Könnyen kezelhető, akadálymentesített, képernyőolvasók számára optimalizált verzió eléréséhez kattintson ide!

Kimeríthetetlen forrása az elmélkedésnek a nő-férfi viszony, a szerelem...

Kimeríthetetlen forrása az elmélkedésnek a nő-férfi viszony, a szerelem...
2018. nov. 15

    Először rendez itt, Kaposváron. Hogy érzi magát? Mik a benyomásai?  

    Az én pályaképem úgy alakult, hogy volt szerencsém egy teljes színház-rekonstrukciót levezényelni Nyíregyházán: a színházból való kiköltözés, hasonlóan egy művelődési házba, ott megfelelő játszóhelyszínek kialakítása, majd az évad lebonyolítása és ezzel párhuzamosan az új épület munkálatainak figyelemmel kísérése, váratlan helyzetek megoldása. Tehát én fel tudom mérni - nem csak messziről jött emberként, hanem saját élmények alapján is -, hogy egy ilyen átmeneti évad mennyi nehézséggel jár és benyomásaim szerint a színház minden egyes tagja ezt a helyzetet nagyon profin és kellő alázattal dolgozza fel. A színészek a különböző játszóhelyszínek adottságait tudomásul véve, magas színvonalon teljesítenek, és a műszak megpróbálja maximálisan kiszolgálni az előadásokat. Le a kalappal mindenki előtt, a nézőket is beleértve, hogy türelmesen és optimistán várják azt, hogy megnyíljon Somogy megye új ékszerdoboza, a csodálatosan felújított, Csiky Gergely Színház. A színházban az a varázslatos, hogy a minősége nem attól függ, hogy kacsalábon forgó várban csinálják, vagy pedig egy pajtában, a kert végében vagy Isten szabad ege alatt. Ez egy nagyon ősi szertartás, amit az ember a saját és mások örömére és okulására végez. Helytől teljesen független, a játszókedv és a fantázia az, ami ezt alapvetően meghatározza és nem pedig az, hogy hol mutatjuk be ezt az embernek és Istennek tetsző áldozatot, hogy színház.  

    Tanulmány a nőkről a darab címe, amelyet Kaposváron rendez. Ön számára mit jelent ez a produkció? 

    Egy nagyon aranyos, szívhez szóló játékot, aminek biztos alapja az azonos című film, Gyárfás Miklós által írt forgatókönyve. Ez a mozi briliáns szereposztással forgott. Többek között olyan színészóriások, mint Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Páger Antal, Kiss Manyi, Bodrogi Gyula, Darvas Iván, Várkonyi Zoltán gondoskodtak a sikerről. Nagyon kedves története van. Kimeríthetetlen forrása az elmélkedésnek a nő-férfi viszony, a szerelem, a párkapcsolatok bonyolultsága. Gyakorlatilag már a prózai változat is nagyon szórakoztató, hiszen megkapóan szól a nemek közti érzelmek bonyolult, kimeríthetetlen variációs lehetőségeiről, hát még mind ez mind feldúsítva a 70-es évek olyan slágereivel, mint például a: „Minden jót, Mónika!”; „Egy szál harangvirág”; „Darabokra törted a szívem”, „Csak egy tánc volt”, „Gedeon bácsi” stb. Ez a megannyi sláger egy történetbe ágyazva csendül fel, ami majdhogynem borítékolható sikerré teszi a Tanulmány a nőkről című előadást. Nem beszélve arról, hogy kitűnő a szereposztás és nagy kedvvel dolgoznak a színészek. Minden figura egyenrangú, szerethetően játszható, nincsenek alárendelt pozíciók, mindenkinek van énekes és táncos produkciója. A színész ösztönösen érzi azt, hogy sikeres lehet, nincs mese, egy művésznek, aki estéről estére megméretteti magát a közönség előtt, nagyon fontos mozgatórugó a pozitív visszaigazolás, és a színészek érzik, hogy ebben az előadásban megvan ennek a lehetősége.   

    Sokban fog hasonlítani majd a darab hangulatában, megjelenésében a filmhez, vagy kicsit elrugaszkodott az alapanyagtól?  

    A néző tudja, hogy egy filmnek mások a lehetőségei. Egy színházi előadáson nem kéri ugyanazt számon, hiszen itt van valami, ami megbabonáz, lenyűgöz, a székhez szögez: az élő ember játéka, az „ott és akkor” megismételhetetlen pillanata, ami a színház csodálatos varázsa. A filmet visszapörgetjük, megállítjuk, újranézzük, ezek a lehetőségek a színházi előadásnál nincsenek. Hangulatában persze hasonlítani fog az előadás a filmhez. Aki kedvet akar kapni hozzá, az nézze meg a filmet, vagy kukkantson bele a táncdalfesztiválok nyertes dalainak listájába, és akkor nagyjából képet kap a készülő előadásról. 

