előadásból pedig a Vígszínházét és a pécsit ismertem. Akkor nagyon megszerettem a történetet, és úgy gondoltam, hogy ezt egyszer én is meg akarom csinálni. Már néhány évvel ezelőtt ajánlottam a színháznak a darabot, és most volt nyitott rá a vezetőség.

Van valami aktualitása, amiért most lett elővéve?

Erre is rá lehet húzni. Mostanában a szexuális abúzus nagyon felkapott téma, főleg, hogy a művész szakmán belül is voltak ezek a botrányok, ily módon aktuális. De igazából minden családban van valami titok, amit nem szívesen emlegetnek, és nem szívesen teregetnek ki. Tehát ilyen szempontból lehet inkább ismerős mindenkinek.

Ha már megvan a kiválasztott mű, hogyan közelítesz hozzá? Befolyásol az, hogy nem csak rendező, hanem színész is vagy?

Igen, persze. Színészcentrikusan dolgozom. Megpróbálom azokat a színészeket, akik rendelkezésre állnak, a lehető legjobb helyzetbe hozni. És ha egy művet úgy értékelek színészileg is, hogy ez egy nagyon jó feladat, akkor nagyon szívesen ajánlom a színháznak és a színészeknek.

Nem csak színészekkel dolgozol az előadásban.

Van egy kislány, Barabás Edit kislánya, aki a darabbéli fiatalabb fiú gyermekét alakítja. És van egy teljesen civil szereplőnk is, akinek eddig semmilyen köze nem volt színházi előadáshoz, talán nem is olyan sokat látott. Nem lőném le a poént, hogy ki ő, de úgy tűnik, hogy nagyon jól elsajátította a szerepét. Ő is megszerette a társulatot, és mi is nagyon megszerettük őt.

A főpróba hét közepén beszélgetünk. Hogy álltok az előadással?

Nagyon jól. A pénteki premierre izmosan állni fog a lábán az előadás.

Random kaposvári művész - interjú Mohácsi Norberttel
2018. nov. 14.

A 2013/2014-es évad volt, amikor én már hivatalosan első éves voltam a pályán. Két helyen éreztem magam komfortosan anélkül, hogy különösebben meg kellett volna erőltetnem magam, - vagy ami nekem sokat jelentett a kölyökéveimben - az a focipálya volt, meg a színpad. Igazából csajozni mentem az első és egyetlen versmondó versenyemre, mert a lány az osztályban, aki tetszett nekem, jelentkezett; hát persze, hogy fölraktam én is a kezem.

Random Kaposvári művész - interjú Fándly Csabával
2018. okt. 24.

Mi volt az, ami bevonzott téged a színészi pályára? Mióta vagy tagja a Csiky Gergely Színháznak?

2008-2009 volt az első évadom. Versmondóként kezdtem, nagyon szerettem verset mondani gyerekként és azt kérdeztem magamtól: „Mi az a szakma, amiben verseket lehet mondani? - Színész!” és akkor színész lettem. Szóval így történt. Nem volt semmilyen családi háttér vagy színház rajongás, egyszerűen szerettem verset mondani, és abból eredt ez a dolog. Itt végeztem a Kaposvári Egyetemen, de előtte három évet jártam a Pesti Magyar Színiakadémiára.

Maradtak meg számodra olyan szerepek, amelyek emlékezetesek voltak valamilyen okból?

Több is, most így hirtelen, amik eszembe jutnak: volt egy mesedarab amit a Váradi Szabi írt, abban a szerepem nagyon tetszett, már nem emlékszem, hogy hívtak benne, de többfélét is kellett csinálnom. Amiben nagyon jól éreztem magam, az a Bölcs Náthán-ban a német lovag. A Helytartó című darabban kis szerepem volt, de nagyon hasznosnak éreztem magam a világban, amikor azt csináltuk. Valamiért minden szerep emlékezetes vagy minden szerepből tudok tanulni, de most hirtelen ezek jutottak eszembe.

Nemrég voltatok Los Angeles-ben. Milyen volt a tengerentúlon szerepelni, találkozni az ottani színház rajongókkal? Milyen új élményekkel, benyomásokkal tértél haza?

