Mihail Ugarov Ilja Iljics halála c. színdarabja nyomán írta: Vági Eszter és Rajkai Zoltán

Kovács Sándor

színmű valamikor a nem túl távoli jövőben

Mihail Ugarov Ilja Iljics halála c. színdarabja nyomán írta:
Vági Eszter -  Rajkai Zoltán

KOVÁCS SÁNDOR
színmű, valamikor a nem túl távoli jövőben

„Nem vagyok férfi! Én Kovács Sándor vagyok. Egy kovácssándor több mint egy férfi! A férfi az egy fél, a nő meg pontosan ugyanannyi. Hogy állíthatnám magamról, hogy férfi vagyok? Hisz ez azt jelentené, hogy egy egész helyett csak egy fél lennék! Aki félember, az nem lehet többé egész! Annak mindene fél. Félöröme, félbánata. De én kerülöm a veszélyt, és védekezem a gonosz ellen. Igazából félénk vagyok. Úgy kell alakítanom az életemet, hogy nap mint nap ugyanaz, változatlanul menjen végbe, akkor egyenletesen ver a szívem. Ha a szívem és az eszem egyensúlyban van, akkor megvan az idill, a teljesség érzete. A nők megbontják ezt a teljességet. A szerelem, a szenvedély, az a szív túlzása, amely ilyen sötét, ördögi erő. Idill kell a szívnek. Hogy a napok egyenletesen és nyugodtan folyjanak. Hogy a holnap hasonlítson a tegnapra. Hogy örök legyen a nyár, édes az étel és nyugodt az álom. A jóravaló emberek, mivel ismerik magukat, szép nyugalomban és tétlenségben élnek. A kellemetlen történéseket pedig - a betegségeket, a veszteségeket és a munkát - valahogy elviselik.”