A Steve Martin és Michael Caine játékával fémjelzett film nem véletlenül ihlette meg a „színházcsinálókat”. Az izgalmas, fordulatokban gazdag és rendkívül humoros történet kiváló zenével fűszerezve robbant be a Broadway-re 2005-ben. Útját nevetés-orkán, tapsvihar és díjeső övezte. A magyarországi ősbemutató alkalmával most a kaposvári közönség is részese lehet a lebilincselően szórakoztató musical-vígjáték varázsának. Nevetés, tánc és élőzene garantált! 

Katona József drámája, méltán az egyik legfontosabb nemzeti kincsünk, a magyar drámairodalom legendás darabja. A csaknem kétszáz éves irodalmi hegység diadala 1848-tól rendíthetetlen útjára indult, sikere a mai napig töretlen. Nem csupán történelmi ereje, hanem drámai szerkezete is magasan a legnagyobb drámáink közé emeli. Több szálon folyó történet bőven merít a cselszövés, szerelem, zendülés és árulás, harc és gyilkosságig fajuló indulat témájából. Merész hasonlattal élve akár a „Trónok harca” kultikus regénysorozatához is fogható igazi nagyklasszikus műről van szó, melyet a Csiky Gergely Színházban hasonlóan merész és izgalmas formában hozunk létre.

Mire is vágyik manapság egy színházszerető, ha helyet foglal a nézőtéren: legyen az előadásban tanulság, az Oscar-ban van. Lehessen jó sokat kacagni, nos az Oscart erre találták ki. Legyen bogozni való bonyodalom, ó az Oscar-ban van bőven. Legyenek benne gazdagok és gazdagodni vágyók, erről szól az Oscar. Leplezzenek le benne csalókat: tipikus Oscar. Feszültég? Tele van vele az Oscar. Legyenek benne érzelmek és igazi lélek. Nem is lenne érdemes másként! Férfiak? Van pár. Lányok? Csodásak. Jó színészek? Még szép! Egy lány gyermekes család teljesen átlagosnak induló napja, ami egy pillanat alatt felfordulások örvényévé válik, hogy aztán semmi se úgy történjen, mint kellene? Oscar! Egy előadás ami olyan kiszámíthatatlan, hogy azt se tudjuk, hova kapjuk a fejünk? Oscar! És van benne táska is? Ó igen, pontosan három darab és ez elég komoly baj.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809-1852) Revizor című komédiája az egyik legtöbbször játszott orosz dráma, nem véletlenül. Alig van szerző, aki ilyen maró humorral átitatott szeretettel volt képes Oroszország visszásságait megmutatni, de úgy, hogy még maga I. Miklós cár is lelkesen tapsolta meg a bemutatót, mondván, hogy milyen jól megkapta mindenki. Adva van egy kisvároska teljesen korrupt vezetése polgármesterestől, postamesterestől, járásbíróstól meg egy szegény pétervári tisztviselő a szolgájával, akit az előbbiek fővárosi revizornak néznek. A cél: a kényes ügyek elsimítása céljából megvesztegetni az ellenőrt, de úgy, hogy az mégse tűnjön megvesztegetésnek. Kész a helyzetkomikum, már ki is lehet őket nevetni. De biztos, hogy nem magunkon nevetünk?

A neonáci, az arab és az erőszaktevő teniszbajnok elindulnak együtt kirabolni egy benzinkutat. Ez most kivételesen nem egy vicc kezdete, hanem egy tipikusan skandinávokra jellemző abszurd humorú történet egyik epizódja. Egy történeté, melyben Isten és a Sátán küzdelme egy almáspite körül örvénylik. 

A vidéki rehabilitációs központ életét - ahol börtönviselt, deviáns alakok igyekeznek jó útra térni, s melyet meglehetősen eredeti módon irányít egy Ivan nevű különc pap - fenekestül forgatja fel Adam, az újonnan érkező, sötét múltú, és még sötétebb lelkű skinhead. 

A misztikus elemekkel tarkított, bizarr szituációkat, meglepő fordulatokat, szellemes és szerethető karaktereket felvonultató cselekmény bár rendkívül szórakoztató, végső soron a bennünk élő Jó és Rossz küzdelmének egyetemes kérdésköreit feszegeti, méghozzá bibliai történetekhez méltó magasztossággal.