Los Angeles-ben lenni nagyon nagy élmény volt, lehet, hogy egyszer adatik meg az embernek, hogy kijusson oda. Igazából arról a magyar közösségről tudok beszélni, akik láttak minket, lehet, hogy van köztük színház rajongó is. Mindenesetre ők rendszeres látogatói az ottani Magyar Ház rendezvényeinek és úgy tűnik, hogy jó élményt nyújtottunk nekik, mert sokan odajöttek hozzánk gratulálni. Ebben benne van az is, hogy az amerikaiak szeretik ezt csinálni – mert részben már amerikaiak – és szeretnek smúzolni (csevegni) kicsit a színészekkel: odajönnek hozzánk, hogy „Szervusz, gratulálok, hogy van ez az egész?” és miután föltették a kérdéseiket, elkezdenek magukról beszélni. Volt köztük olyan, aki szívvel-lélekkel sikerült meghatnunk és ő is ugyanúgy viszonyult hozzánk. Egy néni - aki pityeregve gratulált-, meg egy bácsi, röviden elmesélték, hogy ők is Kaposvár környékéről, Somogy megyéből származnak, még 57-ben jöttek át. Nagyon nagy élmény volt, szerintem soha nem fogom elfelejteni. Lehet, hogy a verseket, amiket mondtam igen, de magát az élményt, hogy ott álltam azon a színpadon, hogy szívtam azt a levegőt és a Burger Factory-ban ettünk minden reggel, (nevet) szóval ezeket nem fogom elfelejteni.

Magát a várost is megnéztétek, amíg ott tartózkodtatok?

Muszáj volt, nem tudtunk egyhelyben megülni! Hiába, ott voltunk Los Angeles-ben! Összedobtunk pénzt, béreltünk autót egy hétre és járkáltunk. Megnéztük az óceánpartot, Hollywood-ot, Beverly Hills-t, a kötelező dolgokat. Elmentünk Las Vegas-ba egy napra, jártunk a Mojave sivatagban egy elhagyott ezüstbányász faluban. Nagyon nagy élmény volt!

Rendezel is, színész is vagy. Van valami trükköd, amivel könnyen, de hatékonyan felkészülsz egy-egy szerepre? Vagy amivel kevésbé érzed magad leterheltnek?

Trükkjeim inkább a szövegtanulásban vannak, most már szerintem sokkal gyorsabban tanulok szöveget, mint mikor elkezdtem a pályát, de speciális felkészülés trükkjeim nincsenek. Mivel minden szerep más, minden szerephez meg kell találni a kulcsot, ahogy minden rendezési stílushoz is, sőt, minden rendezőhöz is külön kulcs kell, nincs olyan, hogy valami már beállt. Azt hiszem, hogy ez a nehézség, hogy annyira szeretnék egy ilyen „kulcsot”: „Ma is mi lesz? Aha, jó!” és kihúzok egy fiókot, előveszem és kész! Olyan egyszerű lenne, hogyha ilyenem lenne.

Mi indított el, vagy mi volt az az impulzus, ami miatt rendezni kezdtél?

Bérczes László felkérése indított el a rendezői pályán, nekem eszembe sem jutott, hogy én valaha rendezzek színházban. Voltak persze olyan versmondó estek, kis performanszok, amiknek a szervezését vagy kitalálását vállaltam, de nem nevezném azokat rendezésnek, azok magán jellegűek voltak, családnak, barátoknak. Bérczes László megkérdezte, hogy van-e kedvem rendezni egy ifjúsági darabot, kértem egy hét gondolkozási időt, hogy én ezt kitaláljam, hogy meg tudom-e csinálni, van-e hozzá kedvem. Azt gondoltam, még fiatal vagyok, miért ne próbálhatnám ki, legfeljebb nem sikerül jól. Nagyon sokat szenvedtem vele, majdnem visszaadtam, megijedtem. Nagyon megterhelő volt számomra a másik oldalon állni, de nagyon, nagyon jó tanulópénz volt. Sokat fizettem érte lelkileg, de megérte! Ez a Becsületbeli ügy című darab volt és jó előadás lett szerintem, sok mindent közelebb hozott hozzám a színházból a másik oldalra látás. Én még mindig nem tartom magam rendezőnek, inkább kísérletezőnek és örülök neki, hogy néha lehetőséget kapok rá, hogy kísérletezgessek. Nem hiszem, hogy van saját rendezési stílusom, nem is biztos, hogy lesz, de szeretek kísérletezni és kitalálni dolgokat.

Egyre többször rendezel mostanában, az idei évadban te viszed színpadra az Osztályvigyázz! c. darabot. Mesélnél röviden a darabról?