    Mit gondol, fontos a mai világban egy nőket főszerepbe helyező és az ő problémáikkal foglalkozó produkciót színpadra vinni? 

    Bár a címe az, hogy Tanulmány a nőkről, de a történet azért ugyanúgy kedvesen szól a férfiak jellemző hibáiról, néhol megmosolyogtató, néhol bosszantó gyengéiről is. Két különböző identitás viszonya kiismerhetetlen: párválasztás, családtervezés, közös célok, közös vágyak, elhidegülések és fellángolások… Mióta kiscsoportba rendeződve gondoskodunk a fajfenntartásról, azóta ezek újra és újra felmerülő kérdések és valószínűleg pont az bennük az örökzöld, hogy megválaszolhatatlanok.  

    Rejt magában új izgalmakat egy zenés darab rendezése, egy prózai darabhoz képest? 

    Én magamat egy szakembernek tartom, akinek ugyanúgy kell értenie egy gyerekdarab színpadra állításához, mint egy zenés játék, vagy egy tragédia megrendezéséhez. Ezelőtt a darab előtt, egy prózai előadáson dolgoztam, ezután pedig egy musicalt fogok rendezni, az évad utolsó bemutatójaként pedig egy Csehov művet fogok színpadra állítani, ami pedig igazán távol esik a Tanulmány a nőkről című darabtól. Szerintem mindent meg kell tudni csinálni, kellő szakmai színvonalon. Nem szeretek különbséget tenni a műfajok között. A néző is mindenevő, szereti a vígjátékot, a tragédiát, szeret nevetni és sírni; mindenfajta igényét ki kell szolgálni. Ahogy a néző mindenre kíváncsi és minden iránt nyitott, úgy lehetőleg nekem is értenem kell mindenhez. Én imádom a gyerekdarabot is, az operát is. Persze jobban hangzik, hogy egy Mozart művet rendez az ember, de ügyelni kell, hogy ne tévedjünk a sznobéria ingoványos területére. A gyerekdarab nagyon fontos dolog, hiszen a színházra való nevelést, a külső és belső kommunikációra való késztetést egy gyermeknél nem egy Wagner operával kezdjük, hanem egy egyszerű kedves mesével. Ennek kapcsán szoktatható rá a színház sajátos és semmivel össze nem hasonlítható ízére. Tehát ha ilyen aspektusból nézzük a kérdést, egy gyerekdarab sokkal fontosabb is tud lenni, mint egy opera, mert az operabarátok - a nézők teljes halmazához képest - viszonylag szűk köre legfeljebb azt mondja, hogy ez és ez nem tetszett annyira, ez meg ez igen. De ha egy gyerek életében először egy őt lekezelő, felületesen elemzett, ripacsériába hajló módon megoldott gyerekdarabbal találkozik, akkor egy életre el lehet őt riasztani és lehet, hogy soha többé nem megy be a színházba. Ez sokkal nagyobb hiba, mint ha esetleg egy opera színpadra állításánál vall kudarcot a rendező.   

    Pár nap múlva premier. Milyennek látja most az előadást? 

    Úgy állunk, ahogy ilyenkor kell, még sok az elvégzendő dolog, de bizakodó vagyok. Egy alapvetően prózai színháznak egy zenés mű színpadra állítása plusz teher, hisz énekelni és táncolni is kell azon kívül, hogy a prózát kitűnően el kell tudni mondani; utóbbi ugye nem kérdés, és ezzel párhuzamosan az éneket és a táncot is lelkesen és elszántan gyakorolják a színészek. 

    Kinek ajánlaná a Tanulmány a nőkről c. darabot? 

    Nézzenek bele a filmbe 10 percre, vagy hallgassanak meg egy-két táncdalfesztivál nyertes magyar slágert és akkor szerintem mindenkinek kedve lesz 7-77 éves korig eljönni. Könnyed szórakozás, ugyanakkor fontos, az embereket mindig is foglalkoztató kérdésekről is szól. A nézőnek körbe nézve akár a saját háza táján, akár a baráti körben vagy a szomszédságban „aha” élménye lesz, és az első pillanattól az utolsóig magáévá tudja tenni a történetet, a dallamok pedig az önfeledt szórakozást biztosítják.  

    Vámos Virág
    Fotó: Memlaur Imre

    Műsor
    Hírek - kategóriák
    Facebook
    Instagram
    Hírlevél