Négy év alatt kaptam három előadást és ebből az egyik egy saját projekt volt, a kocsmaszínházi produkció, (amit a Csiky Gergely Színházért Alapítvány Közhasznú nonprofit Részvénytársaság támogatott) most ez lesz a negyedik rendezésem, ami Gombos Péter Osztályvigyázz! c. még el nem készült darabja, amit most így közösen írunk. A darab a visszaélésekről fog szólni, ami mindenfelé a világban tapasztalható: szexuális, hatalommal való, anyagi stb., amit egy középiskolás gyerek már tapasztalt vagy tapasztalni fog és mindez behelyezve az iskola életébe. Egy konkrét iskolában játszódik, körülbelül nyolc szálon futnak a cselekmények, ezek a szálak néha találkoznak, néha elválnak és minden jelenet egy-egy ilyen visszaélésre adhat okot. Így most másfél hónappal a próbák kezdete előtt azt gondolom, hogy ilyen komplex színházi, nevelési előadás lesz, tehát „megállítós”, „visszatekerős”, a nézők beleszólhatnak, drámapedagógusok ott lesznek végig segítségként, szóval két óra együtt gondolkodás a színház eszközeivel.

Milyen új kihívásokkal szembesültél rendezőként (amit esetleg színészként nem gondoltál volna)?

A színész az csak a saját eszköztárából dolgozik, de egy rendező a színház eszköztárával. Olyan eszközöket is fel tud fedezni benne, amik addig nem voltak, vagy csak arra az előadásra érvényesek. Színészként nem kell zenéket választanom, - adhatsz tanácsokat természetesen – de rendezőként ki kell találnod az egésznek a hangulatát, mit adjanak a fények, a zenék, a jelmezek, a színészek hozzá. Szóval egy nagy csordát kell egy irányba terelned, színészként pedig egy vagy az eszközök közül.

Rendezéseid során szívesen kísérletezel, próbálsz ki nem megszokott eszközöket? Van, hogy elrugaszkodsz az eredeti alapanyagtól?

Persze, minden előadásban van olyan rész, ami a főpróba héten kihullik, csak az én agyszüleményem, hogy lássuk azt, hogy hogyan illik bele. A Becsületbeli ügyben volt egy olyan jelenet, amit két verzióban csináltunk meg és egy ideig ment mind a kettő. Aztán rájöttem, hogy sokkal pontosabb és erősebb hatást tud kifejezni, ha az én rendezői ötletemet felhagyom és hagyom csak a jelenetet dolgozni. A Helló Náci-ban egy párszor kísérleteztünk azzal, hogy mikor hogyan cseréljenek szerepet a karakterek. Általában a végekkel vagyok bajban, azt nagyon sokszor még bemutató előtt két nappal is képes vagyok átalakítani. A Kocsmaszínházban végig kísérletezés folyt, ott nem tudtam, hogy mi lesz a vége, csak sejtettem, hogy milyen hangulatot akarok teremteni és ehhez nagyon sok színészötletet is felhasználtam. Úgy érzetem, hogy ettől lesz ez közös produkció, én fölvetettem egy problémát és megoldásokat vártam. Ezeknek a variációiból kiválasztottuk azt, ami jól működött. Az Osztályvigyázz! c darabbal is hasonló terveim vannak, színészekkel együtt írunk egy jelenetet, megkérdezem majd őket a saját visszaélésekkel kapcsolatos problémáikról és valahogy beleillesztjük azt a jelenetet majd ennek az iskolának a létezésébe. Így a színészek is jobban magukénak érezhetik a témát, hiszen ez fontos lesz majd akkor, amikor megbeszéljük a középiskolásokkal a saját élményeiket.

Van olyan előadás az idei évadban, amit vársz?

Nagyon érdekes lesz a Nők iskoláját csinálni - amiben én már szerepeltem egy Babarczy László rendezésű verzióban -, nagyon izgalmas lesz visszatérni egy másik szerepben. Meg természetesen találkozni Babarczy Lászlóval, az mindig nagy élmény! Továbbá, várom még a rendezéseimet, nagyon fel vagyok pörögve ettől a dologtól!

Vámos Virág

Szeretettel üdvözlöm Önöket!
2018. szept. 03.

Először is, egy vallomással tartozom: A Csiky Gergely Színháznak köszönhetem az életemet.

Esetemben ez nem csupán afféle romantizált ferdítés. Valamely hamisan eltúlzott, szárnyaló illúzióval keltett szentimentalizmus. A Csiky Gergely Színház, sorsom szövetében többszörös, erős szálon fonódó matéria. Édesapám, a hetvenes évek második felében, eme színház világot jelentő deszkáin, gyakorlatos színészként, Lukáts Andorral kezdte pályáját, Zsámbéki Gábor igazgatása alatt. Ugyanez időben édesanyám, mint fiatal csellista, a fent említett "deszkák" félárnyékában, a zenekari árokban gazdagította a szimfonikus hangzást. Így hozta el a színház az életen át tartó szerelmet szüleim számára, mely szerelem egyik gyümölcseként magam is világra jöttem. Tehát nem túlzás azt állítanom, hogy a kaposvári Csiky Gergely Színháznak köszönhetem az életemet.

Harmincöt előadással vár a IX. Kaposvári ASSITEJ Biennálé!
2018. máj. 06.

Idén május 7. és 12. között rendezik meg a IX. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálét, ahol 35 előadás és változatos szakmai programok közül válogathat a közönség.

Az ASSITEJ Magyar Központ és a kaposvári Csiky Gergely Színház szervezésében immár kilencedik alkalommal megrendezett seregszemlén az elmúlt két évben Magyarországon bemutatott legjobb gyermek- és ifjúsági színházi előadások, illetve színházi-nevelési programok vesznek részt korcsoportos bontásban. A versenyprogram válogatója idén Gabnai Katalin drámatanár, színikritikus volt, aki több mint 90 pályázott produkcióból választotta ki a 26 versenyelőadást.

A versenyen kívüli, meghívott külföldi darabokat, valamint a határon túli magyar színházak produkcióit a legkisebbeknek szóló Small Size - Performing Arts for Early Years, illetve az ifjúsági előadásokat támogató Platform Shift+ nemzetközi fókuszprogram keretében láthatja a közönség. Vendégünk lesz idén a lengyel Teatr Alexander Fredró, akik "Drogba" / "Út" című csecsemőszínházi, valamint "Priv" című, 14-18 éveseknek szóló mozgásszínházi előadásukat hozzák el a Biennáléra. A spanyol Teatro Paraíso "Xocolat" címmel egy édes meglepetésekkel teli előadással örvendezteti meg a legkisebbeket. A fesztivál kezdő napján rendezik meg hazai és külföldi előadók részvételével a Platform Shift+ Kreatív Fórumkonferenciáját is, amelynek témája „A digitalitás, mint varázslat”.

Az egyhetes rendezvény helyszínei a Szivárvány Kultúrpalota, az Együd Árpád Kulturális Központ (Agóra), a Kaposvári Egyetem és új kulturális központja, a Latinka Ház, valamint a BábSzínTér lesznek. A színházi-nevelési programoknak iskolák adnak helyet.

Az ASSITEJ Magyar Központja a társszervező kaposvári Csiky Gergely Színházzal közösen 2002 óta kétévente rendezi meg a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Biennáléját. A versenyprogramban szereplő előadásokat szakmai zsűri értékeli, a legjobbnak ítélt produkciókat az ASSITEJ Magyar Központ Üveghegy-díjával jutalmazzák.

A Biennáléhoz készült egy LINEUPR nevű alkalmazásban telefonos programfüzet, amely ezen a linken: https://lineupr.com/magyar-assitej-kozpont/ixkaposvri-assitej-biennl

A Biennálé honlapja: http://assitej.hu/biennale-2018/

A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak!

Letölthető mősorfüzet | táblázat

Sajtóközlemény
2018. ápr. 18.

dr. Fülöp Péter a Csiky Gergely Színház mb. igazgatója benyújtotta Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatához a következő 5 évre vonatkozó elképzeléseit, terveit tartalmazó pályázatát, amelyben művészeti vezetőnek Olt Tamás színész-rendező urat nevezte meg.

2018. 04. 18-án szerda délután a Társulat előtt ismertette a pályázat tartalmát, valamint Olt Tamás felkért művészeti vezető bemutatta művészeti elképzeléseit.

A pályázatot nyilvánosan elérhetővé tette, amely az alábbi linken érhető el: [LETÖLTÉS]

Műsor
Hírek - kategóriák
Facebook
Instagram
Hírlevél